Mosolygós búcsú

Két évvel ezelőtt, 2005 januárjában tűntek fel a Figyelő oldalain – zsebükben 3-3 millió virtuális forinttal – azok a képzeletbeli befektetők, akiknek döntéseit, sikereit és csetlés-botlásait egészen mostanáig minden lapszámban figyelemmel kísérhették az olvasók. A Privát portfólió rovat célja egyszerű volt: kipróbálni, lehet-e úgy eredményesen befektetni, ha hetente csak egyszer szánunk megtakarításainkra egy kis időt, legfeljebb egy órácskát. (Az persze azért elvárható, hogy nyitott szemmel és füllel járjunk a világban, s a hírek figyeléskor ne kapcsoljunk másik csatornára, ha a gazdasági információk jönnek.) Az eredmények azt bizonyítják: lehet. Nemcsak jó, de kevésbé jó, sőt rossz hangulatú piacon is, bármilyen kockázatvállalási hajlandóság mellett számíthatunk a sikerre.

Természetesen nem pontosan képezi le a valós viszonyokat az, ha hetente csak egyszer, hétfőnként lehet változtatni egy befektetési portfólión. Ezt a szabályt a Figyelő lapzártájához való alkalmazkodás szülte, s akadt rá példa, hogy veszteséget okozott: többször is megesett, hogy a piac hét közben adott egyértelmű jelzést egy-egy trendfordulóra. (Persze az is előfordult, hogy a hét közepén rossz döntést hoztak volna befektetőink, de a következő hétfőre rendeződött a helyzet.)

Nem szükséges persze, hogy mindenki maga válasszon ki minden egyes részvényt és kötvényt. Sőt, pontosan az derült ki, hogy sok esetben célszerű a profikat segítségül hívni. Aki kockáztató hajlamú és vállalkozó szellemű is, az bátran válogathat maga is a részvények között, akiből viszont hiányzik a vállalkozó szellem, az jobban jár, ha a részvényeket vásároló befektetési alapok között nézelődik.

Ami a tőzsdét illeti, egy-egy világos trend megjátszása gyakran csak egyéni befektetők számára járható út. A részvényalapok nem úgy működnek, hogy ha éppen felkapnak egy céget – mondjuk a Fotexet vagy a Synergont -, akkor azonnal nagy tételekkel ugráljanak benne. Az egyéni befektető azonban kis pénzekkel könnyen megjátszhatja ezeket. Másodvonalbeli cégeknél még a globális tendenciáknak is csak kismértékben van kitéve a befektető – az aktuális kedvencnek számító papírok akkor is emelkedni tudnak, ha minden más esik.

A csekély kockázatú portfóliók kapcsán viszont az vált egyértelművé, hogy e téren kevesebb esélye volt befektetőnknek a piac megverésére. Teljes két éven át lényegében csak a befektetési alap és a bankbetét volt az alternatíva, a választási lehetőség pedig abban állt, hogy az állampapír-piaci kilátások fényében a rövid, illetve a hosszú futamidejű kötvényeket vásároló alap legyen-e a favorit. Szerencsére 2005-ben még jó alternatívát kínált az ingatlanalap, a múlt év első felében pedig devizaalapú befektetéssel lehetett kihasználni a forint gyengülését. A hazai pénz szeptember közepén beindult jókora erősödése azonban olyan váratlan volt, hogy nemcsak kockázatkerülő befektetőnket tréfálta meg, hanem a piaci szakértők nagy részét is. Ennek nyomán kézenfekvő a következtetés, hogy még a kis kockázatú befektetéseknél is gyorsan váltani kell, ha a piac ellenünk fordul. A tőzsdén ezt általában megtették befektetőink, 2006-ban már egyikük sem hagyta, hogy veszteségük kezelhetetlenül nagyra nőjön. A stop megbízások hétfőnkénti megadásával akkor is ki tudtak ugrani az eső piacról, ha a kedvezőtlen tendencia éppen a hét közepén érte el kedvenc papírjukat.

