Egymilliárd forint fölötti bevétellel zárta az óévet az Oktat2000 Kft., amit a cég profiljában, a takarító szakmában legfeljebb tucatnyi konkurensnek sikerült elérnie a 100 milliárdos hazai piacon. A cégnél nem csupán azért büszkék erre az eredményre, mert az ezredfordulón startoló vállalkozásuk az első évben még csupán 73 millió forintos forgalmat regisztrált, de hazai tulajdonú függetlenként pláne nehéz ekkorára nőni a külföldi hátterű tőkeerős takarítóvállalatok mellett. „Mindezt úgy, hogy sosem kések a bérek kifizetésével, és az alvállalkozóknak is 30 napon belül utalok. Az én értékrendemben ugyanis első a dolgozók lojalitása, ami nélkül ma bizonyosan nem tartanánk itt” – mondja Solymosi Attila, a három tulajdonos-cégvezető egyike.
Mit sem ért volna azonban az emberek lojalitása, ha a cégnek nem sikerül két éve egy jó faktoring-szerződést kötnie. A vállalkozás 2004 végéig, elegendő felszereltség híján, nem tudott fővállalkozói megbízásokat szerezni, és úgy látták, hogy az alvállalkozói létből csakis komolyabb eszközberuházással törhetnek ki. A szükséges pénzt ugyan ki tudták volna gazdálkodni, de csak elméletben, mert bevételeik rendre késtek. Megoldásként először kölcsönre gondoltak, ám addigi bankjuk nem volt hajlandó hitelkeretüket a szükségesnek tartott 100 millió forintra emelni. Fedezetet ugyanis nem tudtak felmutatni, a cég ötéves múltjának stabil és bizakodásra okot adó rendelésállományában és bevételeiben pedig a bank – érthető módon – nem látott elegendő hitelgaranciát. Jóllehet, az Oktat2000 Kft. ismerte a klasszikus faktoring fogalmát, amikor is egy cég rendszeresnek tekinthető bevételét – jogos és nem lejárt számlaköveteléseit – megfelelő díj ellenében előfinanszíroztatja, ám a bank egy ilyen lehetőség elől is elzárkózott.
A SZÜKSÉGES PLUSZ. Végül egy ismeretségnek köszönhetően jutottak el 2004 decemberében mostani bankjukhoz, a Raiffeisenhez, amely a számokat látván nem csupán megadta a 100 milliós faktoring-keretet, de még önrészt sem kért a takarítócégtől. A vállalat innen számítja sikertörténetének igazi kezdetét. Az elmúlt két esztendőben nem csupán a forgalom nőtt csaknem másfélszeresére – a 2004-es 790 millióról 2006 végéig 1,13 milliárdra bővült -, de megbízóik között tudhatják a hazai multi hátterű hipermarketek 80 százalékát, több kórházat és bankot. Továbbá a 14 közbeszerzési pályázatból, amelyen indultak, 7-et megnyertek. A vállalat tulajdonosai tavaly ismét úgy döntöttek, hogy az eddigihez hasonlóan visszaforgatják a profitot, és a további növekedés érdekében újabb 100 milliós eszközberuházást hajtanak végre.
A cég egyébként alapvetően továbbra is faktoring-keretéből gazdálkodik, és nagy forgalmának köszönhetően tárgyalási pozíciói is javultak bankjával szemben. Ebben ugyanakkor az elmúlt két esztendő piaci változásai is szerepet játszanak. Jóllehet, a hazai faktoring-piac Nyugat-Európához képest 50-60 százalékos, de még Csehországhoz viszonyítva is 30 százalékos lemaradásban van, a felzárkózás elindult. Az ügyfelek száma tavaly megduplázódott, elérve a 2,5 ezret, a teljes piaci forgalom pedig 722 milliárdra ugrott (lásd a grafikont). E folyamatban komoly szerepe volt a hazai bankoknak. A hitelállományok növekedésének mérséklődésével ugyanisúj pénzkihelyezési lehetőségek után kutatva, a bankok érdeklődése is megnőtt e szolgáltatás iránt az utóbbi két évben. 
Olyannyira, hogy például az MKB Bankot, amelyet bő egy évvel ezelőtt közepes méretű faktoring-szolgáltatónak jegyeztek, ma már a piac legnagyobb szereplői között tartják nyilván, piaci részesedése becslések szerint 30 százalék körüli. Szakmai berkekben többen hitetlenkednek a látottakon, pusztán elszámolási trükkre gyanakodnak – például az árbevétel-engedményező hitelek idesorolására -, ám az MKB Bank főosztályvezetője eloszlatja a kételyeket. „Nincs szó semmiféle hókuszpókuszról; faktoring-forgalmunk 2006-os megötszöröződését az új stratégiának köszönhetjük, amely a kis- és középvállalkozások teljes körű kiszolgálását állította a középpontba” – mondja Molnár Tamás. Hasonlóképpen, a mindössze 2005 végén nyitó Erste Faktornál is a kkv-s ügyfélkör banki építésének farvízén evezve sikerült akkora klientúrát kiépíteni, amely máris 7 százalékos piaci részesedést biztosít a pénzügyi szolgáltatónak.
