Az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézetében dolgozó fizikusok érdeme is, hogy kiderült: úgynevezett fotonikus kristályról van szó, amely úgy viselkedik a fotonokkal, mint a félvezetők az elektronokkal, azaz akár tranzisztorként is használható. Ezek az eredmények mind több kutatót inspirálnak a fotonikus kristályok vizsgálatára – például a brit Andrew Parkert, a londoni Natural History Museum zoológiai osztályának vezetőjét is, aki lombikban növesztené a különleges pilleszárny-nanostruktúrát.
Parker munkájának célja, hogy alaposabban tanulmányozhassa a különleges szerkezetet. „Miután a bábból elkülönítjük azokat a sejteket, amelyekből a szárny fejlődik majd ki, mesterséges körülmények között tartjuk életben azokat. Ezután különböző vegyületekkel serkentjük a pikkelynövesztést” – magyarázza Andrew Parker. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy az így kapott pikkelyek színe és formája megegyezik a természetes úton létrejöttekével.
A kutatás célja a jövőben, hogy megpróbálják nagyobb mennyiségben létrehozni ezeket a nagyjából 40 mikrométer széles és 80 mikrométer hosszú pikkelyeket (egy mikrométer a milliméter egymilliomod része). Ehhez azonban alapvetően új technológiára van szükség, beleértve például a termelődő pikkelyek gépi eltávolítását is. Ha ezt sikerül megvalósítani, Andrew Parker szerint idővel számos kereskedelmi alkalmazásban használható a fotonikus kristályszerkezet. Így a bankjegyeken és bankkártyákon lehetne belőle biztonsági elemet létrehozni, de állítólag a textilipar is érdeklődik a pikkelyek.