A nyerő tőzsdei húzásokat vizsgálva láthattunk olyan esetet is, amikor kitörés, máskor pedig pánik adott okot a vásárlásra. Az előző csúcs meghaladásakor történő vétel sok befektető kedvence, több esetben sikerrel alkalmazták ezt fiktív befektetőink is, például a Synergon, illetve az OTP piacán. A középutas Réka nevéhez fűződik ugyanakkor a pánikba való merész belevásárlás. Ez nagy rizikóval jár, de Réka az Egisnél annyira eltúlzottnak érezte az esést, hogy 25 ezer forintnál már nem bírt ellenállni a kísértésnek – és nyert. Persze akár az esést érezték túlzottnak, akár kitörésben bíztak, a stop megbízások általában nem maradhattak el.

Most, hogy szereplőink elbúcsúznak, talán érdemes egyenként sorra venni a 2006-ban, illetve az elmúlt két év során mutatott teljesítményüket, elemezni stratégiájukat, feltárni hibás döntéseiket.

A konzervatív Tamás általában alapvetően jó döntéseket hozott az elmúlt két évben, portfóliójának értéke egyenletesen emelkedett, egészen 2006. szeptember közepéig. Itt követte el egyetlen, de annál nagyobb hibáját. Nem önmagában az volt a probléma, hogy pénzének hatodát devizaalapba helyezte; az adott pillanatban ebben volt ráció, hiszen a forint még két hétig gyengélkedett. Ezt követően indult be az a hihetetlenül gyors száguldás, amelynek keretében 280-ról 250-ig jött le az euró/forint kurzus. Tamás ott követte el a hibát, hogy elhitte a naponta megjelentő szakértői jóslatokat. Ezek ugyanis úgy szóltak, hogy a hirtelen forinterősödés után várható egy nagyobb korrekció. A hazai pénz omlására már senki sem számított, de időleges visszaesésre igen. Ilyen azonban szinte egyáltalán nem jött, a forintot mintha zsinóron húzták volna felfelé, Tamás pedig csak 256-nál unta el a dolgot. Még ezzel is jól járt, mára emelkedett volna a vesztesége.

Némi öröm az ürömben, hogy a devizaalap lett az egyetlen olyan váltása, amelynek keretében szeptember után invesztált befektetési alapba. Mivel itt vesztesége lett, nem vontak le tőle kamatadót. Amikor december elején jelentősen átalakította portfólióját, inkább a banki betétet választotta. Miután teljesítette azokat a feltételeket, hogy a Raiffeisen Bankba utaltatja a fizetését és két közüzemi számlára csoportos beszedési megbízást ad, 10 százalékon ketyeg 3 hónapig a pénze. A bank itt kamatadót von majd le, de annak értékét vásárlási utalvány formájában visszaadja. Az egyszerűség kedvéért ezért nem számoltunk Tamásnál kamatadó-fizetéssel, persze ezt az idén már nem tudná megspórolni. Pénzének fele ugyanakkor még most is azokban a kötvény- illetve pénzpiaci alapokban van, amelyeket szeptember előtt vásárolt – ezek még korlátlan ideig kamatadó-mentes befektetésnek számítanak.

Tamás legtovább tartott befektetései azonban mégsem ezek voltak, hanem az ingatlanalap, amelyet közel másfél év után, december elején cserélt le. Ez az első évben igen jó, közel 8 százalékos megtérülést biztosított, de a hozam tavaly már folyamatosan mérséklődött. A kamatadó bevezetése előtti hajszában tömegesen hordták a befektetők pénzüket az ingatlanalapokba, ám azok kezelői nem voltak képesek e tőkét jól befektetni. Az alapokon belül az ingatlan súlya számottevően csökkent; a hígulás jól látszik azon is, hogy a hozamversenyben szeptember óta az ingatlanalapokat még a rövid kötvényalapok is megverték, versenytársnak inkább a pénzpiaci instrumentumok bizonyultak. Tamás számára kézenfekvő megoldás volt tehát az ingatlanalap lecserélése, s ehhez kínált jó lehetőséget a betéti kamatok komoly emelkedése.

