Egyenes adásban közvetítette a szerb állami televízió a nyár közepén a Mobi63 mobiltelefon-társaság árverését. Így nézők százezrei láthatták, ahogyan a licit hajrájában egyre idegesebben méregették egymást a két állva maradt vevőjelölt, a norvég Telenor és az osztrák Mobilkom Austria képviselői. Az árverés a legmagasabb előzetes ajánlatról, a Telenor 1 milliárd 373 millió eurójáról indult, és 20 millió eurónként haladt fölfelé. Az osztrákok jó ideig tartották a lépést, ám a győztesnek bizonyuló
1 milliárd 513 milliós norvég ajánlatot (képünkön) már nem adták meg. Más kérdés, hogy ha a norvégok már akkor tudták volna, hogy a szerb állam hamarosan újabb versenytársat szabadít a nyakukba – Belgrád időközben meghirdette a harmadik szerbiai GSM-szolgáltatói engedélyt, és november 15-én már meg is nevezi a tender győztesét -, talán kétszer is átgondolják, mielőtt ilyen magasra srófolják a vételárat.
Akkor, július 31-én azonban még úgy tűnt, a vesztes Mobilkomon kívül mindenki boldog. A szerb állam mindenekelőtt azért, mert példátlan összegű bevételhez jutott a Mobi63 értékesítéséből. A Telenor a maga részéről azért, mert – miután a régióban már az övé a magyar Pannon és a montenegrói ProMonte 100 százalékos tulajdonrésze, illetve Ukrajnában a Kyiv Star 56,5, Oroszországban pedig a Vimpelcom 26,6 százaléka – az akvizícióval immár a szerb piacra is bejutott. Ami pedig a szerb állam mellett korábban társtulajdonos osztrák Martin Schlaffot illeti, ő egyenesen úszhatott a boldogságban. Nem keveset kockáztatott ugyanis, amikor mintegy másfél éve beleugrott az – akkor még Mobtel néven futó – társaság magánkézben lévő részének megszerzésébe és a cég rendbe tételébe, ám a számítása bejött: rengeteget keresett az üzleten.
A Mobtelt még 1994-ben a szerb állami posta és a kétes hírű belgrádi üzletember, a Milosevics-rendszer egyik kedvencének számító Bogoljub Karics alapította. Előbbi valójában csupán az államtól ajándékba kapott GSM-koncessziót vitte be az új cégbe, az alaptőkét Karics adta. Az üzletemberre azonban nem csupán a pénze miatt volt szükség – amelynek javát egyébként a kilencvenes évek elején az állami és a piaci devizaárfolyam közötti különbséget kihasználó spekulációs ügyletek révén szerezte -, hanem azért is, mert a Moszkvában bejegyzett BK Trade nevű vállalata révén a Szerbia elleni gazdasági embargót is ki tudta kerülni. A mobilhálózat kiépítéséhez szükséges hardvert az „orosz” cége vásárolta meg, ám azt azonnal útnak is indította Szerbia felé.
BELSŐ KONKURENCIA. Ezzel együtt a társaság nem működött rosszul. A szolgáltatás minősége, a területi lefedettség, a marketing és az ügyfélkezelés egyaránt európai színvonalú volt, így a Mobtel hamarosan erős márkává vált. (Más kérdés, hogy a szerb állam három évvel az alapítás után – a Telekom Srbija mobilcége képében – konkurenciát is gründolt saját társaságának. Igaz, hogy Karicsot „meg ne bántsa”, kárpótlásul neki is juttatott 13 százalékot az új cégben.)
Tavaszi áradás Belgrádban. Bár a mobilpenetráció már ma is 65 százalék, a szerb piac alighanem elbír még egy harmadik szolgáltatót is. Fotó: Reuters
A Mobtel életében a 2000 októberében lezajlott szerbiai „rendszerváltás”, azaz Szlobodan Milosevics megbuktatása hozott fordulatot. A kilencvenes évek félvilági jugoszláv üzletember-típusát megtestesítő Bogoljub Karics és vállalatbirodalma ellen számos eljárás indult. Ő vezette azok listáját, akikre a – 2003 márciusában meggyilkolt – miniszterelnök, Zoran Gyingyics kormánya kivetette azt az úgynevezett extraprofit-adót, amelyet a Milosevics-rezsim haszonélvezőinek tartott vállalkozóknak kellett megfizetniük.
Karics pedig fizetett, miáltal a vállalatbirodalma pár hónapra nehéz helyzetbe is került. Így a Mobtel is – amelyet azonban Karics nem csupán akkor érzett a kizárólagos tulajdonának, amikor az új adókötelezettségnek eleget kellett tennie, hanem általában is úgy kezelte a társaságot, mintha a szerb államnak abban nem is lenne tulajdonrésze. Strómanjain keresztül az igazgatóságban teljhatalma volt, s gyakorlatilag minden fontos kérdésről egyedül ő döntött. Mindezek nyomán a Mobtel szinte kizárólag a Karics-vállalatokkal üzletelt: ingatlanjait onnan bérelte, hirdetési büdzséjét az ő médiabirodalmában költötte el, hiteleit pedig az ő tulajdonában lévő Astra Banktól vette föl – persze mindent a piaci árak sokszorosáért. Karics legnagyobb húzása azonban alighanem az Astra SIMit nevű cég volt. A Mobtel feltöltőkártyáit ez a társaság nyomtatta és forgalmazta, márpedig a szerb mobilosok túlnyomó része feltöltőkártyás előfizető. Azaz a Mobtel bevételeinek túlnyomó része először keresztülfolyt egy vitatható transzparenciájú, viszont 100 százalékban Karics-tulajdonú cégen, nyilvánvalóan jókora összeget emelve ki a „társtulajdonos” szerb állam zsebéből.
