Klímax

Húsz nappal nőtt az évente mért nyárias napok száma az elmúlt három évtizedben Magyarországon, méghozzá úgy, hogy 1974 és 2004 között 1 Celsius-fokot emelkedett az átlaghőmérséklet. E mellett 1951 óta összességében 20 százalékkal kevesebb csapadék hull a földekre, egyre hosszabbak a száraz periódusok, ugyanakkor egyre több csapadék esik le rövidebb időszakok alatt. „Mindez azt vetíti előre, hogy a következő 5-25 évben további melegedésre kell számítani. Így előfordulhat, hogy fél évszázad alatt 2 fokos átlaghőmérséklet-növekedést is regisztrálhatunk, ami történelmi változásnak számítana” – érzékelteti Zágoni Miklós fizikus annak a drámai fordulatnak a jelentőségét, amely hamarosan bekövetkezhet.

A Föld klímája számtalanszor változott az évezredek során is, csak éppen több száz vagy még inkább ezer éves távlatban. A mostani felmelegedés drasztikussága miatt okoz döbbenetet a tudósok körében. Merthogy volt nekünk jégkorszakunk is, de az után 5 ezer év alatt melegedett 4 fokot a hőmérséklet. A változás önmagában nem idegen a természettől – vallják az ökológusok -, de a klíma mostani, a szokásosnál intenzívebb módosulása egyértelműen az ember rovására írható. „Minél gyorsabban változik az éghajlat, annál nehezebben tud alkalmazkodni a természet és a társadalom, vagyis annál több a negatív következmény. A mostani klímaváltozás esetében egyértelműen a negatív hatások vannak túlsúlyban” – mondja Takács-Sánta András ökológus. Az emberiség pedig a XIX-XX. században több évezredet rontott a helyzeten. Ezért nincs más kiút a folyamat lassítására, mint az ember által okozott károk csökkentése. „A 24. órában vagyunk, vagy már azon is túl” – fest borús képet a helyzetről Németh Lajos meteorológus is.

A Stern-jelentés Sir Nicholas Stern brit közgazdász az idén Kenyában megtartott ENSZ-tanácskozásra időzítve publikálta700 oldalas jelentését a globális felmelegedés néhány évtizeden belül jelentkező káros hatásairól. A gleccserek olvadá-sából származó vízhiány a Föld népes-ségének hatodát érinti. FŐ VESZÉLYEK A világtenger növekedése okozta áradások miatt 100 millió embernek kell elhagynia lakhelyét A gleccserek további olvadása, tengerszint-emelkedés, az éghajlat drasztikus megváltozása Károsodik a természetes élővilág, a fajok akár 40 százaléka is kihalhat Az aszályok miatt több 10 millió ember válhat „klímahajléktalanná” A várható hatások a világgazdaságot akár 20 százalékkal is visszavethetik SÜRGŐS TEENDŐK! A szén-dioxid-kibocsátás nagymértékű visszafogása Részletes cselekvési program világszinten A világ GDP-jének 1 százalékát kell a küzdelemre fordítani

A FŐGONOSZ. A globális felmelegedés legnagyobb károkozói a légkörbe kerülő gázok, elsősorban a szén-dioxid, amely leginkább a fosszilis tüzelőanyagok, így a kőolaj, a kőszén és a földgáz égése során keletkezik. (A földfelszínt érő napsugarak visszaverődnek, de a légkörbe kerülő gázok nem engedik azokat visszajutni a világűrbe, hanem visszadobják a földre, mintegy paplanként tartva vissza a Föld által kisugárzott meleget – leegyszerűsítve ez az üvegházhatás mechanizmusa.) Ez a gáz mindig is jelen volt a levegőben, de alig változó mennyiségben. Ehhez képest az emberiség az elmúlt két évszázadban „hirtelen” egyharmadával emelte az adagot. Nem csoda, hiszen míg a XX. század elején másfélmilliárd ember élt a Földön, és senkinek nem volt kocsija, addig ma közel 6,5 milliárdnyian vagyunk, és 600 millió autót használunk. Egyelőre a tudósok sem tudják, hogy a légköri szén-dioxid-tartalom mekkora melegedéssel jár, és ez pontosan milyen éghajlati módosulásokat idéz elő, de a változás tényében mindenki egyetért. Adódik tehát, hogy amennyiben a kibocsátást csökkentjük, akkor a folyamat, ha lassan is, de talán lefékezhető.

A szennyezőanyag-kibocsátás mérsékléséről 1997-ben tető alá hozott kiotói megállapodás óta (lásd Füstpénz című írásunkat a 36-37. oldalon) minden évben megtartott ENSZ-konferencia az idén meglepően nagyot durrant. Sir Nicholas Stern brit közgazdász a kenyai tanácskozás elé időzítette meglehetősen pesszimista jelentését a globális felmelegedés várható környezeti és gazdasági következményeiről (a jelentés főbb megállapításait lásd külön). A 700 oldalas tanulmánynak – amely az üvegházhatás belátható hatásait egy világháború pusztításához hasonlítja – külön hangsúlyt adott, hogy Tony Blair miniszterelnök személyesen hívta fel a világ figyelmét az abban foglaltakra. Majd a Nairobiban lezajlott konferencián nagyhatalmak sorának a képviselői emelték fel szavukat az ügy érdekében. Kofi Annan ENSZ-főtitkár pedig szabályosan nekitámadt azoknak az országoknak, amelyek még mindig kételkednek a globális felmelegedés tényében. Szavait az Egyesült Államok elnökének, George Bushnak is szánta, aki korábban azt nyilatkozta: tévednek a tudósok, amikor az ember által okozott klímaváltozásról beszélnek.

