Bármely alkalmazott hazavihet fél évre egy képet – 100 euró letét ellenében – a Würth-csoport künzelsaui központjának raktárából. Mivel az alapító műkincsgyűjteménye 9 ezer darabra rúg, a művészetkedvelő dolgozóknak van miből válogatniuk. „Persze, nem a Picassók, Munchök közül” – teszi hozzá rögtön Reinhold Würth, de például eredeti sokszorosított grafikákkal díszíthetik a nappalijukat vagy az irodájukat.
A csavargyárból kinőtt konszern szereléstechnikai cikkeket gyárt és forgalmaz. Ez pedig nem az az áru, amiért lelkesedni szoktak az emberek. Reinhold Würth azonban mindent megtesz, hogy munkatársait motiválja. Tágan értelmezve e célt szolgálja a műgyűjtés is: az impresszionistáktól a kortársakig terjedő kollekció egyik felét a künzelsaui székházban állították ki. Néha maga az épület is műalkotássá válik: a cégvezető ötletére az avantgárd művész Christo 1995-ben a vállalat központját is becsomagolta – még a Reichstag hasonló beöltöztetése előtt. Az alapító ma is személyesen ellenőrzi a cég összes épületének építészeti tervét, s csak művészi színvonalú, egyedi építményekre hajlandó rábólintani. „Az életünk legértékesebb részét a munkahelyen töltjük” – indokolja elhatározását.
DIREKTBEN. Ő csak tudja: 57 évet a cégnél töltött. Tizennégy évesen lépett be inasként az apja, Adolf Würth csavarüzemébe. Már az első években új értékesítési metódusával szerzett megrendeléseket: ahelyett, hogy várt volna az ügyfelekre, maga ment el hozzájuk. Mikor felfedezte az akkor virágzásnak induló autógyártókat, a cég felemelkedése is megkezdődött. Az apa halála után a 19 éves ifjú maga vette kezébe a vállalkozás vezetését. Az akkor két alkalmazottal dolgozó kisüzemből 81 országban 55 ezer főt foglalkoztató cégbirodalom lett. Würth ma Németország 7. leggazdagabb embere, vagyonát a Forbes magazin 7,9 milliárd dollárra becsüli.
A direkt értékesítés máig a cég egyik sarkalatos pontja, az alkalmazottak fele az eladással foglalkozik. A teljesítményüktől függően az értékesítők különböző cégautót kapnak, a Volkswagentől a BMW-ig. „Szoktam mondani a partnereknek, ha egy képviselő szerényebb autóval jár, az vagy nem olyan jó értékesítő, vagy nemrég kezdte.” A legjobbakat – a Topclubot – minden évben tíznapos luxusutazásra viszik, házastársukkal együtt, a munkaidő terhére. Az idén Kambodzsába és Vietnamba készülnek, ahol természetesen az alapító is jelen lesz és szokás szerint beszédet tart. A nyaralásról minden évben képes prospektus készül, amit szétosztanak a területi képviselőknek. „Ezt az asszonyok is olvassák, és noszogatják a férjüket, legyen ő is top értékesítő.” Az eladással foglalkozó kollégák egyszersmind a cég „füleként” is működnek: az ügyfelektől évi 300 javaslatot gyűjtenek be, aminek a termék-innovációban veszik hasznát.
 |
A birodalom
VILÁGSZERTE. A Würth-csoport 81 országban 55 ezer főt foglalkoztat, árbevétele 2006-ban 7,7 milliárd euró volt, félmilliárd eurót meghaladó nyereséggel; a növekedés évek óta 10 százalék fölötti.
MAGYARORSZÁGON. A cég a rendszer-váltás óta működik nálunk, ma 400 munkatársa van, közülük 300 az értékesítésben dolgozik. Az árbevétel tavaly 5,9 milliárd forintra rúgott, az üzleti tevékenység eredménye pedig 345 millió forintot tett ki. |
|
|
|
|
Würth szerint a dolgozók motiválását szolgálja az is, hogy a konszern új és új területekre kalandozik: a szereléstechnika mellett rendelkezik elektronikai gyártással, bankkal, biztosítóval, s pár éve napelemekkel is elkezdtek foglalkozni. „Ha valaki harminc éve rögzítéstechnikai cikkeket értékesít, fennáll a veszélye, hogy a dolog unalmassá válik, mindenki rutinszerűen végzi a munkáját, a cég évente nő ugyan tíz százalékot, de nincs meg a bizsergő kíváncsiság” – magyarázza Würth. Valóban lelkesebben adja el a csavarokat valaki, ha tudja, hogy a vállalat napelemet is gyárt? „Én is valaki vagyok, és ha én unatkozom, azt megsínyli az egész cég” – ad frappáns választ a 71 éves alapító. Unalom ellen – a repülővezetésen, a külföldi leányvállalatok meglátogatásán, a hegyibiciklizésen és a műgyűjtésen kívül – még ma is napi tíz órát tölt a csoport ügyeivel. Próbált ugyan visszavonulni, de ez csak a második nekifutásra sikerült. Először 1994-ben szállt ki az operatív irányításból, de nem tudta megállni, s még jó tíz évig beleszólt a napi ügyekbe. Másodszor és immár igazán 2006-ban adta át a cég vezetését Bettina lányának. Ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy az összes felső vezetőt szélnek ereszthesse, bárki megkérdezése nélkül. „Persze nem fogom megtenni, mert másnap megírná a gazdasági sajtó, hogy az öreg Würth szenilis lett és tönkreteszi, amit hatvan év alatt felépített” – magyarázza.
KRÍZISKOMMANDÓ. A sajátos cégkultúra és a motiváció mellett a decentralizáció a Würth-birodalom következő kulcsszava. A leányvállalatok nagy önállóságot élveznek mindaddig, amíg az elvárt értékesítési számok stimmelnek. Ellenkező esetben Würth megkérdezi a helyi vezetőt, mi történt. „Ha abban a hónapban cunami, hurrikán, hóvihar, áradás, sztrájk volt, rendben. De ha elmúlt az árvíz, és pár hónap múlva, a javaslatok dacára, még mindig elmaradnak a tervtől, akkor odarepül egy válság-kommandó a központból, és átveszi az irányítást.”
A kifogások nem sokat számítanak, Reinhold Würth a gyakorlat embere. Ebben az is közrejátszhat, hogy ő maga nem tanulhatott. „Nem igaz, hogy a tudás hatalom. A tudás álom, a megvalósítás hatalom” – foglalja össze ars poeticáját. Ám diploma nélkül is professzorrá nevezték ki a karlsruhei egyetem vállalkozási tanszékén. „Az egyik diákom néhány előadás után abbahagyta az egyetemet, céget alapított, és sikeres vállalkozó lett 50 alkalmazottal” – emlékszik vissza egy tanítványra, aki megszívlelte filozófiáját.