OSZTRÁK FENEGYEREK. Nem csoda, hogy a szerb privatizátorok meg sem próbálták értékesíteni az állami posta 49 százalékos Mobtel-pakettjét. Részint azért, mert komoly befektető nemigen kívánt volna az Európai Unió országaiból egyébként kitiltott Karics-klán üzleti partnere lenni. Ám az alapító szerződés azt is kikötötte, hogy ha valamelyik fél értékesíti tulajdonrészét, a másiknak elővételi joga van. Ekkor lépett a képbe az osztrák Martin Schlaff, a balkáni távközlési piac „fenegyereke”. Azzal érdemelte ki ezt a jelzőt, hogy 2002-ben megvásárolta a – korábban szintén gyanús körülmények között létrehozott – M-Tel bolgár mobilszolgáltatót, majd két éven belül busás haszonnal tovább is adta azt honfitársainak, a 25 százalékban állami tulajdonú Telekom Austria mobilszolgáltató leányvállalatának, a Mobilkomnak. Szerbiában sem hagyta cserben az üzleti fantáziája: a Mobtel esetében nem Karics részvényeit próbálta megvenni, hiszen a szerb állam ez esetben aligha hagyta volna veszni az elővásárlási jogát, hanem egyenesen Karics moszkvai cégét, a mobiltársaság részvényeit birtokló BK Trade-et célozta meg. Tavaly májusban pedig az üzlet nyélbe is üttetett.
A vételár hétpecsétes titok – egyes vélemények szerint Schlaff mindössze 120-150 millió eurót fizetett -, az azonban bizonyos, hogy az osztrák üzletember ezzel a manőverrel nemcsak Karicsnak, hanem a szerb államnak is jó szolgálatot tett. Egyrészt a Mobtel felértékelődött, ráadásul a szerb állami tulajdonrész végre piacképessé is vált. Mindezek után ez év áprilisában a két fél új vállalatot alapított Mobi63 néven. (A 63 a Mobtel előhívószáma.) Az új cégben 70 százalékos tulajdonrész jutott a szerb postának, 30 százalék pedig Schlaffnak.
A „Karicstalanított”, ám továbbra is a piac 45 százalékát birtokló Mobi63 hirtelen felértékelődött a befektetők szemében, és Belgrád haladéktalanul bele is fogott a 70 százalékos állami tulajdonrész privatizációjába. Sokáig úgy tűnt, hogy Bulgáriához hasonlóan Schlaff Szerbiában is a Mobilkomnak készítette elő a terepet, olyannyira, hogy az osztrák sajtó már-már puszta formaságként kezelte a majdani árverést. Ám a július 31-i licit során kiderült: a Mobilkomot érdekli ugyan a Mobi63, de nem minden áron. A jelenleg 13 országban 100 millió előfizetőt kiszolgáló, ám továbbra is minden erővel terjeszkedni igyekvő – és különösen a feltörekvő piacok iránt érdeklődő – Telenornak viszont a jelek szerint minden pénzt megért a szerbiai mobilszolgáltató. A szerb sajtó rögtön tudni is vélte, hogy a Mobilkom már eleve nem nagyon gondolkodott a Mobi63 megvételében, csak azért tartott ki a licit során a végletekig, hogy Martin Schlaff bevételét növelje. A Mobilkom mindazonáltal máris bizonyította, hogy korántsem adta fel szerbiai terveit: alig hirdette meg Belgrád a harmadik GSM-szolgáltatói engedélyt, az osztrák cég már meg is vásárolta – lapzártánkig egyedüliként – a tenderkiírást.
ÁLLAMI MEGLEPETÉS. Belgrád egyébként mindenkit meglepett a harmadik GSM-pályázat útnak indításával. A szerb kormány eddigi praxisában – miként azt Ivan Jankovics belgrádi elemző is kifejtette a közép- és kelet-európai folyamatokat elemző Transitions Online internetes lapban – a nagyvállalatok privatizációjával eddig nemcsak magukat a vállalatokat, de azok piacát is átadta az új tulajdonosoknak, méghozzá gyakran államilag garantált védőintézkedések kíséretében. Az ország két nagy dohányipari vállalatának magánosítása után például Szerbia azonnal megemelte az import cigaretta adóját, egyúttal gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy új dohánycégek kezdjenek termelésbe az országban.
A szerb média szerint valami hasonló ígéret késztette a Telenort is a drága vásárlásra, hiszen az aukció után Jan Edvard Thygesen, a társaság alelnöke még a harmadik GSM-licenc hároméves moratóriumáról beszélt. A Telenor – amely a Mobi63-at máris saját nevére keresztelte át és saját kék logóját vezette be a szerb piacon is – most jobb híján igyekszik jó képet vágni a fejleményekhez, s hivatalos közleményeiben rendre azt hangsúlyozza, hogy a szerb piac képes három szolgáltatót is eltartani. Egy, a Figyelőnek név nélkül nyilatkozó belgrádi Telenor-vezető pedig úgy fogalmazott: cégük számított arra, hogy hamarosan új versenytársuk lehet. Szerinte azonban a harmadik szolgáltatónak nem lesz egyszerű dolga. A 6 millió potenciális előfizetőt jelentő szerb piacon a mobilpenetráció már most is meglehetősen magas (a Telenor becslése szerint 65 százalékos), az árak pedig relatíve alacsonyak, azaz az új jövevény számára komoly nehézségekkel járhat a felhasználói bázis kiépítése.
