Meglepő módon több szlovák önkormányzatnak is jól jöhet a budapesti kormányzati negyed építése. Egy ilyen méretű beruházás ugyanis egymagában további lendületet adhat az amúgy is gyors ütemben növekvő magyarországi díszítőkő-piacnak, idehaza viszont igen szerények a bányászati lehetőségek. Piacképes díszítőkövet huszonegynéhány bányában termelnek ma Magyarországon – ezek közül azonban csak négy-öt tekinthető komolynak -, ehhez képest ezernél is több kereskedő működik a piacon, és a számuk szinte hétről hétre bővül. Ezért több vállalkozás is fontolgatja, hogy északi szomszédunknál bányát vásárol, sőt piaci forrásaink szerint egy-két társaság már meg is tette ezt.
Szlovákia könnyebb terep a terjeszkedésre, mint Magyarország. Nemcsak azért, mert gazdagabb nyersanyagban az ország, hanem azért is, mert – hazánkkal ellentétben – a nemzetközi bányatársaságok ott még nem vásárolták fel a potenciális lelőhelyeket. A szóba jöhető területek jellemzően önkormányzati tulajdonban vannak, ezek eladása a helyhatóságok számára hoz bevételt. Egyelőre azonban a magyar vállalkozások titkosan kezelik esetleges külhoni befektetéseiket. A tranzakciók értékét nehéz volna még csak megbecsülni is, azt azonban lehet tudni, hogy egy szűz területen legalább 100 millió forintba kerül a kőkitermelés elindítása.
„A piacbővülés fél évtizede kezdődött, s az utóbbi két-három évben gyorsult fel igazán” – mondja Szántó András, a keszthelyi Floraaqua Kft. ügyvezetője. Cége tíz esztendeje van jelen a kőpiacon, három hazai bányát üzemeltet. Az évi 100 ezer négyzetméteres termeléssel saját becslésük szerint a piac ötödét tudhatják magukénak. Igaz, nincsenek pontos statisztikai adatok a díszítőkő-forgalomról, de a kőbányászok és a kereskedők is 500 ezer négyzetméter körülire teszik azt. Értékben talán még nehezebb a piac méretét meghatározni, hiszen a négyzetméterenkénti árak az 1-150 ezer forintos sávban szóródnak. Az átlag valahol 8-10 ezer forint körül lehet, ami a teljes piacon a fenti mennyiséggel számolva 4,5-5,0 milliárd forint együttes árbevételre utal.
EGYRE MESSZEBBRŐL. Sokakat csábít a kőüzlet látszólagos egyszerűsége, „hiszen egy üres telek kell csak, rá egy irodaként funkcionáló faházzal, egy targonca a rakodást segítendő, és már dől is a pénz”. A valóságban azonban ennél bonyolultabb a dolog; komoly verseny folyik a minőségi áruért, és elkerülhetetlen a technikai fejlesztés, saját őrlő-, és hasítógépek beállítása. A tőkehiányban szenvedő, gyengébb, vagy hosszabb távon életképtelen kereskedelmi cégek felvásárlásával megindult a koncentráció ebben a fiatal üzletágban is, a több telephelyes kereskedőcégek kezdik egymás között felosztani az országot.
A külföldi, például szlovákiai terjeszkedést pedig célszerű a szokásosnál is alaposabban átgondolni a magyar vállalkozásoknak – intenek forrásaink. Ázsia ugyanis a feldolgozóipar után ezt a piacot is felfedezte magának, és Magyarországon is egyre növekszik a távol-keleti kőimport, amit a – szállítással együtt is – 20-30 százalékos árelőny segít. A kulcs, mint a textilipar esetében is, a rendkívül olcsó munkaerő. „Minél feldolgozottabb, munkaigényesebb termékről van szó, annál nagyobb az ázsiai import árelőnye az európai kövekkel szemben” – jegyzi meg Porkoláb Márton, az ázsiai kőimportra szakosodott Kő-Ker Group Kft. ügyvezetője. Az ázsiai, főleg kínai import kő nemcsak a hazai kitermelésűeket szoríthatja ki a piacról, de versenyképtelené teheti a határ menti, sőt az Európán belüli importot is. A főváros újabban burkolt terein, például a Szabadság téren immár kínai kövön járunk. A kontinens díszítőkő-piacán hagyományosan meghatározó szereplők léte is veszélybe kerülhet, a távol-keleti áru az olasz és a spanyol bányákat, kőkereskedőket is fenyegeti.
