Zoltán tizenhét évvel ezelőtt, egy házibulin fogyasztott először ópiumtartalmú készítményt, azaz ópiátot. Mákteával kezdte, majd később mást is használt: heroint, morfint, kodeint. Saját bevallása szerint minden módszert kipróbált már a leszokás érdekében. Tíz év alatt több kórházat is megjárt, részt vett ambuláns kezeléseken, s otthon is próbálkozott a leállással. Három éve elment az egyik budapesti drogambulanciára, és másnap meg is kapta első metadonadagját.
A programba való belépéssel vállalta, hogy a kezelés mellett nem fogyaszt ópiátokat. Ennek betartását drogtesztekkel ellenőrzik, de Zoltán szerint nem éri meg veszélyeztetni azt a szabadságot, amit e speciális helyettesítő készítmény, a metadon nyújt neki. „Úgy tölti be az ópiáthiány okozta ürességet, hogy közben nem kell illegálisan üzletelnem, és a családi költségvetést sem az anyag határozza meg.” Fontos szempont az is, hogy emellett elkerülheti az intravénás használat során terjedő fertőzéseket. NEHÉZ GYÓGYULNI.
Nem mindenki mondhatja magát azonban ilyen szerencsésnek. Jelenleg többhónapos várólisták vannak a fenntartó metadonterápiára, egy hazai kutatás pedig rávilágított arra: bár a megkérdezett drogfüggők leginkább ezt a kezelési formát választanák, a számukra nyitott kezelések közül erre a legnehezebb bejutni (lásd a táblát).
Az ellátást szintén negatívan érinti a járóbeteg-szakellátásban is bevezetett teljesítményvolumen korlátozás. Az egészségbiztosító jelenleg a kórházak előző évi, 100 százalékban finanszírozott teljesítményük 95 százaléka után fizet, az ezen túllépő kezelések támogatását már a szolgáltatónak kell megoldania. „A korlátozás nem az egyes orvosi beavatkozásokra vonatkozik, hanem az adott szolgáltató teljes, adott időszakon belüli, összesített teljesítményére” – mutat rá Nagy Júlia, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gyógyító-megelőző és ellátási főosztályának vezetője. Ezért szerinte az egészségügyi intézmények kezében van a döntés, hogy mely tevékenységeket ítélik fontosabbnak. Volt már ugyanakkor példa arra, hogy bizonyos szűréseket (például mammográfiás vizsgálatot) népegészségügyi érdekre hivatkozva kivettek a teljesítményvolumen-korlátozás alól, mivel minél több ember számára szerették volna elérhetővé tenni azokat. Mint Csorba József aláhúzza, a szenvedélybetegségek kezelése is népegészségügyi érdek, a szakmai háttér pedig adott lenne a metadonterápia ellátására. Bár az OEP nem tervezi e kezelés finanszírozásának megváltoztatását, a szakemberek abban bíznak, hogy az egészségügy jelenlegi bizonytalansága után a helyzet stabilizálódik, s az új keretben lesznek lehetőségek a bővítésre, finanszírozásra. Szemelyácz János úgy véli, a kórházi struktúra átalakítása nyomán fejlődhet az ambuláns rendszer, ami a metadonprogramok helyzetén is segítene. 
Ugyanakkor a metadonprogramot – lévén, hogy a függőség fenntartására irányul – nem mindenki tartja a legideálisabb kezelési módnak. Tudni kell azonban, hogy az ópiátfüggőség olyan krónikus betegségnek számít, ahol nagyon magas a visszaesés aránya. Csorba József szerint a metadonhasználat éppen ezért csak egy szakasza a kezelésnek. „A drogfüggők utcai felkutatása, a tűcsere, valamint a teljes absztinenciát megcélzó rehabilitációs kezelés között a metadonnak is megvan a maga helye a terápiás láncolatban” – állítja.
PÁLYÁZATI PÓTLÁS. A metadonprogramok gazdái jelenleg pályázatokkal próbálják pótolni a finanszírozáshoz szükséges összeget, és az Egészségügyi Minisztérium decemberben kiírt pályázatától várják a pótlást. Az egészségügyi szolgáltatók – január végéig – elsősorban működési költségeikre kérhettek támogatást.
Ez azonban nem hosszú távú megoldás, hiszen a pályázatok meghatározott időre szólnak, és az sem biztos, hogy következő évben kiírnak ilyeneket. Mivel pedig a kezelések folyamatossága nem biztosított, veszélybe kerülhet a hatékonyságuk.
A metadonkezelés
JELLEGE. Az ópiátfüggő betegek részére kialakított fenntartó metadonkezelés a helyettesítő terápiák közé tartozik. A súlyosan függő beteg orvosi felügyelet alatt kapja a metadont, amely maga is ópiát, de hosszabb a hatóideje a heroinénál, és kevésbé okoz eufóriát. A metadon tavaly óta szerepel a WHO alapvető gyógyszereket tartalmazó listáján is, ezen a világ közegészségügyi szempontjából fontos gyógyszereket tüntetik fel.
CÉLJA. A metadonterápia az ártalomcsökkentő szemléletmódnak megfe-lelően működik, azaz célja nem a drogfüggőség teljes megszüntetése, hanem a droghasználattal járó egyéni és társadalmi ártalmak kiküszöbölése. Amellett, hogy javul a drogfogyasztó általános egészségi állapota, kivédhetővé válik a HIV- vagy hepatitis-fertőzés.
HAZAI HELYZET. Magyarországon 1992-ben, Budapesten indították el az első kezeléseket. Majd 1995-ben a pécsi központ is megkezdhette működését, öt év múlva pedig újabb kezelőhelyek nyíltak Veszprémben, Gyulán és Miskolcon. Jelenleg körülbelül 750 beteg vesz részt fenntartó metadon-terápián – ez a kezelésre rászoruló drogfüggőknek csupán körülbelül egynegyede.
TÁMOGATÁS. A kezelés során használt gyógyszert kezdetben a betegeknek kellett kifizetniük, de 2002-től az OEP 100 százalékban támogatja a metadont, így az a klienseknek ingyenes.
ELTÉTELEK. A kezelésbe való felvételnél három kritérium van: a beteg legalább két éve él ópiátfüggőséggel, túl van két sikertelen absztinenciát célzó kezelési próbálkozáson, és betöltötte 18. életévét.
AKADÁLYOK. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin és Rácz József egy tavalyi kutatása szerint a programba való bekerülést több körülmény is akadályozza. Fontossági sorrendben: nagyon sokat kell várni, kevés a hely; nehéz a feltételeknek megfelelni; túl szigorúak az elvárások; pénz kérdése, drága a kezelés; a szimpátián is múlik, hogy ki kerülhet be.
