A Big Mac a világ minden pontján egyforma, s az ismert gyorséttermi láncnál végzett munka is azonos. Mégis, míg például Kínában féldollárt keresnek az alkalmazottak óránként, addig az Egyesült Államokban 6 dollár körül van az óradíj, ami ugye tizenkétszeres különbségnek felel meg. Az eltérés még akkor is jelentős, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az USA-ban 3,15, míg Kínában 1,30 dollárba kerül egy Big Mac, vagyis egy amerikai alkalmazott majdnem kettő, kínai kollégája kicsivel több mint harmad hamburgert tud megvenni egy órai keresetéből, de a különbség így is közel hatszoros.
De, hogy Európánál maradjunk, tényleg, miért keres egy Tesco-pénztáros sokkal többet valamelyik brit üzletben, mint a Fogarasi úti egységben, egy Audi-munkás Ingolstadtban, mint Győrben?
Nem fogyasztunk többet, mint amennyit megtermelünk
Első nekifutásra kézenfekvő lenne a magyarázat, hogy a fejlettebb országok nagyobb volumenű megtermelt javaiból a munkavállalók is értelemszerűen nagyobb arányban részesednek, ezért magasabb a keresetük is. Ez helytálló is lenne – mondta a FigyelőNetnek Gazdag László, a pécsi egyetem docense -, de mégsem stimmelnek az arányok, mivel miközben Magyarország egy főre vetítve az EU 25 országa GDP-jének 62 százalékát teljesíti, aközben bérszínvonalban 41 százalékon állunk. Nem igaz tehát – érvel az egyetemi oktató –, hogy a jelenlegi pénzügyi válság, egyensúlytalanság egyik meghatározó oka a „lakossági túlfogyasztás”, a „megalapozatlan bérkiáramlás”, meg hogy „többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk”, hiszen a bérek alacsonyabbak, mint azt a teljesítmény lehetővé tenné.
Ha elfogadjuk a közgazdász-egyetemi kutató okfejtését, akkor ez azt jelenti, hogy a magyarországi bérek nagyjából 30 százalékkal alacsonyabbak az indokoltnál. A KSH legutóbbi adatai alapján, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete országosan 166 600 forint volt, aminek az ismertetett összefüggések szerint legalább 50 ezer forinttal magasabbnak kellene lennie, így elérhetné a bruttó 220 ezer forintot is.
De nem éri el! Aminek legfőbb okát Gazdag László abban látja, hogy Magyarországon a humántényező leértékelt, ami viszont alapvetően a rossz termelési szerkezetre vezethető vissza – szerinte. A tudatos szerkezetváltás ugyanakkor csak szigorú monetáris politikával, erős valutával valósítható meg… de erről később.
Kevés a járulékfizető munkavállaló
Két oldalról közelítette meg a kérdést lapunk megkeresésére Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára, aki az összehasonlításban a magasabb állami elvonásra-újraelosztásra vezette vissza a relatíve alacsonyabb béreket.
Mint fogalmazott, Magyarországon a munkaképes korú lakosság 55-56 százaléka dolgozik hivatalosan, szemben a nyugat-európai átlag 67 százalékkal. A kevesebb közteherviselő miatt arányaiban magasabbak az egy munkavállalóra jutó járulékbefizetések, ami így valójában a kifizetett bért csökkenti – érvelt Csaba László, mint ahogy a munkáltatót sújtó (munkavállalóhoz kapcsolt) terhek egy része is a bért gyarapíthatná, ha szélesebb lenne a vetítési alap.
Másik oldalról tekintve, a befizetett (arányaiban magas) járulékok egy nagy, tohonya, költségeihez képest rossz teljesítményű közszolgáltatási ágazatot finanszíroznak. Nemcsak arról van szó tehát, hogy „szegényebb” országnak „kisebb” állam dukál, hanem egy sokkal hatékonyabban működő – fogalmazott.
Erős pénz – korszerű termelési szerkezet
Mi hát akkor a megoldás? Gazdag László pécsi docens szerint igazából csak a szigorú monetáris politika, a stabil pénz biztosíthatja az ország gazdasági fejlődését, s így a bérek gyarapodását is. Ahogy fogalmaz: Magyarország harminc éve a „fenntartható egyensúlytalanság” állapotában leledzik, aminek legfőbb oka a rossz, elavult gazdasági szerkezet. Úgy véli, az elmúlt évtizedekben soha sem az alapproblémát próbálták megoldani, hanem az elosztás-fogyasztás szabályozásával mindig csak felületi kezelést alkalmaztak, ezért 6-8 évenként ismételten ugyanazokkal a válságjelenségekkel kerül szembe az ország, s most sincs ez másként. Gazdag szerint a puha forint biztosította inflációs árnyereség tartja életben a magyar cégek jelentős részét, s konzerválja ezzel a nem versenyképes, torz szerkezetet.
Erős pénz és tudatos szerkezetátalakítási politika lendíthet előre – vallja a közgazdász – egyébként joggal hivatkozva a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a ’80-as években végbevitt gazdaságpolitikára, ami alapjaiban strukturálta át a két ország gazdaságait, s alapozta meg a keresetek növekedését.
