A méter 20 milliomodát kitevő alak – ez az eredeti kilencvenháromezred része – olyan jól sikerült, hogy erős nagyításban még lábujjai is jól látszanak.
A mikrogondolkodót sajátos lézertechnikával faragták ki, amelynek lényege, hogy a nyalábbal a fényre keményedő speciális műgyantát pásztáznak végig. Ám míg a korábbi hasonló szobrokat általában egyetlen sugárral készítették, a Gondolkodót számos irányból egyszerre érkező, több nyalábbal formálták meg. Ez a technika pedig azt is lehetővé tette, hogy rendhagyó részletességgel dolgozzanak a felszínen; így tudták a látható fény hullámhosszánál jóval finomabb mintázatot – a szobor felismerését segítő elemeket – létrehozni.
A lézersugár útját, illetve erősségét a szobor számítógépes modellje szabja meg, és elsősorban ennek elkészítése, valamint a nyalábot kibocsátó mikromechanikai rendszer tervezése volt kihívás a kutatók számára. További érdekesség, hogy míg a hasonló alkotások belsejében a gyanta folyékony marad, ez a Gondolkodó a rétegenként építő lézereknek köszönhetően teljesen tömör.
A sajátos technika lehetőségeinek ilyen bemutatója természetesen nem öncélú. A koreai kutatók arra törekszenek, hogy olyan, a gyógyászatban alkalmazható lézer-rendszereket fejlesszenek, amelyekkel rendkívül precíz, akár egyetlen sejt eltávo-lításával járó sebészeti beavatkozásokat végezhetnek.
