Hosszú távon az a legfontosabb, hogy egyfajta társadalmi egyetértés, közös gondolati alap alakuljon ki a magyarságot, illetve hazánkat érintő kérdésekben – Trianon, holokauszt, 1956, rendszerváltás, az Európai Unióhoz való viszony -, ennek hiányában ugyanis a társadalmi törésvonalak csak továbbmélyülnek, s nem erősödhet meg a mindezt felülíró közösségformáló erő, a nemzet.
Ahhoz azonban, hogy a társadalom, a társadalomformáló értelmiség minderre nyitott és befogadó legyen, koncepcióval rendelkező, pártpolitikai érdekeket háttérbe szorító rövid és középtávú kormányzati cselekvés szükséges, amelynek hatásaként nem zilálódik, fragmentálódik tovább a társadalom. Olyan, nemzeti stratégiai érdekeket képviselő szakértői anyagnak kellene tehát elkészülnie, amely a társadalmi problémák és szükségletek figyelembevételével meghatározza a közel- és középjövő gazdasági cselekvéseit. Az ország jelenlegi társadalmi, gazdasági és morális válságjelei közepette a konszenzusra esélyt és lehetőséget adó kezdeményezést kellene elindítani, aminek nem csak szimbolikus (politikai egyetértés), hanem tartalmi (politikai végrehajtás) eredménye is lehet.
A „különbözõ alapok-különbözõ célok-különbözõ utak” hazai politikában érvényesülõ hármasát az „azonos alapok-hasonló célok-különbözõ utak” triász válthatná fel.
Fotó: Kalló Iván
NYUGTATÓ. A kezdeményezés alapján megszülető, s kellő társadalmi támogatottságot kapó gazdaság- és társadalompolitikai elképzelés nyugtatólag hatna a gazdaság hazai és nemzetközi szereplőire is. Kiszámíthatóvá tenné a magyarországi környezetet. Túlmutatva az elmúlt időszak pártpolitikai indíttatású anomáliáin, megteremtené az alapot a nemzetstratégiai kérdésekre adandó válaszok konszenzusos meghatározásához. Mindezek után lenne csak szabad a politikai erőknek és a politikusi individuumoknak ismét „ölre menniük”.
A megváltozott politikai klíma közepette a parlamenti politikai erők – a korábbiaktól eltérően – nem engedhetnék meg maguknak, hogy szétszedjék és támadják a javaslatokat, sőt lehetőséget teremtene számukra, hogy beálljanak a gazdasági és társadalompolitikai elképzelések mögé. Mivel a pártok szembemenetele a javaslatokkal további hitelességvesztéshez vezetne, kialakulhatna az egyetértés-mögéállás-csatlakozás hármasa. Ebből adódóan – mivel igazából eddig a közös ellenségkép volt a legnagyobb kohéziós erő – mindez megindíthatja a pártokon belüli letisztulás folyamatát, mégpedig a politikai elképzelések terén éppen úgy, mint a politikai szereplők vonatkozásában.
ÚJ TRIÁSZ. A „különböző alapok-különböző célok-különböző utak” hazai politikában érvényesülő hármasát az „azonos alapok-hasonló célok-különböző utak” triász válthatná fel, s válhatna alapjává a politikai és gazdasági kiismerhetőségnek és folytonosságnak, s a társadalmi biztonságérzetnek.
Mi van akkor, ha ez nem következik be? Minden megy tovább úgy, ahogy eddig, csak az a baj, hogy nagyjából az út végén járunk. A mostani politikai erőtérben nem valószínűsíthető – sem a lehetséges kezdeményezők, sem az uralkodó témák alapján – olyan ügy, amely konszenzusteremtő hatása révén akár az eredményesség, akár a hitelesség terén, pozitívan befolyásolná a társadalomban a politikai elitről alkotott képet. Végképp elmosódna a pártpolitikust az államférfitól megkülönböztető – képletes, de a társadalom számára jól érzékelhető – vonal, s ez a hitelvesztés mellett egyre csökkenő társadalmi támogatást, a szélsőséges nézetek megjelenése és felerősödése mellett fokozódó instabilitást idézhet elő. Mindez hazánk nemzetközi érdekérvényesítő képességének folyamatos csökkenését, illetve versenyképességének radikális romlását vonhatja maga után. Olyan fejleményeket, amelyeket jó lenne elkerülni!
A szerző politikai szakértő, a Századvég Alapítvány ügyvezetője
