A cikk kapcsán azonban szükségesnek tartom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) álláspontját kissé részletesebben és árnyaltabban bemutassam.
A piaci verseny szempontjából a HTM-ek legnagyobb problémája, hogy változatlan formában azok piaclezáráshoz vezetnek, nem engedik a verseny hatásait kibontakozni és érvényesülni. A villamosenergia-szektorban jelenleg működő hibrid modellben a hazai termelő kapacitások zöme, valamint bizonyos import kapacitások is egyetlen piaci szereplőhöz, a Magyar Villamos Művekhez kötődnek. Változatlan formájában, vagy csak kicsit módosítva az egyvásárlós (single buyer) örökségre épülő, az MVM piaci dominanciáját fenntartó piaci modell lehetetlenné teszi, hogy a verseny érvényesüljön.
Az európai villamosenergia-piac megnyitásának egyik fontos tapasztalata az, hogy ahol a korábbi monopolista villamosáram-nagykereskedő vertikális integrációja fennmaradt, ott a verseny korlátozottan érvényesült, és ez egyebek mellett magasabb árakban nyilvánult meg. A magyar piac szerkezete, az egyes szintek tulajdonosi elkülönülése lehetővé teszi a versenymodell bevezetését. Ezt a lehetőséget a HTM-ek piacmerevítő volta eliminálja.
Szeretném kiemelni, hogy a GVH olyan modellt tud támogatni, amelyben a piaci verseny ténylegesen és korlátozásmentesen érvényesül a szereplők – termelők, kereskedők és fogyasztók – között. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a monopol tevékenységeknek továbbra is szabályozás alatt kell maradniuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a piaci viszonyokba ezen felül torzító állami beavatkozásra lenne szükség.
Amennyiben jól működő versenymodellt hozunk létre, az ár a piaci törvények szükségszerű együtthatásaként torzulásmentesen alakul ki. Az ilyen ár megbízható és alapvető információforrás a befektetők számára, így azok megalapozottan tudnak dönteni a befektetésekről, erőművek, hálózatok létesítéséről, bővítéséről. A jól működő piac árjelzése önmagában is elegendő lehet az invesztíciók megjelenéséhez, a hosszú távú ellátásbiztonság megteremtéséhez. Az is szükséges persze, hogy a verseny indulásánál a szektor minden szegmensében piaci árak érvényesüljenek.
A versenyre építő modell a fentieken túl hatékonysági kényszert visz az energiaszektorba. Ez oda vezet, hogy annak szereplői a túlélésük érdekében fejlesztésekre, költségeik leszorítására, jövedelmeik egy részének átengedésére kényszerülnek, ami egyértelműen növeli a fogyasztói jólétet. Ugyanezen hatás közvetetten is érvényesül. Mivel a villamosenergia-szektor alapiparág, az egész nemzetgazdaságra kiemelt hatást gyakorol. A villamos energiát felhasználók a versenyben kialakult mérsékeltebb árak révén képesek – költségeiket alacsonyabban tartva – a saját európai vagy akár azon túli piacaikon talpon maradni, versenyképes termékeket gyártani és értékesíteni. Ez szintén növeli a fogyasztói jólétet, hozzájárul a nemzetgazdaság gyarapodásához, a munkahelyek megőrzéséhez, az adóbevételek növekedéséhez.
A GVH által preferált versenymodell arra nem képes, hogy a nemzetközi piacokon tartós hatású, Magyarország által importált tüzelőanyag-áremelkedéseket teljes egészében visszafogja, de a verseny által lehetővé válhat azok számottevő mérséklése.
Téves és rövidlátó az olyan érvelés, amely a piaci verseny kiteljesítését azzal cáfolja, hogy annak következtében azonnal emelkednek az árak. Ez egyrészt nem igazolt, másrészt figyelmen kívül hagyja a közép- és hosszabb távon megjelenő fogyasztói előnyöket. A versenyző villamosenergia-piac közérdek, megteremtésének felelősségét pedig a jogalkotó reményeink szerint felismeri.
BELÉNYI ANDREA
főtitkár, Gazdasági Versenyhivatal
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
