A Malév eladása lehet az utolsó nagyobb tranzakciója az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-nek, legalábbis a jelenlegi formájában. Talán éppen e tranzakció körüli sürgölődés (Figyelő, 2006/45. szám) ad még néhány hónapot a szervezetnek. Ebben a helyzetben a holding munkavállalóinak mindenesetre arra kell készülniük, hogy rövidesen megszűnik a kivételezett státusuk. Értesüléseink szerint ugyanis jövő év első napjaira elkészül a törvényjavaslat a vagyonkezelés átalakítására. A tervezet Sárközy Tamás professzor államreform elképzeléseire épül (ennek vagyonkezelést érintő sarokpontjait lásd külön), és a Pénzügyminisztériumban dolgoznak az átalakítás részletein.
Illusztráció: Dániel András
ELLENLOBBI. Úgy tudjuk, jelenleg a legfontosabb kérdés még nyitott: milyen formában olvadjon bele a Kincstári Vagyoni Igazgatóságba (KVI) az ÁPV Zrt. mára jelentősen megkarcsúsított szervezete. A képet bonyolítja, hogy a Nemzeti Földalap is a KVI-ba kerülne. Ugyanakkor még nem „lefutott meccs”, hogy pontosan hogyan is zajlik majd az ÁPV Zrt. búcsúja. A részletek leginkább a munkavállalóknak fontosak. A vagyonkezelőnél – bár állami szerv – a vezetői és kulcspozícióban lévő alkalmazotti fizetések kiemelten magasak, a versenyszféra legjobb fizetéseihez igazodnak, nem pedig a köztisztviselői besorolás szerinti illetményekhez. Érthető tehát, hogy a háttérben erős ellenlobbi próbálja elérni, hogy esetleg önálló társasági státusát megtartva kerüljön kincstári felügyelet alá az ÁPV Zrt. mai szervezete.
Mihályi Péter privatizációs szakértő élesen fogalmaz a kérdésben. Véleménye szerint már réges-régen meg kellett volna szüntetni a szervezetet, hiszen a magánosításra váró vagyon zöme már új gazdára talált. A rendszerváltás után meglévő 1859 állami vállalat helyett ma már csak 126 céget felügyel a holding, amelyek közül 37 részben vagy egészében tartósan állami tulajdonban marad. Mihályi, aki a kilencvenes évek közepén privatizációs kormánybiztos-helyettes volt, hangsúlyozza: politikai szinten is deklarálni kellene, hogy vége van a privatizációnak, 15 év bőségesen elég volt erre. Szerinte az a leghelyesebb, ha az ÁPV Zrt. munkatársai a KVI egyik főosztályaként, köztisztviselői státusban folytatják a szakmai munkát. Úgy látja, hogy már évekkel ezelőtt is erkölcstelen volt az az érv, miszerint azért kell jól megfizetni az ÁPV-s alkalmazottakat, hogy ne legyenek kitéve a korrupció csábításának.
A végjátékban ugyanakkor az ÁPV Zrt. legfelső vezetői szemmel láthatóan nem akartak részt venni. Júliusban Vági Márton vezérigazgató távozott, őt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség élére nevezték ki. Távozóban van Mészáros Tamás elnök is, aki hivatalosan november végéig dolgozik a cégnél. Utódjáról nincs döntés, de valószínűleg nem is tölti már be senki ezt a posztot. A várható fejlemények tükrében az sem meglepő, hogy ma is megbízott vezér áll a szervezet élén. A vagyonkezelő működési szabályzata értelmében megbízottként 45 napig töltheti be valaki a vezérigazgatói posztot. A sort Macher Ákos kezdte, akit néhány hete Deák Péter Ferenc jogi vezérigazgató-helyettes követett.
KÖZBESZÓL A POLITIKA? Noha politikusi körökben sokan szeretnék végre lezárni a privatizációt, a gazdasági miniszter szerint van még néhány nagyobb állami cég, amelyek magánosítását továbbra is érdemes lehet napirenden tartani. Kóka János további egy-két évre „munkát adhat” az ÁPV Zrt.-nek, illetve utódszervezetének. Már amennyiben Kókának „magánemberként” tett javaslatairól, vagy azok egy részéről sikerül meggyőznie az MSZP azon befolyásos politikusait, akik – talán a Fidesz támadásaitól is tartva – óvatosak a privatizáció folytatását illetően.
Kóka a Magyar Narancsban szeptemberben kifejtett álláspontja szerint a gazdasági tárca felügyelete alá került Volán-társaságokat, a Magyar Postát, a Szerencsejáték Zrt.-t és a Magyar Villamos Művek Zrt.-t is legalább részben magánosítaná. (Májusban a miniszter az Állami Autópálya-kezelő Zrt.-t, a Tokaj Kereskedőházat és – az infrastruktúra kivételével – a MÁV-ot is megemlítette a privatizációra még szóba jöhető cégek között.) A várható több száz milliárdos bevétel pedig az államadósságot csökkenthetné 5-10 százalékkal. Ezek a javaslatok jóval túlmutatnak a konvergenciaprogramon, amely csak a Mol és az Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) még állami részvénycsomagjait, továbbá a Malév éppen folyó privatizációját említi.
Sárközy után szabadon
A Pénzügyminisztériumban kidolgozás alatt álló, vagyonkezelési szervezetrendszert érintő reform alapvetően Sárközy Tamás elképzeléseire épül, amelyeket a professzor az Államszervezetünk potenciazavarai című munkájában (HVG ORAC Kiadó, 2006) fejtett ki.
HELYZETÉRTÉKELÉS
• Nincs megfelelően kiépítve a kormányzati rendszer vagyonjogi oldala
• A költségvetési gazdálkodás rendje felbomlott
• Rendszeressé vált a közfeladatok államháztartáson kívülre vitele kereskedelmi formákba bújtatva (köztestület, közalapítvány, közhasznú társaság)
• Az állami vagyongazdálkodás felaprózott
• Nem alakult ki a modern államkincstári rendszer
AZ ÚJ MODELL ALAPELVEI
• Az intézményes privatizáció befejezésével meg kell szüntetni az állam vállalkozói vagyonát, illetve az ezt kezelő üzleti szervezetet
• Az állam alapvagyona a kincstári vagyon, amelyet egységes államkincstári szervezetnek kell kezelnie
• A kincstári vagyonból ágaztatandó el a gazdasági befolyásoló vagyon
• A Magyar Államkincstárhoz (MÁK) tartozzon a teljes állami vagyon (pénzvagyon, reálvagyon, kincstári társaságok, államadósság-kezelés)
• A befolyásoló vagyon felett – a Magyar Fejlesztési Bankon és fejlesztési pénzintézeteken, társaságokon keresztül – a fejlesztési miniszter rendelkezzen
• A kormányzati szervezetrendszer szétszórt gazdálkodása, infrastruktúra-ellátása megszüntetendő, és azt a jövőben a Kormány Szolgáltatási Főigazgatósága, illetve a MÁK együttesen lássa el
• A MÁK egységes szervezetrendszer legyen, élén az Államkincstári Tanáccsal
