Hasonlatok keresése helyett ezért érdemesebb a politikai fogalmakat nevükön nevezni: a koalíció olyan politikai szövetség, amely – az önálló felek között – valamilyen közös cél érdekében köttetik.
Ha az utóbbi hetek kormányzati és fővárosi szinten egyaránt jelentkező koalíciós zavarait nézzük, akkor szembetűnő, hogy az ellentétek éppen az önállóság láthatóvá tétele érdekében éleződtek ki. Csakhogy míg kormányzati szinten a liberálisok szeretnének kitűnni a koalícióból, addig a fővárosban a szocialisták küzdenek ugyanezért. A kérdés, hogy a két nagy – szinte megbonthatatlan – tömbre szakadt magyar politikai közegben miként lehet az önállóságot a lehető leglátványosabban kifejezni. A válasz: úgy, hogy közelíteni kell az egyébként halálos ellenségnek tekintett másik oldalhoz.
Juhász Attila
KISZAVAZÁS. Az MSZP és az SZDSZ közötti konfliktussorozat azzal vette kezdetét, hogy a nyugdíjrendszert érintő parlamenti szavazás során a liberálisok együtt szavaztak a Fidesszel, mégpedig egy olyan költségvetési többletkiadást előidéző módosító javaslatra, amely nem illik igazán sem a kormány, sem az SZDSZ által hangsúlyozott szigorú gazdaságpolitikához. A kiszavazás ráadásul különösen látványos volt Kóka János esetében, aki nem mellékesen a tisztújításra készülő SZDSZ egyik lehetséges elnökjelöltje. A szavazás után a gazdasági miniszter kijelentette: el kellett dönteni, hogy a liberálisokkal vagy a szocialistákkal szavaz-e, és ilyen esetekben ő mindig a saját pártját fogja választani. Sajtóértesülések szerint ezt követően Gyurcsány Ferenc megrótta Kókát, majd megkezdődött az újabb koalíciós huzavona a miniszter közlekedési reformjairól.
Fodor Gábor, az SZDSZ másik elnökjelöltje eközben bejelentette, hogy pártjának új politikai irányvonalat kell követnie, hozzátéve: a Fidesztől való távozása óta először ismét beszélő viszonyba került Orbán Viktorral. Kóka és Fodor politizálásából annyi tehát biztosan leszűrhető, hogy az elnökválasztást megelőzően fontosnak érzik az MSZP-től való távolodás megjelenítését. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az SZDSZ tagsága kifejezetten negatívan viszonyul a szocialistákhoz.
A parlamenti szétszavazás utáni fejleményekkel párhuzamosan a fővárosban is koalíciós vita kezdődött, csak éppen ellenkező előjellel. A konfliktus azzal a mozzanattal kezdődött, hogy Demszky Gábor a koalíciós szerződés aláírásának tervezett időpontja előtt alig egy nappal vétót emelt Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettesi jelölése ellen. A fővárosban a szocialisták az örökös mellékszereplő pozíciójába szorultak. Hiába az MSZP a legerősebb párt Budapesten, 12 éve nem képesek kilépni a liberálisok árnyékából. A választó szemében ugyanis a fővárosi politika letéteményese a főpolgármester, ebből a szempontból pedig nem sokat számítanak a szocialisták által sokat emlegetett közgyűlési arányok. Ha az MSZP változtatni akar a fővárosi szereposztáson 2010-re, akkor már most láthatóvá kell válnia. Ezért távolodik el a legnagyobb kormánypárt erőteljesen az SZDSZ-től azzal, hogy beharangozza: a közgyűlésben szükség esetén tárgyalásokat kezd a Fidesszel.
VÁLSÁGJELEK. Mivel a különböző koalíciós konfliktusok gyors egymásutánban kerültek nyilvánosságra, a média többnyire koalíciós válságként jellemezte a történteket. A közbeszédben ugyanis nem csupán akkor jelenhet meg egy eseménysor krízisként, ha egy szituáció valóban megoldhatatlan a status quo látványos megbontása nélkül, hanem akkor is, ha a média, saját logikája szerint – az ügyek tényleges súlyától függetlenül – válságról beszél. Noha a jelenleg napirenden lévő konfliktusok különbözőek, és aligha fenyegetik felbomlással a koalíciót, a parlamenti Fidesz-SZDSZ együttszavazás, valamint a fővárosban kilátásba helyezett MSZP-Fidesz együttműködés kellő alapot teremtett ehhez az értelmezéshez.
Sokat elárul a magyar politikáról, hogy a koalíció oldalán szinte normasértésként jelenik meg a Fidesszel történő bármilyen szintű együttműködés. Ugyanakkor éppen ez jelzi, hogy egyelőre mennyire nincs esély más összetételű koalíció létrejöttére.
A szerző a Political Capital Institute vezető elemzője
