Gazdaság

Meglepően jól teljesített 2006-ban

a vállalati szféra, ahhoz képest, hogy milyen környezetet teremtett számára a magyar (gazdaság)politika. Az állítás csak a szféra egészére igaz, azon belül már erős törésvonalak húzódnak. Valójában csak a legnagyobb, külföldi tulajdonban lévő vállalatok igazán sikeresek. A Figyelő TOP 200 listáján szereplő cégek között is óriásiak a különbségek.

A kétszázak az összes bejegyzett vállalkozás nettó árbevételéből több mint 42 százalékkal részesednek, ám közülük is az első két tucat cég ugyanannyi árbevételt ért el, mint az összes többi. Kettészakadt a magyar vállalati szféra. Szembeötlő a nagy állami és a magáncégek, valamint a nagyobb és a kisebb vállalatok teljesítménye közötti különbség.

Kevés cég kevés munkavállalója tartja el az országot. A közszféra és a veszteséges állami vállalatok rengeteg adóforintot emésztenek fel. Emiatt magas az adóterhelés, ami viszont visszaveti a növekedést, s rontja a gazdaság versenyképességét. A súlyos államháztartási hiány és az alacsony foglalkoztatás ördögi köréből csak munkahelyteremtéssel lehetne kitörni. Ezt segítené elő az egyszerű, átlátható és az élőmunkát a mainál kevésbé terhelő adórendszer. Ilyesmire egyelőre nem számíthatunk: a konvergenciaprogram adóemelései csak bonyolultabbá tették a rendszert. Sokat lendítene továbbá mind a kis-, mind a nagyvállalatok helyzetén a közbeszerzések átláthatóvá tétele, mert ekkor valóban a legjobb, azaz a leghatékonyabb pályázó nyerhetne megrendelést, s nem az, amelyik jobban tud „helyezkedni”.

ELTÉRŐ LOBBIERŐK. A versenyképességi problémát ki-ki a maga módján oldja meg. A multik adókedvezményt lobbiznak ki – miként tette ezt az Audi, kilátásba helyezve a beruházás más országba telepítését -, a hazai kis- és közepes vállalatok egy része pedig a szokásos adóelkerülő módszerekkel próbálkozik. Utóbbiak lobbiereje gyenge, ezek a cégek kénytelenek itt maradni – és csak kis részük képes exportálni -, de kérdés, hogy meg is maradnak-e. Rossz esetben újabb adóbefizetésektől és munkahelyektől eshetünk el.

A tőzsdét sem rengették meg az elmúlt év viharai. A budapesti börzén a hangulatot döntően az határozta meg, hogy – két hónapnyi bizonytalanságtól eltekintve – kitartott a kedvező hangulat a feltörekvő piacokon. Az index emelkedésének mértéke azonban jócskán elmaradt az előző évitől, a nagyjából 15 százalékosnak tűnő növekedést figyelmeztető jelként is lehet értékelni. Régiónk ugyanis ennek több mint dupláját produkálta, a globális feltörekvő piacok indexeit pedig több mint 50 százalékkal teljesítette alul a BUX. Májusban az egész feltörekvő világon nagy erejű korrekció söpört végig, amit a hazai tőzsde is megszenvedett, s a többihez képest csak jóval lassabban tért magához. A tavaszi rossz teljesítmény szorosan összefüggött a magyar államháztartási hiány tarthatatlanságával, a folyamatosan tolódó eurócsatlakozási dátummal és a konvergenciaprogram körüli bizonytalansággal.

Amikor aztán a kormány belekezdett a kiigazításba, és egy valós alapokon nyugvó konvergenciaprogrammal rukkolt elő – ráadásul közben a külpiacok újra ragyogtak -, akkor erősödés indult el a tőzsde mellett az év elején még rogyadozó forintpiacon is. Paradox módon azonban az év végi tőzsdei hegymenet éppen a megszorítások miatt nem lett meredek: ennek részeként ugyanis a tőzsdei gyógyszergyártók zsebébe is mélyen belenyúlt a kormány.

ÁTSZABÁSRA VÁRÓ KÖZSZFÉRA. Mind a tőzsdei, mind az azon kívüli vállalatok versenyképessége érdekében égető szükség van az egész közszféra további átalakítására. A jelenlegi struktúrában a túlterjeszkedő és alacsony színvonalú szolgáltatásokat nyújtó állam a magángazdaságtól szívja el az erőforrásokat. Mindez azonban nem megy egyik pillanatról a másikra. A felsőoktatási rendszer átalakítása például legfeljebb három-öt év múlva éreztetné hatását a munkaerőpiacon. A multik ugyan ma még fel tudnak tölteni egy-egy szolgáltatóközpontot, de mérnök- és szakmunkás-hiányra már most is panaszkodnak, miközben a kis- és középvállalati szektorban a korszerű üzleti ismeretek is hiányoznak.

Ez utóbbi szféra – Magyarországon a legnagyobb foglalkoztatója – amúgy is megérdemelne végre egy testre szabott fejlesztési programot. Ez nem merülhet ki a sokszor követelt ingyenes tőkejuttatásban, ehelyett hatékonyságra ösztönző hitelprogramokra, továbbá képzésre lenne szükség. Mindehhez jó lehetőséget nyújtanak a januártól megnyíló uniós források.

Mivel a vállalati szféra még a mostani, igencsak rossz körülmények között is jól muzsikált, kedvezőbb környezetben szinte csodákra lehetne képes. Jó lenne kipróbálni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik