Ma Magyarországon a legnagyobb cégek vezetői szerint sokkal inkább az államháztartás válságáról beszélhetünk, mintsem általános gazdasági krízisről. A gazdasági elit tagjai érzékelik a morális és politikai válság jeleit is, ennek mértékét azonban közepesnek ítélik. A Szonda Ipsos novemberi megkérdezéséből az is kiderült, hogy a menedzserek szerint az elmúlt hónapok eseményei – bár a nyár elején bejelentett megszorító intézkedések itthon és külföldön is átformálták a magyar gazdaságról alkotott képet – nem okoznak maradandó károkat. A közgazdasági értelmezéseket ugyan kitágították az őszödi beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülését követő belpolitikai viharok, de a kialakult helyzet nem nevezhető általános válságnak. A végletesen kritikus álláspontot csak minden tizedik vezető vallja, a többség visszafogottabban értékel. S bár abban elég nagy az egyetértés, hogy az államháztartás nagyon rossz állapotban van, a morális és politikai közállapotok válságindexe már kedvezőbb képet mutat, a legkevésbé pedig a gazdaság helyzetét tartják aggasztónak a csúcsvezetők. (Az átlagosnál kritikusabb véleményt fogalmaztak meg a közállapotokról a vidéki, illetve az évi 25 milliárd forintnál kisebb forgalmú cégek irányítói.)
Ehhez képest a lakosság minden téren sokkal nagyobb bajt érzékel: az átlagemberek az államkasszáéhoz közel hasonló szintű problémákat feltételeznek a gazdaság egészében és a politikában is, s csupán morális téren enyhébb valamelyest az ítéletük (lásd az ábrát). A lakosságon belül főképpen a gazdaság állapotát illetően jelentkeznek véleményeltérések. Amíg a diplomások értékelése közepes nehézségekre utal, addig az alacsony képzettségűek (akik általában a mai hazai viszonyokról is mindenki másnál lehangolóbb értékelést adnak) válságos helyzetet vélelmeznek.
A Gyurcsány-csomag, valamint a belpolitikai csatározások híre, a tüntetéssorozat és a zavargások képei eljutottak külföldre is, s ez hatással lehet az országról alkotott véleményekre. Mindezek azonban a gazdasági elit többsége szerint hazánk megítélését érdemben nem befolyásolják – sem a hitelminősítés, sem a forintárfolyam, sem a külföldi tőke beruházási kedve tekintetében. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a legnagyobb cégek vezetőinek többsége a gazdaság tartós növekedési pályára állításához nem tartja elégségesnek a konvergenciaprogramban megfogalmazott törekvéseket – azokat csak szűk egynegyednyien tekintik kielégítő megoldásnak. A vélemények leginkább a válságtudattal kapcsolódnak össze: minél nagyobb krízist vélelmez valaki, annál kevésbé valószínű, hogy bízik a kormány sikerében. Különösen az államháztartás állapotát rendkívül kritikusnak látók pesszimisták e tekintetben.
Összhangban a lakosság közmegegyezést sürgető álláspontjával, a gazdasági elit is azt véli a kibontakozás útjának, ha a két nagy párt a legfontosabb kérdésekben szót ért egymással: a csúcsvezetők fele (élükön a budapesti cégek irányítóival) ezt gondolná üdvösnek. Ugyanakkor esélyt erre mindössze 4 százalékuk lát. S noha különféle szcenáriók felmerülnek, a többség szerint az a legvalószínűbb, hogy Gyurcsány Ferenc marad, s kormányával végigviszi elképzeléseit.
A
felmérésről
A Szonda Ipsos a Figyelő megbízásából 2006 novemberében felmérést készített; az 500 legnagyobb árbevételű céghez e-mailben eljuttatott kérdőívre 178 társaság vezetője válaszolt. ( A 36 százalékos részvételi arány jóval magasabb a hasonló körben végzett online felmérésekre jellemzőnél.) A több szempontú súlyozás eredményeként a válaszoló cégek forgalom, alkalmazotti létszám, tulajdonosi szerkezet és településtípus szerinti összetétele megegyezik a TOP 500 cég megoszlásával. E mellett a közvélemény-kutató intézet a kérdések egy részét 1000 fős reprezentatív lakossági mintán is végigfuttatta, összehasonlíthatóvá téve az átlagemberek és a csúcsvezetők véleményét.
