A tőzsdei befektető számára a november eleje és december közötti időszak maga az adrenalinbomba. Először megismerhetjük a vállalatok teljesítményét, majd jöhetnek az elemzői fel- és leminősítések, végül pedig bekukkanthatunk a Mikulás puttonyába, ami általában nem virgácsot terem a piac számára. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Év végi hajrá
A tőzsdén a negyedik negyedév szokott lenni hagyományosan a legerősebb (már amikor nem omlik össze októberben, mint mondjuk 1929-ben vagy 1989-ben). Ehhez azonban nem árt egy csipetnyi meglepetés a vállalatok részéről is.
A most lezárult harmadik negyedév után a magyar blue chipek „nyugodtan dőlhetnének hátra”, a magukét jórészt teljesítették. Az öt nagy közül egyedül az Egist kell a sarokba állítani, a többiek vagy hozták, amit vártak tőlük (FHB, Richter), vagy túlteljesítették (Mol, Magyar Telekom), vagy külön kategóriát alakítottak ki maguknak, mint a különc OTP.
A legtöbb örömre az olajrészvényeseknek lehetett okuk, hiszen nem kevesebb, mint 65 százalékkal verte meg a várakozást a cég teljesítménye, és még az egyszerinek számító adójóváírásos tétel után is maradt 30 százalék a meglepetésből. Sajnos az árfolyamon ez nem látszott meg, mert a gyorsjelentést megelőzően már „elszállt” a részvény, mint a győzelmi zászló. Azok a befektetők, akik előre ittak a medve bőrére, jól kalkuláltak, hiszen egy hét alatt 10 százalékos hozamot tehettek zsebre. A Mol ugyan pont a gyorsjelentés hétfői publikálására fulladt ki, de a számok annyira jók voltak, hogy bátran lehet arra számítani, hogy egy kis szusszanás után az elemzői felminősítések fenntartják majd a jókedvet.
Néhányan már kijöttek véleményükkel és a Concorde például 20 százalékkal növelte profitvárakozását. A pesszimista Citigroup is kénytelen volt 1,5 százalékkal emelni célárfolyamát 20 ezer forintra. A UBS ezzel szemben továbbra is tartja a 30 ezer forintos célárfolyamát, csakúgy, mint a Credit Suisse. A Mol körüli hangulatot nagyban befolyásolhatja az is, hogy milyen áron privatizálja a horvát kormány az INA 15 százalékát, amelyet a hónap végén vezetnek majd be a londoni tőzsdére. A Mol 2003-ban a maga 25 százalékos csomagját 505 millió dollárért vásárolta, amivel 2 milliárd dollárra értékelte a céget. A mostani ársáv alapján 2,5-3 milliárd dolláros árazásra lehet számítani, ami kedvezően hathat a Mol megítélésére is.
A várakozások menedzselése
Mint említettük, az OTP különcködött. Az eredmény első pillantásra szuper, de ha meghámozzuk az egyszeri tételektől, akkor telibe találta a konszenzust. A meglepő tényező a magas céltartalékképzés volt, hiszen a harmadik negyedévben ezen a soron több veszteséget számolt el a bank, mint az első félévben összesen. Az unatkozó összeesküvéselméleteket kedvelő tőzsdések szerint ezt azért csinálta az OTP, hogy ne verje meg a konszenzust, elég lesz a pozitív hangulathoz az egyszeri tételek által megdobott magas profit. Így a céltartalék felszabadításával később kompenzálhatják a megszorítások esetleges negatív hatásainak egy részét.
Ezt nevezhetjük a várakozások menedzselésének, amiben az OTP-nek már van tapasztalata. Nem véletlenül ez az egyetlen olyan részvény Közép-Európában, amely tőzsdei bevezetése óta minden évben profitot hozott. A kép azonban az OTP esetében sokkal szebb – majdnem tökéletes – lenne, ha nem találta volna Csányi Sándor vezérigazgatót és Spéder Zoltán vezérhelyettest olyan rossz hangulatban a reggel. Mindkét vezető meglehetősen óvatos és pesszimista hangot ütött meg, ami a befektetőket is óvatosságra intheti.
