Kétségkívül könnyebb az országgyűlési képviselőnek, a helyi polgármesternek új kórházi osztályokat megnyitni, mint érvelni a racionális működés mellett, különösön akkor, ha az helyi érdekeket – még ha parciális érdekeket is – sért. Az élet védelmének, az ellátás biztonságának érve sok esetben leplezheti ezeket a részérdekeket.
Reszegi László
Kétségtelen, hogy európai összehasonlításban is túlságosan sok a kórházi ágy, ráadásul azok túl sok kórházban vannak elhelyezve. Ennek egyenes következménye, hogy az intézmények, az osztályok mérete kicsi. A kórház specialitása az, hogy a tevékenységnek nem tárgya, hanem alanya van, de ettől az még üzem, potenciális szervezési, hatékonysági problémákkal. A működés költségeinek számottevő része méretfüggő: például a labor, a mosoda, a műtők kihasználása és sok beszerzési ár ettől is függ. Ugyanakkor jelentősek a fix, vagy a mérettel nem arányosan növekvő tételek is, például a portaszolgálat, az adminisztráció, a melegvízellátás, a fűtés, a karbantartás, fenntartás költségei. Ezek adottságként jelentkeznek, s a menedzsment által kevésbé befolyásolhatóak. Így tehát – a vezetési problémák lehetőségét fenntartva – a mérethátrány, a kedvezőtlen adottságok is okozhatják azt, hogy egyes kórházak kijönnek az ugyanazon pontrendszer alapján fizetett egészségpénztári térítési díjakból, míg mások megújulóan pénzügyi krízisbe jutnak. Ha az átszervezés a működő kórházak átlagos méretét növeli, vélhetően ez olcsóbbá is teszi az ellátást.
ÁGYKIHASZNÁLTSÁG. Az egészségbiztosítás 16 ezer kórházi ággyal kevesebbet kíván finanszírozni. Az ágykapacitás kihasználtságát 70 százalék körülire becsülik. Ez az arány osztálytól függően lehet magas és alacsony is. Nem lehet cél a 100 százalék, sok helyen „meleg” tartalékokkal kell rendelkezni. Más helyeken az ágyak kihasználtsága tervezhető, a kezelések, műtétek ütemezhetőek – ezeknél lehet növelni a kihasználtságot, ami mérsékli egy-egy műtét, kezelés költségét. A kórházi kiadások jelentős része a létből eredő: ha van osztály, akkor kell orvos, nővér, fűtés, takarítás és így tovább. Ezek rövid távon nem befolyásolhatóak. Amik adott kapacitás mellett változnak, az az egy beteg ellátásához kapcsolódó gyógyszer, kötszer és ellátás költsége, s az egyéb speciális, a terápiához kapcsolódó ráfordítások. Nemcsak a fenntartott ágyak számának csökkentésével, hanem a kapacitáskihasználás növelésével is lefaraghatóak a fajlagos kezelési költségek, így ugyanabból a pénzből több beteg látható el. Sőt, a méret és kapacitás kihasználásának növelése azzal is jár, hogy jobb lesz a műtők, az eszközök kihasználása, s összességében kevesebb eszköz kell a kezelésekhez.
ELLÁTÁS ÉS TERVEZHETŐSÉG. Nyilvánosságra került, hogy az egyik budapesti kórház osztályán a betegek 85 százaléka az ellátási területen kívülről érkezett. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy túlzott az osztály kapacitása: az is lehet, hogy a terület lakosai máshol lettek területen kívüliek. Az ilyen betegek nagy valószínűséggel „magánbetegként” kerülnek a kórházba. De gondoljuk meg, hogyan érzi magát a „normális” 15 százalék? A betegtársak első csodálkozó, lesajnáló kérdése: neked nincs orvosod? Így válik mindenki a „tanár úr”, az „adjunktus úr”, a „főorvos úr” betegévé. Így lesz fenntartva az ágy a tanár úrnak, a főorvos úrnak és másoknak. Így lesz az egészségügyi dolgozók igen kis hányada számára privát üzlet a kórházi ellátás, miközben annak költsége a közös teher része.
Ez a rendszer befolyásolja az ellátás színvonalát is – a sok bába közt könnyen elveszhet a beteg. A szüléseknél a fogadott orvos behívását megtiltó kórház igazgatója azt tapasztalta, hogy csökkent a panaszok, a műhibaperek száma, mivel sokkal pihentebbek az orvosok. Az ellátási körzetek meghatározása, a kórházba jutás normál útjának helyreállítása ugyanakkor gazdasági előnyökkel is jár. Tervezhető a kapacitás, többnyire az ágykihasználás is, szabályozható, ellenőrizhető az ellátás tartalma, vagyis a költsége.
Kell-e tehát egészségügyi, kórházi reform? Kell. Szakmailag jó, de gazdaságilag is hatékony orvoslásra van szükség. Ha nem vagyunk képesek finanszírozni a jelenlegi ellátást, akkor még mindig jobb újjászervezni a rendszert, mint az ellátás tartalmát csökkenteni. Kár, hogy erről a közbeszédben kevesebb szó esik.
A szerző vállalati pénzügyi tanácsadó.
