Egy 120 főt foglalkoztató budapesti számítástechnikai cégnél felmérést készítettek a munkatársak fizikai és mentális állapotáról. A tapasztalatok összesítése után meghirdettek egy depresszivitás megelőzésére szolgáló terápiás csoportot. Senki nem jelentkezett. Ezután a programot átnevezték stresszkezelő csoporttá, amelyre már huszonkét érdeklődő akadt. A terapeuták sejtése beigazolódott: a pszichés nehézségek és a megoldásukra irányuló segítség elfogadása még mindig nem szalonképes Magyarországon – a depressziós jelző stigmának számít. Hogy pontosan hányan küzdenek lelki problémával, arról csupán becslések vannak. Az egészségügyi ellátáson keresztül pszichológushoz fordulókat központilag senki nem regisztrálja, az intézmények adataiból pedig csak a már kóros állapotig jutottakról tudunk. Az egyértelmű, hogy ma még kevesek számára evidens megoldási mód, hogy lelki problémájával szakemberhez forduljon, e téren számottevő a látencia.
MODERN BETEGSÉGEK. A magyarok mentális állapotáról mégis iránymutatást adhat a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetésével hétévenként készülő egészségiállapot-felmérés. „Az utolsó felmérések adatai szerint szembeötlően alacsony a vitális energiaszintünk, vagyis mentálisan fáradtak vagyunk” – hangsúlyozza Susánszky Éva szociológus kutató. A nők kimerültebbek, mint a férfiak, és a kimerültség az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik. A férfiak körében pedig az ellenségesség, a rivalizálás és az irigység mutatói jóval magasabbak, mint a nők körében. A depressziós betegek arányának növekedése azonban – miként Susánszky Éva is leszögezi – nem hungarikum, ez a jelenség minden fejlett országra jellemző. A depresszió egyrészt mint önálló betegség, másrészt mint egyéb megbetegedések, különösen a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktoraként jelent komoly népegészségügyi problémát. Egyértelműen modernizációs jelenség a korábban elvétve előforduló, ma dömpingszerűen jelentkező evészavar és netmánia is – mindkettő az alkoholizmushoz hasonló mechanizmusú függőség. Erősödtek az önértékeléssel kapcsolatos zavarok, gyakoriak az érzelemszabályozási és hangulati problémák, kapcsolati gondok, és minden eddiginél több pánikbetegségre derül fény.
Tudatlanság és erős hárítás él a magyar társadalomban – véli Benkő Andrea pszichoterapeuta, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet pszichoterápiás és rehabilitációs osztályának adjunktusa. „Az emberek szeretik úgy látni, hogy a pszichés problémával küzdők külön világban élnek, vagyis ők nem kerülhetnek ilyen helyzetbe.”
Csoportos útkeresés
Az egyéni, család- és párterápián kívül ismert a csoportterápia módszere (ilyen például a pszichodráma vagy a táncterápia), amelyet pszichológus vagy pszichiáter alapvégzettségű pszichoterapeuta alkalmazhat. „Hogy valaki egyedül, vagy inkább csoportban képes a változásra, az függ a betegség típusától, súlyossági fokától, az adott személyiségtől. A döntő mégis az, hogy a kliens bírja-e a csoportban való munkát, s az ő személyiségét megtartja-e a csoport” – fogalmaz Goda Gyula pszichodráma-vezető. Hozzáteszi: ahogyan idősödünk, személyiségünk egyre nehezebben módosul. Két dolog hat rá alapjaiban, a trauma és a terápia. Hogy a szakember által kísért változás mennyi idő alatt következik be sikeresen, azt nehéz megjósolni, terápiás típusoktól függően néhány hónaptól akár évekig is eltarthat. Annyi bizonyos: már önmagában a csoportélmény, a „nem vagyok egyedül” érzése is felszabadító lehet. A csoportterápiába járók nem feltétlen betegek. „Nem beteggyógyítással foglalkozunk, hanem mentális egészségfejlesztéssel” – fogalmaz Goda. Ennek értelmében a csoportmódszer hatékony lehet depresszió, bulímia, neurózis vagy személyiségzavaros tünetek esetében, ugyanakkor sokan azért járnak a találkozókra, mert párkapcsolati, szexuális nehézségeik vannak, vagy éppen képtelenek érvényesülni társaságban.
