Ezen túllépve viszont túl sok értelme nincs az efféle pletykák, illetve bécsi, esetleg milánói vágyak közlésének: a jogi helyzet egyszerűen olyan, hogy a téma nem lehet napirenden.
Hiába van ugyanis a BÉT részvényeinek több mint kétharmada az osztrák hátterű konzorciumnál, ha 85 százalékos szavazati arány szükséges a börze bezárásához, tevékenységének átadásához, illetve székhelyének megváltoztatásához. Ezt a szabályt a konzorcium is megszavazta közel három éve, Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök szorgalmazására. Az könnyen elképzelhető, hogy az egész BÉT-felvásárlás szellemi atyjának tekinthető, s a tranzakciót még HVB-s színekben levezénylő tőzsdeelnök új főnökei nem örülnek ennek a helyzetnek (a HVB-t ugyanis megvette az olasz UniCredit), hiszen kétségkívül költségkímélő megoldás lenne valamilyen módon összeboronálni a milánói, a bécsi és a magyar tőzsdét. De nem tudnak mit tenni: ha létezik is ilyen terv, a megvalósításhoz a hazai brókercégek szavazataira is szükség lenne, azok pedig szinte biztos, hogy nem fognak saját piacuk bezárására voksolni.
A 85 százalékos tőzsdevédelmi klauzula tehát betölti rendeltetését: úgy tűnik, akár hosszabb távon is megőrizheti a BÉT a függetlenségét. Ez kétségtelenül jó a magyar kibocsátóknak – akik egy nagy tőzsdén sokkal kisebb pontnak számítanának a többi vállalat között -, nem beszélve a hazai brókercégekről. A magyar befektetők szempontjából viszont már korántsem ilyen rózsás a kép: az biztos, hogy egy egyesült tőzsdén sokkal több papírral tudnának kereskedni, s az sem kizárt, hogy olcsóbban.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
