Szőlőtőkés

Nem kedveltem a bort, gyerekkoromban csak bajom volt vele; egyszer elveszítettem 100 forintból a visszajárót, amikor leküldtek egy palackért – a nem várt beismerés az Év bortermelője és az Év pincészete címek 2006. évi nyertesétől, a Garamvári Szőlőbirtok tulajdonosától érkezik. Attól a Garamvári Venceltől, akinek a bor többször is keresztezte az életét, mígnem végül megadta magát a sorsnak, és örök hűséget esküdött a szőlőnek.

Szerencsére noszogatni sem kell, a termelő máris felidézi a Kelenföldi Textilgyár Vörös Lobogó természetbarát szakosztályának kirándulásait, a túravezető édesapával az élen. Elevenen élnek emlékezetében ugyanis a lelkes menetelők sorozatos „elakadásai” az útba eső pincékben. A rizlingek és hárslevelűk kóstolgatása közben nem egyszer megesett, hogy végleg félbeszakadt a túra. Mindez nem tetszett az örökmozgó gyereknek, aki a nyári forróságban másfajta „folyadékra”, a Velencei-tó vizére vágyott. Ez utóbbi akkor is ritkán adatott meg neki, amikor Garamvári papa Velencefürdőn egy 150 négyszögöles saroktelket vásárolt. Kiderült ugyanis, hogy a szőlőtőkék megművelése Vencel feladata lesz. A fiú nem örült a megbízásnak. Ahogy annak sem, amikor nyolcadik után nem osztálytársaival a gimnáziumba, hanem – a budafoki pincészet raktárosaként dolgozó nagybácsi tanácsára – a borászati technikumba kellett jelentkeznie. A családban fontos volt, hogy mielőbb biztos kenyér legyen a gyerek kezében, főként, mert az államosítások idején a vasi kisnemesi család minden vagyonát elveszítette.

BORÚTKERESÉS. Bár hősünknek kezdetben nem fűlött a foga a borászkodáshoz, de amikor megcsillant annak a lehetősége, hogy iskola után úszni járhatott a BVSC sportklubjába, megbékélt a helyzettel. Később itt neveltek válogatott műugrót a fiúból, akit a Testnevelési Főiskolára helyhiány miatt végül nem vettek fel. „Ne sajnáld a bukfenc egyetemet – vigasztalta édesapja -, van neked rendes szakmád!”. A sors akarata nem sokkal ezután ismét érvényesült: Garamvárit felvették a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakára. Szerencséjére, mert éppen az 1960-as római olimpiára készült, amikor visszaesett a trambulinra, a baleset pedig véget vetett a szépreményű sportkarriernek.

Friss diplomásként a Budafoki Pincegazdaság Törley pezsgőüzemében helyezkedett el. Jókor. A gyár akkor kezdődő rekonstrukciója ugyanis gyors karrierlehetőséget ígért. Garamvári rövidesen üzemvezető lett. Majd, miután a Törley üzem egy – több állami vállalatot érintő – átszervezés során átkerült a Hungarovinhez, őt termelési igazgatóvá nevezték ki az ország legnagyobb borászati vállalatánál. Ezen a poszton hozzá tartozott a kereskedelem is, de mivel sosem tanult ilyesmit, jobbnak látta, ha beiratkozik a Külkereskedelmi Főiskola külkereskedő üzemgazdász képzésére. Nem bánta meg. A termelési mellett a kereskedelmi igazgatói posztot is elnyerő Garamvári ugyanis a nyolcvanas évek második felében beköszöntő gazdasági nyitással egyre nagyobb önállósággal kereskedhetett külföldön.