Ha valaki rászánja magát, hogy egyéni terápiát fizessen (óránként átlag 4-9 ezer forintot), nagyobb fába vágja a fejszéjét. A valós személyiségváltozáshoz heti egy-három találkozóra, és akár egy-két évre is szükség lehet, mert az a tünet, amit valaki első találkozáskor kommunikál, és az, amit a szakemberrel közösen feltárnak, eltérő lehet. Ez történt például annál a csúcsvezetőnél, aki menedzserbetegséggel jelentkezett Szőnyi Gábor pszichoanalitikusnál. „Megérkezett egy magabiztos, sodró lendülettel bíró ember, és túlterheltségre panaszkodott. Ám néhány találkozás után a kép teljesen átalakult, és egy szorongásait nehezen viselő ember állt előttem, akinek valójában önmagával szemben voltak kételyei. Kiderült, hogy ebben a nagy pörgésben nincs öröme, csak sodródik, miközben a magánélete egyre inkább kiürül.”
Sokaknak azonban nincs türelmük egy hosszas változási folyamathoz. Lovas Zsuzsa klinikai szakpszichológus páciensei sokszor nem értik, miért kell hónapokig járniuk hozzá. Pedig – mint a szakember fogalmaz – a lélek a leglassúbb szervünk. Racionális szinten hiába vagyunk tisztában vele, hogy nem kellene összeomolnunk egy szakítás miatt, elsírni magunkat, ha a főnök leteremt, a tünetek megoldása hosszú időt igényel, különösen akkor, ha az érintett nem fogadja el az állapotát.
VIRTUÁLIS FOGADÓÓRÁK. A segítségkérők sajátos csoportja nem mutatja meg magát személyesen, vagy legalábbis először, esetleg kiegészítésként virtuálisan próbálkozik. Egyre több honlapon látni, hogy pszichológus tart online tanácsadást. Bár szakmai körökben még erős a bizonytalanság a netkollégák megítélésében, Milák Piroska pszichológus állítja, szükség van erre a fórumra is. Ő másfél éve dolgozik a Búra nevű weboldalon, jelenleg mintegy hatvan regisztrált taggal tart kapcsolatot, és túl van a hatezredik megírt levélen. Ez a forma annyira újszerű nálunk, hogy a szabályok is menet közben alakulnak. „Nem megyek bele krízishelyzetekbe, és bár – ritkán – súlyos személyiségzavaros betegek is írnak, mindig jelzem, ha egy kérdés nem megválaszolható levélben, ezért azt be kellene vinni terápiás keretek közé.”
Miközben húzódozunk attól, hogy magunk és környezetünk előtt felvállaltan pszichológusnál keressük a megoldásokat, soha nem látott érdeklődés övezi az összes olyan programot, irányzatot, szociokulturális jelenséget, amely pszichológiai tartalommal bír, de nem patologizált. Sokan például rejtve keresnek segítséget a bulvárpszichológiai irodalomban (lásd cikkünket a 31. oldalon). Mások önismereti vagy pszichodráma csoportokba jelentkeznek, ami tompítja a stigmatizációt, azaz a jelentkezők nem érzik annyira kínosnak, mintha pszichológushoz járnának. Ám ugyanez a hatás működik a pszichológiai vonatkozású szervezetfejlesztő tréningek és coaching programok hátterében. Ezek nem nevezhetők terápiának, ugyanakkor „legalizált” formában, üzleti motivációval megtámogatva foglalkoznak személyiségelemzéssel, -kezeléssel.
Jóllét
Többet fejez ki az egészségügyi állapotnál az Egészségügyi Világszervezet általános jóllét fogalma, azt mutatja, mennyire érezzük jól magunkat a bőrünkben. E szerint Magyarországon a felnőtt népesség nagyjából egynegyedére jellemző a teljes jóllét állapota, és ugyanilyen arányban vannak azok, akik életminőségüket csökkent értékűnek tekintik. Kifejezetten rosszul érzi magát a megkérdezettek 5 százaléka. Életminőségüket leginkább pozitívnak Vas, Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében minősítik az emberek, a legmagasabb depresszió- és szorongásértékeket Szabolcsban, Nógrádban és Borsodban találták. Örvendetes, hogy az öngyilkosságok száma látványosan csökkenni kezdett, ám mintegy 20 százalékra becsülhető azok száma, akik tartósan szenvednek lelki eredetű problémától – s ezeknek az embereknek a 14 százaléka nem is tud a betegségéről.
