Nagypapa korú bácsi ül a nappaliban a dívány szélén, és nagyokat bokszol a levegőbe, miközben a háttérből a felesége buzdítja. Egy másik idősebb család tagjai sikoltozva próbálnak baseball-mozdulatokkal nagyot ütni a kívülálló számára láthatatlan labdába. Két fiatal barátnő pedig együtt nevetgél, miközben elszántan pörgetik a csupán általuk érzékelt „lasszót”. Egyvalami mindhárom jelenetben közös: a szereplők szemmel láthatóan módfelett élvezik a játékot – a Nintendo Wii-vel.
JÁTÉKFORRADALOM. Ivata Szatoru, a Nintendo elnök-vezérigazgatója és Mijamoto Sigeru, a Mario és Zelda játékfigurák atyja tehát elégedett lehetett, hiszen mindenki értette azoknak a kisfilmeknek az üzenetét, amelyeket a videojáték- és szoftvergyártó cég legújabb játékkonzoljának újságírók számára rendezett tokiói bemutatóján levetítettek. Az Egyesült Államokban november közepén, Japánban és Európában pedig december első napjaiban piacra dobott Wii – pontosabban annak távirányítós és mozgásérzékelős kezelője – szó szerint megmozgatja a világot. Sőt, a Nintendónál ennél is messzebb mennek, és azt vallják, hogy az új konzol egyenesen forradalmasíthatja a játékok világát. „Végleg le kell számolni azzal a sztereotípiával, amely a játékost egy elsötétített szobában ülő, chipsen és kólán élő tinédzserként mutatja be, vagy olyan megszállott fiatal férfiként, akinek monitorra meredő szemén Super Mario tükröződik vissza” – hangsúlyozta a bemutatón Ivata.
A kiotói székhelyű társaság igyekszik a gyerekektől a nyugdíjasokig kiterjeszteni a játékosok – és a potenciális vásárlók – körét. Miként sok más üzleti döntést, ezt is a piac kényszerítette ki. Bár a videojátékok amerikai eladásai az elmúlt években folyamatosan növekedtek, a Sony és a Nintendo japán piaca az Ivata által bemutatott statisztikák szerint 1997 és 2003 között erőteljesen szűkült. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az öregedő társadalom, azaz a fiatalok csökkenő száma. Ám a Nintendo elnöke szerint mindeddig probléma volt az is, hogy a videojátékok túl bonyolulttá váltak, következésképpen egyre mélyült a szakadék a kezdő játékosok és a profik között – magyarán az előbbiek egyre kevésbé élvezték a játékot.
Válaszul a Nintendo olyan konzolt – és programokat – kívánt a piacra dobni, amelynek köszönhetően mindenkinek lehet sikerélménye. A 2004-ben bemutatott DS kézi játékgép lett az első olyan Nintendo-modell, amely szakított a konkurensek, a Sony és a Microsoft által egyaránt diktált grafikai és processzor-versennyel. A DS viszonylag egyszerű grafikával, de forradalmasított kezelőfelülettel – kettős kijelző, érintőképernyő, hangvezérlés – került a piacra, és olyan programok társultak hozzá, mint például a fiataloknak szóló, 7 millió példányban eladott háziállat-szimulátor, vagy az időseket megcélzó, nem utolsósorban a szellemi leépülés ellen is hatásos agytorna-játék. Az eredmény: a Nintendo DS a szigetország legdinamikusabb eladási adatokkal rendelkező videojátéka lett, amelyből jövő márciusig előreláthatólag 20 millió darabot fognak értékesíteni világszerte. E szám nagyságát jól jelzi, hogy maga a Nintendo is bevallja: alulbecsülte a nem kifejezetten a vizuális élményre épülő játékok várható nemzetközi sikerét. Magát a céget is alaposan meglepte például, hogy az agytorna játékból Japánon kívül is közel 2,5 millió talált gazdára.
Japánban a Wii bevezetésekor egyetlen délelõtt alatt eladtak 400 ezer készüléket.
