Nászútján az induló bolti készlet beszerzésével is foglalkozott Gyaraki József, ugyanis esküvője egybeesett az első játékbolt megvételével. Addigra már számos vállalkozásban szerzett tapasztalatot: életének eddigi közel öt évtizedéből ugyanis csak három évet töltött el alkalmazottként. „Felismertem, hogy pártonkívüliként a munkahelyemen nem vár rám karrier” – indokolja ezt.
A műszaki irányultságú érettségi után a helyi közúti igazgatóságnál – a rendkívüli eseményekkel, például hófúvással kapcsolatos ügyelet ellátása mellett – volt ideje diplomát szerezni. Közben fillérekért régiségeket vásárolt, amelyeket felújítás után jó pénzért árult a pécsi vásárban. Családi kölcsön segítségével, de főként a megtakarításaiból egy balatoni pavilon gazdája lett, amelyben a nyolcvanas évek elején remek üzletnek számító hot-dog- és palacsintakészítésbe vágott bele.
VENDÉGLÁTÓS UTAKON. Tavasztól őszig még akkor is a nyaraló vendégeknek sütötte a finomságokat, amikor már megvolt a játékboltja, és heti két-három alkalommal hajnalban indult a fővárosba, ahol két tucat helyszínről kellett összeszednie az árut. Utóbb az egyre fárasztóbbá váló balatoni vállalkozást jó haszonnal eladta. Néhány évvel később Pécsett felelős műszaki vezetőként saját beruházásban felépítette a négy lakásból, boltokból és egy panzióból álló Főnix-házat, amelynek egyik üzletében pizzériát nyitott, nővére pedig a panziót vitte. A lakásokat és a többi üzlethelyiséget értékesítették. Az építkezéshez szükséges összeghez saját és külföldön dolgozó nővére megtakarításaiból, valamint OTP-hitelből sikerült hozzájutnia. A nővér néhány év múlva Amerikába ment férjhez, ezért eladta a panziót. Gyaraki a következő évben végleg felhagyott a vendéglátással.
GYARAKI JÓZSEF
• 49 éves, a Baranya Megyei Közúti Igazgatóságnál kezdett dolgozni, s közben építőmérnöki diplomát és vendéglátó-ipari üzletvezetői képesítést szerzett. 1980-ban váltotta ki a magánkereskedői engedélyt.
• 1990-ben megalapította a Régió Játékkereskedelmi Kft.-t. A cégnek Budapesten, Miskolcon, Debrecenben és Pécsett vannak áruházai; az utóbbi városban ajándéküzletet és játékboltot is nyitottak.
• Nős, felesége a cég gazdasági ügyeivel foglalkozik. 21 esztendős András fia főiskolás, a 17 esztendős Dávid gimnazista.
• Hobbija a sakkozás. Hetente egyszer úszni jár.
Felesége édesapjával és Németországba kitelepült rokonával 1990-ben megalapította a Régió Német-Magyar Kereskedelmi Kft.-t, amelyet később átneveztek Régió Játékkereskedelmi Kft.-re, utalva a cég fő tevékenységére. „Nehezen találtuk ki a nevünket. Akkoriban még nem vonult be a köztudatba a régió szó. Játszottunk vele, például olaszosan rédzsiónak ejtettük, de azt is kihallottuk belőle, hogy régi, jó játékok” – magyarázza a névválasztást a mostanra fő tulajdonossá vált Gyaraki, aki a rendszerváltás évében családjával a fővárosba költözött. Aztán elkezdődtek az akvizíciók, amelyek miatt a cégnek most is jelentős, de jól kezelhető kölcsönállománya van. Megvették a Triál pécsi raktárát, majd egy tönkrement budapesti hajtóműgyár versenytárgyaláson elnyert területén kialakították a cég raktárépület-irodaházát. „Három méter magas ecetfa nőtt a lerobbant épületben. Másfél hónap alatt sikerült kipofoznom, ami rengeteg energiát kivett belőlem. Viszont a karácsonyi főszezon előtt megnyitottunk” – mondja a ma már négy áruházzal büszkélkedő vállalkozó.
TŐRZSVEVŐK. A Triál központi szerepének megszűnése idején, 1990 körül közel 250 „nagykereskedés” nőtt ki a föld alól, ezek azután sorra el is tűntek; mostanra a számottevő hazai gyökerűek közül négy cég maradt meg. A Régió tulajdonos-ügyvezetője a számítógépes játékok nélkül mintegy 26 milliárdosra taksálja a hazai játékpiacot, ebből közel 65 százalékot harapnak ki a multinacionális áruházláncok. Nemzetközi szinten összehangolt beszerzéseik révén a hipermarketek rendkívül olcsón jutnak főként távol-keleti tömegtermékekhez, ráadásul gyakran akcióznak. Erőfölényük tudatában könnyűszerrel diktálják a feltételeket a beszállítóknak, így a Régiónak is, amely több termék egyedárusítási jogát megszerezte. A televízióban reklámozott játékokat drágábban lehet eladni, mint az ismeretleneket, Gyaraki József mégsem ülhet a babérjain. Az alacsonyabb ár elérése érdekében is lépnie kellett. Munkaigényes, kis terjedelmű árucikkeket, például diavetítőket Kínában, nagy terjedelmű, ezért drágán szállítható játékokat, így ráülős járműveket, hintákat Magyarországon gyártat. „A hipermarketekben mindent árulnak: vörösbort, sajtot, húst és játékot is. Karácsony előtt sokszorosára növelik a játékgondolák számát, mert bejönnek rá a vevők, és közben sajtot is vesznek. Igaz, nem találnak szakképzett eladót, aki elmagyarázná nekik, hogy nem érdemes a kiszemelt játékot a 3 éves kisgyereknek megvenni, mert csak 6 éves kora után tudja majd használni” – mutat rá a cégvezető. Időközben sok játék-kiskereskedő bedobta a törülközőt, ezért a mintegy 30 ezer féle árucikket kínáló Régió áruházaiban ma már a 7 ezer törzsvásárlón kívül az utcáról betérő egyéni vásárlókat is kiszolgálják.
Sarokpontok
• Csak abba szabad belevágni, amihez elég jól értünk, nem pedig abba, amivel foglalkozni szeretnénk.
• Fontos a felsőfokú végzettség, mert így a vállalkozó megtanulhat logikusan és rendszerben gondolkodni, valamint utánanézni dolgoknak. Az már kevésbé számít, hogy milyen diplomát szerzett.
• A szakmai kiállítások segítenek a trendek megismerésében.
A Régió Kft. ügyvezető-tulajdonosa fontosnak tartja, hogy a Magyar Játékszövetség alelnökeként a Nemzetközi Játékszövetség (ICTI) tevékenységében is részt vegyen. Hangsúlyozza, hogy a magyar kereskedők elsöprő többsége nem vesz át olyan gyártótól játékot, amely gyerekmunkásokat foglalkoztat, vagy a dolgozói nem kapják meg legalább a minimálbért.
A kitartást és a megbízhatóságot említi Gyaraki erényeiként az egykori televíziós személyiség, a Magyar Játékszövetség elnöke, Egri János. Tapasztalatai szerint a Régió a minőségből soha sem enged, ismeretlen eredetű játékokat nem forgalmaz, ami megnyugtató egy olyan területen, ahol viszonylag sok termék kerül forgalomba kétes színvonalon.
