Az 1990-2005 közötti időszakra vonatkozó jelentésében az ÁSZ többek között megállapítja, hogy „a magyarországi gyorsforgalmi úthálózat jelentősebb ütemű fejlesztésének igénye az 1990-es évek elején fogalmazódott meg, amelyet a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében a forgalmi és közlekedésbiztonsági problémák jelentkezése, a gyorsforgalmi utak alacsony száma, és a hiányzó nemzetközi gyorsforgalmi kapcsolatok tettek szükségessé”.
1997-től a mindenkori kormány meghatározta a gyorsforgalmi utak fejlesztésének középtávú programját, az ezekhez igazodó, távlati finanszírozási programok és az azokat megalapozó gazdaságossági számítások azonban nem készültek. 2004-től törvény határozza meg a gyorsforgalmi utak tervezésének, építésének 2005-2007 között évente szükséges forrásigényét. A törvény hatálybalépése pozitív hatású volt, mivel kimondta a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztésének közérdekűségét és rendelkezéseivel elősegíti a gyorsforgalmi utak megvalósításának gyorsítását. A törvény az eltelt időszak alatt 8-szor módosult, amelyek érintették a finanszírozást és az autópálya építésben résztvevő szervezetek feladatait. A módosítások ilyen gyakorisága nem segíti a törvényi szabályozás kiszámíthatóságát és növeli a feladatok végrehajtásának kockázatát – állapította meg az ÁSZ.
16 év 600 kilométer
1990-2006. június 30-ig összesen 603 km hosszú gyorsforgalmi utat (27 szakaszt) adtak át a forgalomnak. Ebből 1 szakasz épült PPP konstrukcióban, 8 szakasz koncesszió keretében és 18 szakasz állami finanszírozásban. Állami finanszírozás esetében a forrást egyrészt közvetlenül a központi költségvetésből, másrészt állami kezességvállalás mellett felvett hitelekből biztosították.
Finanszírozási költség mindegyik finanszírozási módnál felmerült, amely állami finanszírozás esetében a központi költségvetést, koncesszió, illetve PPP esetében a koncesszort terhelte. (Ez utóbbinál is a végső teherviselő a költségvetés, mivel a finanszírozási költséget a magyar állam a rendelkezésre állási díjban megfizeti.) Az állami finanszírozásban és a koncesszió, illetve PPP keretében épült autópálya beruházások finanszírozásánál a különbség abban volt, hogy a finanszírozás a költségvetést rövid, vagy hosszú távon, illetve a folyó évi költségvetést terhelte, vagy az államadósságot növelte. A koncessziós, illetve PPP finanszírozási mód esetében a terhek hosszabb időszak alatt és egyenletesebben érintik a költségvetést.
Az ellenőrzés megállapításai alapján javasolta az ÁSZ, hogy a kormány intézkedjen az autópálya fejlesztések koncepciójának megvalósításakor finanszírozási tervek és az azokat megalapozó gazdaságossági számítások készítéséről; követelje meg és szabályozza a magántőke bevonásakor, különösen a PPP konstrukció alkalmazása esetén készüljenek előzetes gazdaságossági számítások a PM által meghatározott számítási modell alapján; gondoskodjon arról, hogy a fejlesztési tervekhez igazodó források megfelelő időben és összegben rendelkezésre álljanak. Fordítson figyelmet arra, hogy a magántőke bevonás előkészítése akkor kezdődjön meg, amikor annak minden feltétele biztosított.