Jelenlegi portfóliója még legalább két hónapig megfelelőnek ígérkezik. Pénze fele kiszámíthatóan kamatozik 10 százalékon, a másik felének pedig jót tehet a piaci hozamszint csökkenése: a kötvényalapok 2007 nyertesei lehetnek.

A középutas Réka befektetési döntéseiben csak kismértékben játszott szerepet a szeptemberben bevezetett kamatadó, s noha számszerűleg keveset fizet be az adóhivatalnak, az új adónem miatt annál többet veszített. Miután augusztus végén még nem mert pénzpiaci alapja helyett kissé kockázatosabb instrumentumokba fektetni, a következő hónapokban többször is az tartotta vissza a váltástól, hogy az új befektetés már a kamatadó hatálya alá esne. Utólag persze jól látható, hogy szinte bármit választott volna, még dupla kamatadó fizetésével is jobban járt volna a pénzpiaci alapnál. Végül december közepén szánta rá magát a váltásra; részvényalapja kitűnően is hozott, s ha ezen a héten is dönthetne, továbbra is tartaná.

Réka elmúlt két évét egyrészt az OTP-részvényhez való ragaszkodás kísérte végig, másrészt az a kényszer, hogy ne kockáztasson sokat, s ha részvényt vásárol, a lehető legoptimálisabban használja ki a brókercége által számlázott 0,9 százalékos (de minimum 3 ezer forintos) jutalékot. Ezért általában 350-400 ezer forintos tételekben vett részvényeket, mivel azonban egymilliós részvénymennyiség felett mindig aggódni kezdett, hogy túlvállalja magát, kétrészvényes portfóliónál soha nem jutott tovább. Befektetési stratégiája az lett volna, hogy több hétig, esetleg több hónapig is tartsa papírjait, de ez csak ritkán valósult meg. A piac ugyanis hosszabb időszakokra is stagnáló, illetve sávos mozgásba váltott, ahol az 5-10 százalékos profitokat mindig el kellett hozni. Réka ezt alapvetően jól ismerte fel, az OTP-nél több hullámot is jól megjátszott, probléma volt viszont, hogy a jutalék nagysága nagyon megnehezítette ezt a fajta befektetést. Egy-két rossz húzással lenullázhatta volna sok nyereséges pozíció hozamát; szerencsére keveset hibázott. A nagy tavasz végi esésből kimaradt, mert korán felismerte a veszélyt, ha pedig a részvényekre szánt millió forintra vetítve nézzük hozamát, azt láthatjuk, hogy ő is tisztességesen felülteljesítette a BUX-ot.

Ha két év múltán nem érne véget Figyelő-béli pályafutása, január első kereskedési napján már adna eladási megbízást az OTP-re. Az elmúlt hetekben is nagyon közel állt ehhez, végül jól döntött, hogy kitartott: a papír közel 15 százalékos emelkedésében volt benne, igaz, viszonylag csekély mennyiséggel. Most viszont 8900 forinton kiszállna: lehet, hogy a részvény eléri a 9 ezret is, de úgy véli, még lesz alkalom, hogy ennél olcsóbban újra meg lehessen venni.