Persze aki bankpapírokkal gyorsan akart meggazdagodni, annak nem az OTP-vel kellett foglalkoznia. Az FHB gyorsjelentése megfelelt a várakozásoknak, de őszintén szólva ez senkit nem érdekelt. A befektetőket a privatizáció tartja lázban, és mindenki a vételárat találgatja. Optimizmusban nincs hiány ebben a számháborúban, ugyanis a gravitációt meghazudtolva szállt el az FHB árfolyama, és kevesebb, mint egy hónap alatt 30 százalékot emelkedett. A gyorsjelentés publikálása napján csak azért nem emelkedett 1910 forint fölé az árfolyam, mert a tőzsdén 10 százalékos emelkedés után már felfüggesztik a papírt. Ugyan a mostani árszint már merésznek tűnhet, és vélhetően ez a vonat már elment, de érdemes továbbra is figyelni a részvényre, hiszen könnyen lehet, hogy a végnapjait látjuk az FHB amúgy is kérészéletű tőzsdei szereplésének.
Sherlock Holmes esete a Telekommal
Nem az FHB volt azonban az egyetlen, amely cég esetében nem a gyorsjelentésre figyeltek a befektetők. A Magyar Telekom elmúlt időszakos árfolyammozgásának megértése valószínűleg Sherlock Holmes-nak is megfeküdné a gyomrát. A T-birodalom hazai képviselője háza táján ugyanis csak rossz hírekről hallani. Tavalyi éves jelentés valószínűleg csak jövőre lesz, az osztalék reménye is kitolódik, herce-hurca van a menedzsment körül, most állt fel az anyavállalat, a Deutsche Telekom feje, és ráadásul még a vitatott korrupciógyanús szerződések értéke is megszaporodott. Ha mindehhez a cégspecifikus tényezőkhöz hozzávesszük a magasabb adót és a magas kötvényhozamokat, akkor nem túl sok ok volt az optimizmusra.
No de hogyan reagált erre a piac? Két hónap alatt 25 százalékot emelkedett a részvény, és az FHB-n kívül mindenkit maga mögé utasított a nagyok közül. Sok pletyka forog felvásárlás és kivezetések, reorganizáció és más egyéb dolgok körül, de ezek egyelőre a pletykák szintjén maradtak, semmilyen megerősítést nem nyertek.
Összegezve a harmadik negyedéves szezont, elmondhatjuk, hogy a Mol, a bankszektor és az Mtelekom esetében is szép időszak van mögöttünk, és a gyorsjelentések és az egyes cégspecifikus spekulatív tényezők további emelkedési lehetőséget hordoznak magukban.
Prés alatt a gyógyszergyártók
Nem említettük még meg a gyógyszergyártókat. A Richter és az Egis volt a tőzsde sztárja az elmúlt másfél évben. Mindkét gyógyszer-részvény olyan magasságokba emelkedett az orosz olajdollárok hátán, amiről korábban senki nem álmodott. A mostani hetekben azonban bekövetkezett az, amitől sokan tartottak: fordult a szektor szerencséje.
A Gyurcsány-kormány a tésztaszűrőre hasonlító költségvetés foltozgatása közepette rátenyerelt egy tisztességes summára, amit a két cég fog jövőre az adófizetők rendelkezésére bocsátani, míg az orosz gyógyszertámogatási listáról is lekerült egy-két profitábilis termék, ami szintén nem az eddig megszokott növekedést fogja elősegíteni. Az Egis számára ráadásul már ez a negyedév sem sikerült jól, míg a Richter azért hozta a tőle elvárhatót. A határtalanul optimisták mondhatják, hogy innen már csak jobb lehet a két cég számára, és általában a trenddel szemben menni kifizetődő tud lenni, de ezt a stratégiát csak türelmes spekulánsoknak ajánljuk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
