Nincs lejárata
A kárpótlási jegy az állammal szembeni követelést megtestesítő, bemutatóra szóló, szabadon forgatható értékpapír. Más értékpapírokkal összehasonlítva a kárpótlási jegy legfőbb sajátossága, hogy címlete van, sőt névértékről is beszélhetünk, ám valójában semmilyen fix érték nincsen az értékpapír mögött. Árfolyama attól függ, hogy az állam milyen felhasználási lehetőségeket ajánl fel ellenében. A jegyek címletértéke tehát száz százalék, ám névértéknek nem ezt az értéket nevezzük, a kárpótlás kezdeti éveiben ugyanis a jegy kamatozott, értéke 174,2 százalékra emelkedett. (Emiatt az 1000 forintos címletértékű kárpótlási jegy névértéke 1742 forint lett.) A címletértéket vagy a névértéket azonban nem lehetett, és most sem lehet realizálni (a jegyeket nem lehet például az államnál valamilyen árfolyamon készpénzre váltani), hanem az általános, „piaci” árat mindig a tőzsdei árfolyam jelzi.
A kárpótlási jegy más tekintetben is speciális: bár az állammal szemben kötelezettséget testesít meg, a teljesítéshez nem rendel határidőt, a jegynek nincs lejárata. A követelés nem pénzértékre szól, mint ahogy az a hasonló fajtájú értékpapírok velejárója, hanem az állami vagyonból való részesedésre jogosít fel.
Az utolsó jegycserés privatizációnak meghirdetett Mol-jegyzés például mindössze 363 millió forint összcímletértékű jegyet csalogatott elő a rejtekhelyéről, holott a kint lévő állományt a Központi Igazságügyi Hivatal a jegyzést megelőzően még 2,6 milliárd forintnyira becsülte (hozzátéve, hogy a jogerős határozatok alapján további 1-1,5 milliárdnyi jegy még felvételre vár).
Többre készültek
A sztori pikantériája, hogy semmilyen hivatalos szerv, minisztérium vagy egyéb hivatal nem vezet pontos nyilvántartást arról, hogy mennyi kárpótlási jegy került kibocsátásra, illetve azóta bevonásra. Amit viszonylag pontosan lehet tudni, hogy az állam csaknem 1,8 millió határozat alapján, több mint 138 milliárd forintnyi jegyet adott át a jogosultaknak az 1991-2006 között meghozott, összesen hat, döntően vagyoni, kisebb részben személyi kárpótlást szabályozó törvény keretében. Hogy ebből az állományból időközben mennyit váltottak be, arról már nincs pontos kép. László Csaba 2002-ben még 5-10 milliárd forintra taksálta a felszívandó jegyek mennyiségét – a széles sávhatárok is magukért beszéltek.
Veres János pénzügyminiszter idén október 24-én viszont egyáltalán nem mert pontos számot adni, mint mondta: nem tud válaszolni a pontos adatokat firtató újságírói kérdésekre. (Érdeklődésünkre azóta sem kaptunk ennél pontosabb választ a tárcától.)
Az Állami Privatizációs Zrt. (ÁPV) kommunikációs igazgatója pedig úgy vélte, hogy ha a Mol-jegyzés kapcsán csak ennyi jegy került elő, akkor akár vége is lehet a történetnek. Oravecz Péter hozzátette, hogy az ÁPV ennél jóval több jegy becserélésére is fel volt készülve, a piacon hallható többmilliárdos becsléseknek megfelelő Mol-igényt is ki tudták volna elégíteni.
Ennyi volt?
Hogy mégis csupán 360 milliónyi jegycserés lakossági igénylést hozott a közel két hétig tartó Mol-jegyzés, az legalábbis elgondolkodtató, fogalmazott lapunknak Oravecz Péter. Az általunk megkérdezett piaci elemzők sem tartották egyébként kizártnak, hogy a korábbi – nagy szórást mutató – becslések dacára végül mégis csak ennyi jegy volt már a piacon. Ha pedig mégsem, akkor a tőzsdén keresztül továbbra is lehet adni-venni a jegyeket (ez persze nem jelenti azok piacról történő végleges kiszívását), illetve lehet bizakodni abban, hogy mégsem a Mol-ügylet volt az utolsó lehetőség.
Az ÁPV Zrt.-nél ugyan most nincs előkészítés alatt semmilyen jegycserés ügylet, de azt a kommunikációs igazgató sem zárta ki, hogy a későbbi tranzakciókban legalább 10 százalék erejéig – ahogy korábban is – fel lehet majd használni a jegyeket. Erre egyébként a hatályos törvények szerint is lehetőséget kell adnia az államnak, lévén, hogy a kárpótlási jegyek lejárat nélkül, vagyis örökérvényű követelést testesítenek meg az állami vagyonból (lásd a keretes írást).
Persze vannak, akik arra spekulálnak, hogy az állam egyszer tényleg pontot tesz a történet végére. Mondjuk, kijelöl egy határidőt, ami után a jegyek értéküket veszítik, a záró időpontban pedig valamekkora, forintban meghatározott ellenértéket fizet a becserélésükért. Erről ugyan semmilyen konkrétumot nem lehet hallani, de piaci pletykák szerint vannak, akik erre a forgatókönyvre spekulálva őrizgetik még mindig a jegyeiket, sőt adnak fel hirdetéseket mások jegyeinek felvásárlására.
