Szigligeten éltem vagy húsz évig, fél lábbal Pesten, fél lábbal itt, mandulás-szőlős Tusculanumunkban. Gyönyörű korszak volt, mediterrán boldogság, sok versem, drámám bölcsője. Az idő óceánjában elsüllyedt ez is, de az opus és az emléktár megmaradt.
Tapolca volt a bevásárló-városunk, egykori járási székhely, majd megszűnt a járás, és maradt az álmos városka. Egy nagyszerű fogorvos bűbájos családjával, egy nagyszerű hentessel, valamint egy felejthetetlen cégtáblával, melyen az állt, hogy „Ménkű Lajos”. És mit tetszenek gondolni, mi állt alatta? Villanyszerelő mester. Világos! Egy Ménkű csak villanyszerelő lehet. És maradt a város költő-szülöttjének, Batsányi Jánosnak (máig) dédelgetett kultusza („Vigyázó szemetek Párisra vessétek”). Valamint a csónakázható tavas-barlang. Gyakran jártunk ide, mert egyfelől kalandos unikum volt, másfelől asztmásnak, allergiásnak jóleső mikroklímája miatt: összetétele, gyógyhatása egyedülálló.
Mindig olyan Magyarországról álmodtam, mely csonkaságában, bármennyire is indokolt, de nem a sebeit tépi és mutogatja, hanem büszkén fölvetett fővel bebizonyítja, hogy így is életképes, és okosan kihasználja, ami megmaradt. Évtizedeken át számtalanszor írtam erről, monomániám lett. A Balaton, hogy ne lehalászandó mezőgazdasági halastó legyen, hanem Európa legjobb, korszerű Édene. Alkohollal hajtott autók (Brazília), csökkentvén olajfüggőségünket, és mellesleg eltartva mezőgazdaságunkat, mely korlátlanul termelne üzemanyagot. Szélkerék-erdők, melyek szennyezés nélkül adják az áramot. És mindenekelőtt a maradék Kárpát-medencénk alatt elterülő termálvíz-tenger, mellyel Európa és a világ gyógyvíz-nagyhatalma lehetnénk. Ha volna minderre kellő politikai belátás és gazdasági akarat. Én ezeket nevezem nemzeti programnak, a fájdalmas történelmi határok visszasírása helyett. Mert ez realitás. És ez a jólétünk.
Ujjongok, ha ezen a vonalon bármi történik. Mint például Tapolcán (ahol a városújító polgármester harmadik ciklusát tölti), és ahol három éve egy okos befektető az Európában egyedülálló terápiás barlangra és a termálvízre alapozva remek, négycsillagos szállodát épített. A neve is szellemes: a görög mitológiában az orvoslás istene, Aszklépiosz (latinul Aesculapius) szentélye és gyógybarlangja volt a Pelion. A szálloda kényelmes és funkcionális, minden jó helyen van és jól működik. Nem véletlenül: megtudtam, hogy igazgatója, akinek nagy szállodai múltja van, az alapkőletételtől végigkísérte építését. Az épület alatt ott a világ által fölfedezendő szenzáció, a gyógybarlang, fekvőszékekkel megrakva. Két vastag pléddel látnak el, mielőtt (a szállodán belül) leballagsz, majd lefekvés után nyomban alszol, mint egy zsák, a pompás levegőtől. Orvosok jól felszerelt klinikai részlege ügyel mindenre. A termálfürdő, hatféle szaunával, töméntelen típusú masszázzsal és egyéb welness-gyönyörökkel kiegészítve, nem csak kellemes, de szép is, a különböző medencék felett régi törökfürdőket idéző, világítószemes kupola. Vízi dögönyözők, kiúszhatás a gőzölgő szabad medencébe, fitneszterem, fedett teniszpályák, golf, squash, és ki tudja még, mi minden: az embernek alig marad ideje az életre. Még kevésbé ereje. A pihenésnek ez a koncentrált kínálata tökéletesen kikészít. De nagyon jó!
Az étterem büférendszerrel működik, de színvonalasan, menzajelleg nélkül. A séf ad magára, mindig van szokatlan ötlete, mint például a remek paprikakrémleves vagy kukoricakrémleves. Spárgával töltött pulykasült rokfortmártásban. Jó és házias jellegűek az édességek, máglyarakás vagy rakott palacsinta. „Élő” sütés is folyik kérésre. Kiválasztott (és nem olcsó) vörösbor-palackjainkat másnapra is rezerválták.
Figyelem, Európa, Párizs: vigyázó szemetek Tapolcára vessétek!