Az eredmények és a közelgő rendszerváltás fellelkesítette a szakembert. Tervet készített, hogyan kellene hatékonyan működő társasággá szervezni a magánosításra váró, gigantikus nagyvállalatot. Újító gondolatai azonban nem hullottak termékeny talajra. „Olyannyira nem, hogy 25 éves munkaviszony után kirúgtak.” A nem várt pofont követően egy hét pihenést engedélyezett magának, hogy megeméssze a történteket, s eldöntse, mihez kezdjen. Mivel pénze nem volt elég, Prémium Kft. néven többedmagával ital-nagykereskedelmi céget alapított, amely főleg import sörök forgalmazásával foglalkozott. Emellett létrehozta borászati vállalkozását, a Vinárium Kft.-t. A Báthory, Bock, Polgár, Thummerer, Tiffán, Gere, Gál és számos más pincészet termékeit forgalmazó Vinárium egyre nagyobb piaci sikereket ért el. A cég hamarosan nem csak az „első 10 millió forintot” termelte ki, de hét év alatt kinőtte a budafoki telephelyet is. A Sörház utcai volt Hungarovin-pincében teljesülhetett Garamvári Vencel titkos vágya: Chateau Vincent márkanévvel saját pezsgőt gyárthatott.

Ahhoz viszont, hogy saját bort érlelhessen, szőlő is kellett. Ezért eladta az ital-nagykereskedelmi cégben lévő részesedését. „A kiválasztásnál a legfontosabb szempont volt, hogy egy óra alatt elérhető legyen a birtok”. Lellén hozta létre a St. Donatus Kft.-t, amelyet idővel, 2003-ban – akárcsak az azóta részvénytársasággá fejlődött Vináriumot – a Garamvári Szőlőbirtok név alá rendezett. A gazdaság a borász minden szakmai vágyát kielégítette. Az új palackozóval bővített, mintegy 70 hektáros birtok borai szinte valamennyi versenyen díjat nyertek, ahol elindultak. Az elismerések legbecsesebbjeit mégis a múlt évre elnyert országos díjak hozták el Garamvári Vencelnek.

NINCS LAZULÁS. „Külön dicsőség, hogy a lobbik csatájában nem valamelyik éppen divatos fiatal szakember, hanem az egyenletes csúcsminőséget nyújtó, mellesleg az ország első számú pezsgőspecialistájává fejlődött Garamvári Vencel lett az Év borásza” – mondja Sümegi József, a Hajósvin Kft. tulajdonosa, akivel Garamvári együtt lépte át a technikum küszöbét. „Jó, hogy már a rendszerváltás hajnalán kitették a szűrét” – teszi hozzá. Sőt, Sümegi szerint még jobb lett volna, ha a nyolcvanas évek elején minden lánglelkű borászt kirúgtak volna állami munkahelyéről, mert akkor több idejük maradt volna a megerősödésre.

Bár Garamvári a bor-nagykereskedelemmel, a szőlőbirtokkal és a pezsgőüzemmel három masszív lábon áll, úgy véli, 17 év munka után sem lazíthat. Az előzetes számítások szerint tavaly mintegy 20 százalékkal bővült a társaság forgalma, de a növekvő kereskedelmi kiadások, az erős forint, a magas hitelkamatok és a magasabb adók miatt az eredmény szerény, mindössze néhány millió forint lett. Fájlalja, hogy azokkal az olasz, francia, spanyol borászatokkal kell versenyeznie, amelyek nagyságrendekkel több támogatást kapnak az uniótól, mint a magyar szőlőtermelők.

A búsongás azonban nem keríti hatalmába. Garamvári Vencel, többszörös nagyapaként, hálás az élet apró örömeiért. Például azért, hogy az egész család mellette áll a vállalkozásban. Felesége a gazdasági igazgató, egyik lánya a marketinges, a másik a főkönyvelő, és már az unokák is „érdeklődnek” a pincében. Ami pedig a szőlő leve okozta apró örömöket illeti, főleg társaságban enged magának egy pohár pezsgőt, és ha olyan az ebéd, egy-egy pohárka fűszeres Cabernet Sauvignonnal, vagy illatos Merlot-val segíti az emésztést.