Francois Monville

– Mielőtt nagyon alámerülnénk a gazdaságban, elárulja, hogyan bírja Magyarországot?

– Nagyon jól, sőt, azt hiszem túl jól. Három éve vagyok itt, a mérlegem azóta hat kilóval mutat többet. Szeretek jókat enni, imádom Budapest kulturális életét, a Zeneakadémia a törzshelyem. Mit mondjak még?

– Például azt, mit vár az idei magyarországi francia gazdasági évtől.

– Elsősorban kommunikációs lehetőségként tekintek a rendezvénysorozatra, amely Franciaországnak jó lehetőséget ad az imázsépítésre, a francia cégeknek pedig az itteni bemutatkozásra.

– Jöjjenek. Az ötödik legnagyobb hazánkban tevékenykedő könyvvizsgáló cég vezetőjeként ezt talán Ön is így gondolja. 16 éve nyilván azért telepedtek le nálunk, hogy ide vonzzák a francia tőkét.

– Nem egészen. Követtük a hídfőállásaikat itt kiépítő francia ügyfeleinket, például a Bonduelle-t és a Colas-t. A francia-magyar gazdasági kapcsolatok igazán az elmúlt három évben erősödtek meg. Jó példa erre többek között, hogy a GL Events privatizálta a Hungexpót, a Globust pedig felvásárolta a CECAB csoport.

– Azóta is egyre több francia világcég érkezett hozzánk. Gondolok a Louis Vuittonra vagy a L’Occitane-ra. Hiányzik még valami Önnek otthonról?

– A divatcégek, mint a Dior vagy a Hermés. De a francia környezetvédelmi szolgáltató vállalatok magyarországi jelenlétének megerősödése szintén kívánatos lenne.

– És mennyire hiányzik a franciáknak egy magyar származású kormányfő?

– A magyar-francia kapcsolatoknak jót tenne Nicolas Sarkozy győzelme, de korai még az esélylatolgatás, pláne, hogy a baloldali Ségolène Royal komoly ellenfél.

– Mit gondol, Franciaország készen áll egy női vezető fogadására?

– Ma már igen. Jó minta volt Németország, ahol – úgy tűnik – működik a modell.

– Önöknél a sárdobálás menyire népszerű eleme a kampánynak?

– Előfordul, de a rágalmakat általában nyilvános bocsánatkérés követi. Erre kényszerült Alain Juppé a minap egy jobboldali képviselőtársa miatt, aki Royal-t ingatlanaival kapcsolatos adótrükközéssel vádolta meg.

– Miért, kiderült, hogy tévedett?

– Azt nem mondtam. Mindenesetre az efféle gesztus is része a feszültségkeltésnek.

– És mennyire lehet Önöknél apellálni a választók feledékenységére? A Sarkozy-féle csőcselékezést például sikerült elfelejtenie Franciaországnak?

– Ez korántsem volt akkora ügy, ahogy maga gondolja. Felfújta a média. Egy biztos, mindkét induló kampányában komoly szerepet játszik a közbiztonság.

– A vagyonadó reformja viszont nem. Ezt mutatja, hogy Sarkozy kebelbarátja, Johnny Hallyday, a franciák Korda Györgye bejelentette, Svájcba települ, mert elege lett abból, hogy jövedelme 70 százalékával az államkasszához kell járulnia. Még nagyobb baj, hogy sok követője akad.

– Ez egy régi vita. A vagyonadót bevezetése óta nem változtatták. A jobboldal hatalomra kerülésekor volt, hogy eltörölték, ám a baloldal utóbb visszaállította. A kampányban ez tabutéma, mert csak 400 ezer embert érint, de a közéletben sokan rágódnak ezen. Ha engem kérdez, barátság ide vagy oda, Sarkozy nem készül eltörölni a törvényt, de reformok mindenképpen várhatók.

– Sokan üdvözölnék, pláne, hogy adó, például a turisták révén, áramlik elég az országba. Tavaly 75 millióan látogattak a hazájába, ezzel Franciaország megőrizte vezető helyét a legkedveltebb célpontok sorában. Mit tudnak, hogy ilyen jól megy, holott nem épp a vendégszeretetükről híresek?

– A párizsi ember nem vendégszerető, ezt aláírom, a franciák többsége viszont az. A magyarázatok között egyébként a jó országmarketinget említeném, és a fejlett közszolgáltatásokat, mint például a vasutat, amelynek révén a fővárosból pár óra alatt elérhető a tengerpart.