Londonban vagy Washingtonban is megerősített védelem vesz körül kiemelt középületeket – a Fehér Ház körül annak idején hevenyészve összehordott betonelemek például semmivel sem voltak esztétikusabbak, mint az Országházat övező vasrácsok -, viszont világos törvénykezési folyamat nyomán kerültek a helyükre. A közvélemény pedig tudomásul vette a korlátozás indokát, a terrorizmus elleni védekezés szükségességét.
Nálunk a rendőrség egy megfoghatatlan jogi kategóriára – „műveleti terület” – hivatkozva tart fenn már hónapok óta ex lex állapotot a Kossuth téren. Az intézkedés értelmét nem indokolják, s nem tudni, meddig tart még. Ettől lesz a gyülekezési szabadság alkotmányos jogainak korlátozása „szigorúan rendőrszakmai kérdés”. A budapesti főkapitány elviszi a balhét, a kormány mossa kezeit.
A demokratikus jogok gyakorlása persze aligha jelenthet egyet a tavaly őszi Kossuth téri állapotok állandósulásával. Ám ha ennek valóban a kordon és csakis a kordon az egyetlen ellenszere, akkor azt a parlamenti többségnek kell – egyértelmű szabályozással – felállítania. A kormány nem bújhat a saját, alárendelt szervezete háta mögé, mert ezáltal a rendőrség a politika játékszerévé válik, miként azt már a testület soraiból is megfogalmazták.
A rendezetlen állapotokra adott önkényes válasz, a „Fidesz-happening” most egy ideig kommunikációs szempontból a háttérbe szorít majd minden, az ország szempontjából lényegi kérdést. A képviselői hitvitákban a provokatív akció és látványpolitizáló reakció melletti érvek feszülnek majd egymásnak. A végeredmény megjósolható: a kormányzati felelősségvállalás elmaszatolása semmilyen felmentést nem ad az ellenzéki felelőtlenségre. A kettő együtt tárja elénk a 2007 eleji magyar belpolitikai állapotok pontos tükrét.
Rogán Antal kissé megkésett a javaslatával. A Kossuth tér már most is az ország legnagyobb játszótere. Csak a politikusok kiszorítják onnan a gyerekeket.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