A képhez hozzátartozik, hogy a kiotói aláíró országok sem sietik el a dolgot. Csak tavaly emelkedett ugyanis törvényi erőre az 1997-es jegyzőkönyv, s annak értelmében az aláírók 2012-ig 5,2 százalékos kibocsátás-csökkentést vállaltak. Szakemberek szerint a következő időszakban ennél jobban bele kell húzni: 2020-ig legalább 20-30 százalékos visszafogásra lenne szükség.

MAGYAR KÉSLEKEDÉS. Arra, hogy mennyire nem sietik el az országok a cselekvést, álljon itt rögtön a magyar példa. A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény már 1995-ben kimondta, hogy fel kell készülni a globális klímaváltozás várható hatásaira, 2000-ben pedig egy kormányhatározat már arról is rendelkezett, hogy ki kell dolgozni az erről szóló stratégiát. Ez utóbbit azonban visszavonták. Most a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium újból nekifogott, de a konkrét cselekvési programra még így is legalább 2007 végéig várni kell. Egyelőre csupán a stratégia koncepciójának a társadalmi vitájánál tartanak, maga a program leghamarabb a jövő év második felében kerülhet a parlament elé.

A munkát a tárca irányítja, amely a koncepció kialakítására, a Magyar Tudományos Akadémiával közösen szakemberekből álló munkacsoportot hozott létre Láng István vezetésével. Mint a professzor a Figyelőnek elmondta, a globális felmelegedés elleni harc nem rövid távú vállalkozás: a majdani stratégiának legalább 20-25 évre előre meg kell határoznia az irányelveket. Ezen belül pedig kétévenkénti konkrét cselekvési programokat kell csatolni hozzá, ami biztosítja, hogy kormányváltások ne befolyásolhassák az intézkedéseket. A teendők két fő csoportba oszthatók: csökkentés (takarékosság, a hatékonyság növelése és a fosszilis energiahordozók kiváltása más forrásokkal) és alkalmazkodás (megelőzés, védekezés, helyreállítás). Mindehhez a pénzt az egyes ágazatoknak kell előteremteniük, persze rendelkezésre állnak uniós összegek is.

Merthogy nem kell jövőbe látnunk ahhoz, hogy az üvegházhatás néhány tünetét már most is a bőrünkön érezzük. Tény, hogy az elmúlt 100 évben Magyarország összes csapadékának 10 százalékát veszítette el. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás ugyanakkor növeli az árvizek veszélyét. A statisztika alapján 2-3 évenként kisebb vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évente pedig rendkívüli árvizek valószínűsíthetők. A magyar folyókon 1998 óta hat komoly árvíz vonult le. Az ország területének csaknem egynegyede a nagyobb árvizek szintje alatt fekszik, így 700 településen 2,5 millió ember számít veszélyeztetettnek. Potenciális árterületen helyezkedik el a megművelt földek egyharmada, a vasutak 32 százaléka, a közutak 15 százaléka, és itt termelik a GDP 30 százalékát. Az árvízi elöntésnek kitett területeken kockáztatott vagyonérték több mint 5 ezer milliárd forint. Sajátos magyar „abszurd”, hogy a belvízzel leginkább fenyegetett területek nagy része az ország legaszályosabb zónáiban található.

A melegedéssel járó szárazadási tendencia komoly kihívás a mezőgazdaságnak. Európában tíz év alatt a levegő átlagos hőmérséklete 0,3-0,6 Celsius-fokkal lett magasabb, és a számítások alapján valószínűsíthetően 70-75 év alatt további 3,0-3,4 fokkal kúszik feljebb. Pedig a termesztési övezetek már egyetlen többlet Celsius hatására is mintegy 150-250 kilométerrel tolódnak arrébb az Északi-, illetve a Déli-sark felé a két féltekén. Magyarország melegedik és szárazabbá válik, megnő az extrém időjárási jelenségek gyakorisága, intenzitása, károkozása. Mediterrán jellegűvé válik tehát hazánk éghajlata, ami meghökkentő változásokhoz vezethet a mezőgazdaságban. A 2005-re 3,4 milliárd eurós exportot, azon belül 1,2 milliárd euró aktívumot felmutató agrárgazdaságban egyszerre kell aszályra, belvízre, árvízre, fagykárokra és helyi özönvizekre felkészülni.