ÉLETMÓD-GÉP. Hiába teljesített azonban a társaság kiválóan a kézi játékgépek körében, GameCube videokonzoljával az otthoni gépek piacán jócskán lemaradt az Xboxot csatasorba állító Microsoft és a PlayStationnel harcba induló Sony mögött. A Nintendo kreatívjai azonban végül gondoltak egy nagyot, és a DS sikerén felbuzdulva újraalkották az otthoni konzolgép definícióját. Jött a Wii, amely az elképzelések szerint nem csak játék-, hanem egyéb funkciói révén életmód-gép is. A Wii végre valóra válthatja a Super Mario atyjának, Mijamoto Sigerunak azt az álmát is, hogy a Nintendót ne csak a megszállott játékosok, hanem az „egyszerű” emberek is használják. Persze, ehhez a gépnek először fel kell hívnia magára a figyelmet. Ez pedig ha nem is a grafikai képességével, de a távirányítójával máris sikerült elérni. A Nintendo megalkotta a mozgásérzékelős, drótnélküli, infravörös távirányítót, amellyel a teniszezés, a baseballozás, a vívás vagy éppen a horgászat éppolyan élethűvé válik, mint egy zenekar vezénylése vagy akár a lövöldözés az ellenségre.
Persze, nincs új a nap alatt. A mozgásérzékelő már jó pár éve a piacon van, sőt, korábban a Nintendo, a Microsoft és a Sony is próbálkoztak azzal, hogy játékokhoz használják. A megfelelő minőségű, méretű és árú készülék azonban csak most készült el. A piaci siker pedig azonnal visszaigazolta a műszaki fejlesztést. Az észak-amerikai értékesítés első tíz napja alatt 600 ezer Wii fogyott, Japánban pedig az első 400 ezer darabot egyetlen délelőtt alatt eladták. Európába december 8-án érkezett meg a Wii-őrület, s a londoni Oxford Streeten – a tokiói és a New York-i fogadtatáshoz hasonlóan – a videojátékok történetében korábban soha nem látott tömeg várta az új Nintendo-gép érkezését.
Ráadásul az Egyesült Államokban 250 dollárba, Európában 250 euróba, Japánban – szoftver nélkül – 25 ezer jenbe kerülő Wii a három konkurens házi játékgép közül a legolcsóbb. A 20, illetve 60 gigabájtos merevlemezzel, valamint új technológiás, akár 50 gigás lemezeket is kezelni képes Blue Ray lejátszóval felszerelt, szupererős, 3,2 gigahertzes, úgynevezett Cell-mikrocsippel meghajtott Sony-játékgép közel kétszer annyiba kerül, arról nem beszélve, hogy problémák akadtak a gyártásával, aminek következtében jövő márciusra kellett halasztani az európai bevezetést. Mindezek után, miközben a Sony már jó ideje csak botladozik – igaz, ezért az anyacég egyéb érdekeltségeinek gyengélkedése is felelős -, a Nintendo részvényeinek értéke az idén kis híján a duplájára emelkedett.
Hosszabb távon azonban a történet már nem feltétlenül ennyire rózsaszín. A kiotói társaság folyamatosan hangsúlyozza ugyan, hogy nem kíván versenyezni sem a Microsoft, sem a Sony játékgépeivel, ennek ellenére a szakértők rendre összehasonlítják a három konzol hardverét és szoftverét. Márpedig abból, hogy a Wii mind hardver, mind grafikai teljesítményben jócskán elmarad a vetélytársaitól, rögvest le is vonják a következtetést, hogy a termék életpályája minden bizonnyal rövidebb lesz, mint a másik kettőé. Annál is inkább, mert a PlayStation 3 eladását az újonnan alkalmazott Blue Ray technológia előbb-utóbb ugyanúgy megdobhatja, mint ahogy a DVD-lejátszó segített a második generációs PlayStationnek.
ÚJDONSÁGÉLMÉNY? Mindezzel együtt a Wii 2006-ban sokkal több karácsonyfa alá került oda, mint az XBox 360 vagy a PS3. A vásárlók, úgy tűnik, egyelőre hisznek a könnyű kezelhetősége és a „varázspálcának” becézett távirányítója révén játék- és újdonságélmény tekintetében egyaránt a riválisai fölé magasodó Wii-ben. Sőt, így vannak ezzel a játékfejlesztők is. A legnagyobb szoftvergyártó cég, az Electronic Arts például az eredetileg tervezett öt helyett hét olyan játékkal áll elő az elkövetkező fél évben, amelyet a Nintendóra fejleszt ki, de a Walt Disney is saját programokat tervez a Wii-re.
„A Nintendo a videojátékokkal szembeni közömbösség ellen harcol” – hangoztatta Ivata Szatoru elnök a tokiói bemutatón. Nos, ezt a „Wiirtuális” csatát, úgy tűnik, 2006-ban sikerült megnyerniük. A következő ütközet pedig csak 2007 karácsonyán lesz.