Persze nem csupán a bankok érdeklődése nőtt meg, némiképp az ügyfelek is tájékozottabbak lettek. A faktoring-cégek rangsorában a piac 15 százalékát képviselő második legnagyobb, és legrégebbi – ugyancsak banki tulajdonban lévő – vállalkozást, a Magyar Factor Zrt.-t vezető Csáki Ferenc is ezt tapasztalja, bár hozzáteszi: az egyik fő motiváció még mindig az, hogy „nem maradt más finanszírozási lehetőség”. Az sem igazán közismert még, hogy a faktoring számos új lehetőséget nyithat meg. „Tévhit továbbá, hogy drága és bonyolult a faktorálás; ha alaposan utánaszámolunk, kiderülhet, hogy olcsóbb, mint egy hitel” – jellemzi a faktoring sokak által fel nem ismert fő erősségét a Magyar Factor (jelenleg az egyetlen nemzetközi hálózattal rendelkező szolgáltató) vezetője.
Már önmagában az is komoly előny lehet a bankhitelekhez képest, hogy a faktorcégnél nem kell fedezetet felmutatni és üzleti tervet benyújtani, de a kamatkondíciók is vonzóbbak, mint korábban. Akár Bubor + 1,8 százalékért is lehetséges egy követelést faktoráltatni, ami vitathatatlanul versenyképes kkv-knak nyújtott piaci hitelek kamatával (a drágább konstrukciók sem igen lépik túl a Bubor + 5 százalékot). A faktorálásért továbbá 0,2-1,5 százalékos díjat szednek a piaci szereplők – a számlaforgalom munkaigényességétől függően -, ami szintén kiállja a próbát a hitelek kezelési költségével szemben (ez utóbbi címen néhol nem kérnek pénzt, máshol 10 ezer forint körüli összeget számláznak tételenként). „Továbbá nincs szerződéskötési díj, folyósítási jutalék, rendelkezésre tartási jutalék, és a limitemelési díjtól is eltekintenek a faktorcégeknél” – folyatja az előnyök sorolását Csáki. Igen fontos továbbá az a 2006-os fejlemény, hogy sikerült elérni az áfatörvény módosítását, aminek következtében megszűnt a faktoráló cégek áfa-visszaigénylési jogával kapcsolatos korábbi bizonytalanság.
A legfőbb fegyvertény persze az, hogy a faktorcégtől a vevővel kötött szerződés összegének jellemzően 80 százaléka egy napon belül befolyik (a maradék akkor, amikor a vevő fizet a faktorcégnek), s ezzel stabillá és tervezhetővé válik a cég gazdálkodása. A bevételért pedig nem a szállítónak kell a megrendelő nyakára járni, ezt megteszi helyette a szolgáltató. A vevők közül sokan éppen ezért nem is örülnek, ha faktorcég kúszik a képbe, hiszen a pénzügyekben nem túl jártas kkv-ket könnyű erőből lenyomni, amikor azok kopognak a számla ellenértékéért, a faktorcég szakmai tudással alaposan felvértezett alkalmazottait viszont már kevésbé.
JOGI TISZTULÁS. Manapság már az államra is jól fizető ügyfélként tekint a faktorcégek némelyike. Az MKB Banknál például ma már az áfaköveteléseket is előfinanszírozzák. „Nemrégiben ez még igen kockázatos lett volna, mert a követelések engedményezhetőségét nem szabályozta törvény, de 2006 óta a lehetőséget nevesíti az adójogszabály” – meséli az új területről Molnár Tamás.
Egy, a fentihez hasonló unikális termékpaletta nyilván sokat nyomhat a latban az ügyfelek akvirálásakor, de nem feledkezhetünk meg a korábban említett árazásról, a díjak mértékéről, ami elég nagy szórást mutat, és egyre inkább a banki szolgáltatók malmára hajtja a vizet. Ezek férnek ugyanis legolcsóbban hozzá a faktorálás legfőbb kellékéhez, a pénzforráshoz. Ma még sok szolgáltató működik – becslések szerint számuk mintegy 40 lehet -, de már javában tart a piaci koncentráció. A HVB Faktor például az általa felvásárolt Korona Faktor jogutódjaként működik, és a CIB Faktor is egy független cég, amely az Áginvest-Faktor Rt. bekebelezésével alapozta meg tevékenységét. „Felvásárlási lázban ég a piac, és néhány éven belül lezárulhat a tisztulási folyamat” – mondja Stickl László, az Erste Faktor ügyvezetője. A függetleneket sem kell azonban temetni: a piaci rések, az ágazati specializálódás megmarad az ő vadászterületüknek. Alakult már unikálisnak számító faktorcég nagy szállítmányozói kapcsolatokra alapozva, illetve útépítésekre specializálódva is, ezek létét több mértékadó piaci vélemény szerint hosszabb távon sem veszélyeztetik a banki hátterű tőkeerős szereplők.
