Naponta láthatjuk, hogy a tőkepiacok érzékenyen, nagy zuhanással vagy jókora emelkedéssel reagálnak egy-egy, a várakozásoktól eltérően alakuló makrogazdasági adatra. Különösen fontos ez az utóbbi időben, amikor nem egyértelmű a megítélése az amerikai gazdaságnak: vajon fokozatosan ereszkedik-e egyre lejjebb, vagy egyszer csak „fenekére huppan” az amerikai sas. Ebben a helyzetben az ottani jegybank szerepét betöltő Fed és a befektetők is fokozott figyelmet fordítanak a makrogazdasági adatokra, ezekből próbálván választ találni a „merre tovább” nagy kérdésére.
Amire igény van, arra előbb-utóbb a kínálat is megjelenik. Milyen jó lenne például valamilyen módon kivédeni, hogy a várakozásokba nem illeszkedő makroadatokat kísérő piaci reakciók akár pillanatok alatt nagy veszteségeket okozzanak egy kötvényportfólióban. Az sem kellemes, ha a makroszám okozta devizapiaci felfordulás nyomán bukik valaki jó nagyot. Ma már van megoldás: fedezeti ügyletet kell kötni a makromutatókra…
Az első pillantásra különösnek tűnő ötlet megvalósítása felé a Goldman Sachs és a Deutsche Bank még 2002-ben tette meg az első lépéseket, amikor közgazdasági derivatíváknak keresztelt piacot hoztak létre. Ezen a befektetők olyan termékeket vásárolhatnak meg, amelyek elszámolása makrogazdasági adatok alakulásától függ. A terítéken így szerepel a foglalkoztatottak számának alakulása, a kiskereskedelmi forgalom, az üzleti bizalmi index, a munkanélküliségi segélyért első ízben folyamodók száma, valamint az eurózóna inflációs mutatója is. A közelmúltban az instrumentumok közé bekerült az amerikai GDP, a külkereskedelmi mérleg, s tervezik az amerikai infláció felvételét is a listára.
VÉDELMI ESZKÖZ. A befektetők számára ezek az eszközök lehetőséget kínálnak arra, hogy portfólióikat megvédjék – fedezzék – a makrogazdasági kockázatokkal szemben. Az elemzőknek és a gazdaságpolitikusoknak is hasznára van ez a piac, hiszen összegyűjti és koncentrálja a szereplők várakozásait. (A működési mechanizmusról lásd keretes anyagunkat.)
A közgazdasági derivatívák piacán különösen érdekes az a rendszer, amely az eladókat és a vevőket összehozza. Ez az úgynevezett pari-mutuel elven működik, amely a pénzpiacokon viszonylag ritka, ám a szerencsejátékokban és a lóversenyfogadásban gyakori. Utóbbinál mindez úgy zajlik, hogy a játékosok fogadnak kedvenc lovukra, az összes befizetett pénz egy közös kalapba kerül, majd ebből az adók és a játékszervezésért számított díj levonása után kifizetik a nyertes lóra fogadóknak a nyereményeket. A közgazdasági derivatíva piacon nagyjából ugyanez történik, azzal a különbséggel, hogy lovak helyett a statisztikai adatok várható alakulására vonatkozó „jegyeket” lehet megvásárolni. További érdekesség, hogy nem lehet tudni a várható nyeremény mértékét egészen az összes tranzakció lezárultáig, bár az egyes aukciók alatt közölnek becsléseket a véglegesen szétosztandó nyereményre.
MEGBÍZHATÓ JELZÉS. Az elemzők közül néhányan felvetik, hogy a közgazdasági adatokra vonatkozó derivatívák szükségtelenné teszik a makrogazdasági elemzéseket, hiszen a piacon elképesztő mennyiségű ismeret jelenik meg koncentrált formában; az árak tükrözik, hogy a befektetők mekkora valószínűséget adnak egy-egy makrogazdasági adat várható alakulásának. Mások erre annyit jegyeznek meg, hogy mindez csupán a befektetési bankok és a brókercégek számszerű előrejelzéseit, pontosabban azok nyilvánosságra hozatalát teheti szükségtelenné, az elemzésekre, a folyamatok feltárására és a gazdaság állapotáról szóló gondolatokra ugyanúgy szükség van. Igaz, a közgazdaság derivatívák előrejelző ereje nagy, sőt, megbízhatóbb, mint az egyes közgazdászok által készített modellek eredményei. A piac azonban mindig csak megmutatni képes valamit – a szereplők információit sűríti -, magyarázatokkal nem szolgál.
Piaci nyereményjáték
A közgazdasági derivatíva működését jól szemlélteti a Fed San Franciscó-i tagbankjának elemzésében szereplő példa. Tegyük fel, hogy valaki vásárol egy olyan kontraktust, amely akkor fizet, ha a következő munkaerő-piaci jelentés adatai alapján a foglalkoztatottak száma az Egyesült Államokban egy adott hónapban 100 és 125 ezer fő közötti mértékben emelkedik. A tranzakciót úgy találták ki, hogy ha bejön a várakozás, akkor a vevő megkapja a „nyereményét”, ám ha téved, akkor nem kap semmit, vagyis elbukja a kontraktus megvásárlásának fix árát. Ugyanígy van lehetőség például arra is, hogy 125 és 150 ezer közötti létszámváltozásra fogadjon valaki. Általában nagyjából egy tucat ilyen típusú opció közül lehet választani, s ez a széles skála lehetővé teszi, hogy az érdeklődők a számukra legkedvezőbb és legvalószínűbbnek ítélt forgatókönyvet „vegyék meg”. Arra is mód van, hogy a befektetők eladjanak, vagyis shortolják valamelyik terméket, így a legkevésbé valószínű lehetőségre tudnak fogadni. A kereskedés aukciós rendszerben zajlik, természetesen az adott makrogazdasági adat közzététele előtt. Ez lehet a közzétételt megelőző néhány óra, de pár nap is.