A környezetvédelmi tárca, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban létrehozott Vahava-programjának (változás-hatás-válasz) megállapításai megalapozzák a félelmeket. A várhatóan 2007-ben elfogadásra kerülő kormányzati program is erre épül. „Az aszály miatt a mezőgazdasági módszereken is változtatni kell” – állítja Csete László agrárközgazdász, a Vahava-program agrárszakértője. 2003-ban, a hőségrekord évében, amikor fél évig nem esett, a kalászos gabonák termése 27 százalékkal maradt el a korábbi évek átlagától. Felértékelődik tehát a jövőben a szárazságtűrés és a forróság elleni alkalmazkodóképesség, de a fagytűrés és a télállóság is. A vetésszerkezet mindenképpen változik, mert néhány fajta termesztése háttérbe szorul, új fajták jelenhetnek meg. Csete László szerint a növénytermelés eredménye a jövőben főleg az agrotechnikán múlik. Az a kérdés, képes-e a talajművelés megtartani a lehullott csapadékot, illetve a szárazság és a nagy csapadék káros hatása ellenére tud-e a szakma alkalmas művelési módszereket bevezetni.

A gyümölcstermelésben az egyre szeszélyesebb, szélsőségesebb időjárás okoz majd gondot, nem a felmelegedés. Az elmúlt években például egyszerre voltak gyakoriak a fagykárok és az aszálykárok. A szőlőtermelésben megnő a késői érésű fajták aránya. A Vahava-program ajánlása szerint a zöldségtermelésben a jelenlegi 25-30 százalékról 80-85 százalékra indokolt növelni az öntözött terület arányát. Mindezek mellett előreláthatólag új, a megszokottaknál agresszívebb növényi kórokozók és kártevők, illetve gyomok jelennek meg hazánkban. A kártevők könnyebben telelnek majd át, s drágul ellenük a védekezés. Az állattenyésztésben megfontolandóvá válik, hogy a gabonára alapozott állattartás kisebb kockázattal jár, mint az aszálynak inkább kitett szálas-lédús takarmánynövények termesztése. Több pénzbe kerül majd az állatok védelme, az istállók átalakítása a forróság ellen. A hazai erdők máris áldozatai a felmelegedésnek. A szárazság miatt a vadak az új erdősítések fiatal rügyeit, hajtásait rágják. Megnőttek a töréskárok a szél, ónos eső, vizes hó miatt; megszaporodtak az erdőtüzek, a hirtelen lezúduló csapadék pedig eróziós károkat okozott. A felkészülés egyik kulcsa a meglevő erdőállomány megőrzése, ami természet-közeli erdőműveléssel, az erdei mikroklíma fenntartásával oldható meg.

ÁRNYÉKOS OLDAL. A változó éghajlat kihívás az építészet számára is, hiszen – szemben például a mediterrán országokkal – a magyar épületek nincsenek felkészülve a rekkenő hőségre. Amellett, hogy a most épülő házaknál számolni kell azzal, hogy azoknak 50-100 év múlva talán egy teljesen más éghajlatban kell helytállniuk, a napsütés ellen való nagyobb védekezés – árnyékolók, fedett teraszok – is divatba jöhetnek. Át kell gondolni a gombamódra szaporodó üvegfalu irodaházak építését is, melyeket az erősebb napsugárzástól csak klímával lehet megvédeni, ami csak újabb energiakibocsátás.

Sci-fibe illő, de nem teljesen alap nélküli feltételezés, hogy a globális felmelegedés úgynevezett környezeti menekülthullámot is elindíthat. Láng István szerint persze nem 5-10 éven belül, de unokáink viszonylatában már igenis elképzelhető, hogy a szélsőséges időjárás által jobban sújtott területekről – így például az alacsonyan fekvő, tengerparti vidékekről, szigetországokból vagy a melegebb helyekről – megindul a népvándorlás az éghajlati szempontból szerencsésebb régiók felé. A professzor szerint Magyarországról – elsősorban a Kárpát-medence védelme miatt – nem valószínű a tömeges elköltözés, de az előfordulhat, hogy majd mi nyújtunk menedéket másoknak.

Magyar alkalmazkodás A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia Koncepciójának alapjai című idei kormánydokumentum szerint a hazai alkalmazkodásnak fő területre kell koncentrálnia: Építészet • Vastagabb hőszigetelő rétegek alkalmazása • Szellőző, árnyékoló szerkezetek használata • A települések tudatos, a zöld területek nagyságával, a széljárással jobban számoló tervezése • A bontásból származó anyagok újrahasznosítása Közlekedés • A közlekedési eredetű szennyezőanyag-kibocsátás mérséklése • A vasúti közlekedés arányának emelése • Az autózás helyett a tömegközlekedés használata • A vízi közlekedés fejlesztése • Gázüzemű vagy biodízel és -etanol által hajtott gépjárművek bevezetése • A légi közlekedés visszaszorítása Energetika • Hatékonyabb energiagazdálkodás • Az energiafogyasztás csökkentése • Megújuló energiahordozók (például bioetanol, biodízel, biomassza, nap- és szélenergia, geotermikus energia) használata Egészségügy • A katasztrófa-egészségügyi ellátás javítása • Nagyobb figyelem az orvosmeteorológiai előrejelzésekre • Az egészségügyi intézmények felkészítése a melegre • A temetkezési szokások újragondolása