Készítettem egy honlapot a Bűbájos boszorkákról – meséli a tizenhárom éves budapesti fiú, amikor meglátogatja Pécsett élő nagyszüleit, s rögtön azt is elújságolja, hogy barátaival már csetelő programon keresztül tartja a kapcsolatot. A vendéglátók nagyokat hallgatnak. Mindketten diplomások, egyikük ügyvéd, a másikuk bíró, a számítástechnikai szakzsargonból azonban jószerével csak az internet és az e-mail kifejezéseket ismerik.
NETES TANKÖNYVEK. Négy-öt évvel ezelőtt a tanárok sem e-maileztek, sőt a diákok elől is elzárták a PC-ket a számítástechnikai órák után, mert az iskola nem tudta fizetni a szörfözés költségeit. Amióta a Sulinet-program keretében a közoktatási intézmények ingyen jutnak hozzá a szélessávú internethez, a helyzet megváltozott. „A gyerekek közül sokan hétvégén is beülnek a laborba” – meséli az egyik dél-baranyai falusi iskola igazgatója, aki azért úgy értékeli, a kistelepüléseken még mindig lanyhább az érdeklődés, mint a városi diákság körében. Ezt erősíti meg Takács Attila, a fővárosi Jedlik Ányos Gimnázium informatikai tanára is, aki szerint a budapesti diákok túlnyomó többsége ma már az interneten keresztül kommunikál. A Szonda Ipsos 2006. januári felmérése szerint a Sulinet-generáció középiskolásainak 74 százaléka, a 18-29 éveseknek pedig 61 százaléka rendszeres netező. Ez a fejlett államok internethasználati arányainak felel meg (a teljes lakosság tekintetében még korántsem állunk ilyen jól). A jövő generációjának tagjai már nem a tévét nézik; a 19 év alatti felhasználók jelentős része a televíziós főműsoridőben inkább internetezik. „Ma sokkal nagyobb informatikai tudással rendelkeznek a középiskolások, mint öt-hat évvel ezelőtt, biztosan kezelik a szövegszerkesztő és táblázatkezelő programokat is” – teszi hozzá Takács Attila.
Míg pár éve a gimnáziumba belépő gyerekek jobbára csak játékprogramokat használtak, addig a számítógépnek ma egyre nagyobb szerepe van az ismeretszerzésben, a tanulásban is. Az év elején elvégzett felmérések szerint a 18 év alatti nethasználók 52 százaléka tudásgyarapítás céljából megy fel a hálóra. Sajnálatosan azonban ezt az eszközt egyelőre csak kevés iskolában építik be a tanmenetbe, pedig már 100 évnyi elektronikus tananyagból válogathatnának a pedagógusok. Az Országos Közoktatási Intézet „Informatikai eszközök használata a tanítási órán” című kutatását bemutató tanulmány hivatkozik egy korábbi, 2003-as országos felmérésre, amely szerint az információs és kommunikációs technikai eszközök oktatásban való közvetett és közvetlen megjelenése nem ad okot az elégedettségre. A válaszadó intézmények közel háromnegyedében a felmérést megelőző két esztendőben egyáltalán nem használtak oktatói szoftvereket magyar nyelv és irodalom, kémia, történelem vagy földrajz órákon, míg az internet esetében a 80 százalékot is meghaladja az „érintetlen” iskolák aránya.
„A helyzet azóta sem sokat javult” – jegyzi meg Hunya Márta, a tanulmány egyik szerzője. Ennek pedig a gyakorlati problémákon túl legfőképpen az az oka, hogy a pedagógusok részéről jóval több energiát, előkészületet igényel, ha a tanórákon digitális eszközöket alkalmaznak. Ugyanakkor, akik rászánják magukat, azok szerint megéri a fáradságot, mert a számítógéppel segített órák jobban motiválják a diákokat a hagyományos oktatási formáknál.
A Sulinet Expressz hozadéka
– 150 ezer új számítógép beszerzése
– 500 ezer meglévő gép felújítása
– 600 ezer család jutott eszközökhöz
– 63 milliárd forint értékű fejlesztés
Ráadásul még mindig drága a hardver, s európai összehasonlításban is magas az internet-előfizetés díja. (Hollandiában, Svédországban, Dániában, Ausztriában, Olaszországban egy havi szélessávú előfizetés már 2004-ben mindössze 20 euró volt, akkori árakon számolva mintegy 5 ezer forint, nálunk azonban most, 2006-ban lehet csak kedvezményes akciók keretében hasonló árfekvésű előfizetéssel hozzáférni a hálóhoz.) Pedig az Európai Bizottság elemzése szerint szoros negatív korreláció figyelhető meg az internetárak és a versenyképesség között: a leginkább versenyképes gazdaságokban a legolcsóbb a hozzáférés.
„Ha nem következik be robbanásszerű fejlődés a nethasználatban, akkor Magyarország körülbelül 25 év alatt éri el a fejlett országok mai szintjét” – figyelmeztetnek a szektor hazai képviselői. A szakma egyöntetű álláspontja: ha a politika nem lép semmit, akkor nincs mit tenni, ki kell várni a mostani sulinetes generáció felnőtté válását.
DIÁK CÉLCSOPORT. Mindazonáltal a nagy informatikai cégek – így például a Microsoft, a Cisco, a Novell, az Oracle vagy a Canon – nem zárják be kapuikat az oktatási intézmények előtt, sőt maguk tesznek lépéseket az iskolák felé, hogy megszerezzék maguknak a jövő generációit, mint későbbi használókat és vásárlókat, akik biztos kézzel tudják majd használni eszközeiket. Kurzusaikon elsősorban tanárok vesznek részt, akik a legújabb informatikai eredményekről és szoftverekről szerzett ismereteiket továbbadják a tanórákon. Ennek kétségtelenül van egy üzleti oldala – ismerik el az oktatási tárcánál -, ugyanakkor van egy társadalmi hasznossága is, mivel nemzetgazdasági érdek a humánerőforrás fejlesztése. Ezért enged szabad utat ezeknek a kezdeményezéseknek a minisztérium, bár külön forrással nem támogatja azokat.
Noha a Sulinet Expressz program a kormány takarékossági intézkedései miatt 2007. január elsejétől megszűnik, jó hír, hogy a Sulinet Digitális Tudásbázis gyarapítása, s a tanárok informatikai továbbképzése a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében tovább folytatódik. Ugyanez áll a KözHáló programra is, amelynek keretében változatlanul ingyenesen férnek hozzá a diákok a hálóhoz.
