Most például a vízről derült ki, hogy nanocsövekből álló vezetékrendszerben jóval gyorsabban áramlik, mint egyetlen, a csövecskék összes keresztmetszetének megfelelő egyedi csatornában. A felfedezésre alapozva olcsóbban lehetne a tengervízből ivóvizet előállítani.
Az amerikai Lawrance Livermore National Laboratories (LLNL) fizikusai a hajszálnál ötvenezerszer vékonyabb nanocsöveket csoportosítottak egy kötegbe, és így sajátos vezetéket hoztak létre, amely reményeik szerint pórusként működhet különböző membránokban. E nanocső-kötegeket aztán szilíciumcsipekre illesztették, hogy megmérhessék a csatorna áteresztőképessé-
gét. Meglepetésükre pedig azt tapasztalták, hogy az összetett köteg alaposan felgyorsítja a rajta áthaladó gázok, és a víz áramlását; olyan ez, mintha a kerti slagból több víz folyna, mint például egy tűzoltófecskendőből. A jelenség hátterében a nanocsövek és a benne rohanó molekulák közötti különleges kölcsönhatás áll; ez megakadályozza a részecskék belső turbulenciáját, és mintegy átlöki őket a csövön.
A fizikusok szerint a nanocsövekből álló pórusokkal olcsóbban lehetne sótalanítani a tengervizet. Ezt általában egy fordított ozmózisnak nevezett eljárással végzik, amely energiaigényes folyamat; lényege, hogy a tengervizet különleges membránokon préselik át, amelyek egyik oldalán magas sókoncentrációval rendelkező oldat, a másikon pedig tiszta víz halmozódik fel. Az új nanocső-pórusos membránon könnyebben nyomható át a víz, így 75 százalékkal kevesebb energia kell a folyamathoz; mindez akár kifizetődővé is tehetné a sótalanítást. Az LLNL kutatói most az ipari méretekben alkalmazható technológián dolgoznak.