A kockáztató Ádám nagy terve ugyan nem sikerült, de mégis rendkívül elégedett lehet mind az elmúlt egy, mind az indulás óta eltelt két esztendő eredményességét tekintve. A nagy álom, a bruttó ötmilliós határ elérése ugyan a Synergon – egyébként nem meglepő – korrekciója miatt meghiúsult, de még az utolsó két hétben is szépet szakított a Fotex-részvénnyel. Arról pedig nem tehet, hogy a dollár gyengülése leértékelte az amerikai tőzsdeszámlán álló pénzének értékét. A zöldhasú mozgása egyébként többször is alaposan elmozdította heti szaldóját, s mivel 2006 bőven a 200 forintos dollárárfolyam feletti szintről indult, külön öröm számára, hogy tavaly a dollár gyengítő hatása ellenére ért el a kitűnő hozamot. Tavalyelőtt a dollár/forint keresztárfolyam még segített neki, a pár nappal ezelőtti záráskor azonban szinte pontosan ott állt a kurzus, ahol két éve, amikor 3 milliós indulótőkéje harmadát átutalta az amerikai brókercéghez.

Ádám számára, aki csak részvényekben utazott, a brókercég választásánál kiemelt fontosságú volt a jutalék mértéke. Tudta, hogy sok üzletet köt majd, ezért a legolcsóbbat akarta, vagy legalábbis a legjobb ár-érték arányút. Választása 2005 januárjában nem nagyon eshetett másra, mint az Equitas Brókerre, amely akkor nagyságrendekkel olcsóbb volt a többi piaci szereplőnél. Mára a rés szűkült, de most sem változtatna. A 0,25 százalékos tranzakciós díjat reálisnak tartja, ezzel már 2-3 százalékos árelmozdulást is ki lehet használni a tőzsdén. Amerikában egy helyi viszonylatban drágább, de nagyon sok szolgáltatást nyújtó nagy diszkontbrókert választott; az Ameritrade-nél 2006 végre 10,99-ről 9,99 dollárra csökkent a jutalék.

Amerikai papírjainak nyeresége után már 2005-re is fizette az adót (ezt együtt tüntettük fel a tavalyival, mivel úgy volt életszerű az itthoni bevallás és befizetés, hogy ne kintről utaljon haza rá pénzt, hanem más forrásból fizessen az adóhivatalnak), szeptembertől azonban kénytelen a hazai részvények után is adózni (egyelőre csak számolgatni, majd ez év tavaszán bevallani és fizetni). Ádámnál azonban mindez egyáltalán nem befolyásolta a befektetési döntéseket. Nem sokat válogatott: amiben fantáziát látott, megvette. Minden magyar blue-chipből volt neki, de két év alatt megfordult portfóliójában a teljes középmezőny mellett néhány kis papír is. Igaz, utóbbiakkal nem volt sok szerencséje (a Gardéniából például még jókora veszteséggel is alig tudott kiszállni), de a második vonal egyértelmű trendjein sokat keresett. A blue-chipek gyakori csapongása helyett a BorsodChem, a Graphisoft, a Synergon, a Rába és a Fotex voltak vissza-visszatérő fő kedvencei, s szomorúan tapasztalja, hogy közülük az első kettőtől a cégek felvásárlása miatt már elbúcsúzhat. Amerikában is sok-sok kis papírral birkózott, s többször is hónapokra elhagyta a szerencséje. Ilyenkor kisebb buktával igyekezett mindig menekülni a kellemetlenné vált részvényből, amikor viszont ráhibázott valamire, azt a bikát sokáig megülte – így nyert több százezer forintot tavasszal az Elan, illetve ősszel az Innerworkings papírjaival.

Ádám – ha még dönthetne egyet – eladná a Graphisoftot: a felvásárlási árig majd szépen felmászik, de csak ezért nem tartaná, biztos akad majd nagyobb buli. A Fotex viszont még izgatja, nem nyúlna hozzá.

Három képzeletbeli befektetőnk most elbúcsúzik, de módszereik alkalmazásával valószínűleg az idén is sikerre számíthat az, aki úgy dönt: hajlandó heti maximum egy órát rászánni saját megtakarításaira. A befektetési termékek adottak: csak egy kis önismeret, tájékozottság, odafigyelés, türelem és higgadtság szükséges ahhoz, hogy egy szerény megtakarításból az évek során értékelhető nagyságú vagyon kerekedjék.