Differenciált fejlődés megy végbe a magyar gazdaságban – áll a GKI Gazdaságkutató Rt. és a Microsoft Magyarország Kft. által jegyzett Versenyképességi évkönyvben. A tetemes külföldi tőkebeáramlás exportorientált vállalatok sorát hozta létre, s az ide beszállítókból tekintélyes nagy- és középvállalkozások fejlődtek ki. Nem erősödött meg ugyanakkor a kis- és középvállalati szektor, e vállalkozások nagy része továbbra is a fekete- és a szürkegazdasághoz köthető. Jellemzőek Magyarországra az erős regionális különbségek is, ám a felmérés szerint ezek még mindig csekélyebbek, mint néhány fejlett nyugat-európai országban.
A tágan értelmezett versenyképesség részét képezi egy, az ENSZ által kifejlesztett mutató, amely az emberi élet minőségét fejezi ki (HDI). Ez az index a visegrádi államokban alacsonyabb, mint a fejlett országokban. Magyarországon ennek hátterében leginkább a születéskor várható alacsony átlagos élettartam, a lakosság rossz egészségi állapota, az oktatásban való alacsony részvétel, valamint a szerény jövedelmi körülmények állnak. Hasonlóan kiábrándító képet mutatnak a környezet állapotát mérő indexek.
Ami a versenyképesség szigorúbban vett gazdasági mutatóit illeti, Magyarországon az egy foglalkoztatottra jutó GDP gyors emelkedéséhez elsősorban a termelés növekedése járul hozzá, nem pedig mondjuk a ledolgozott munkaóráknak az emelkedése. Ez megegyezik a régió többi országában uralkodó trendekkel. A GKI Gazdaságkutató Rt. szerint a termelékenységnek a feldolgozóipar mellett komoly tartalékai lehetnek még az élelmiszeriparban, egyes vegyipari ágazatokban, a közszolgáltatásokban és a mezőgazdaságban.
A versenyképesség egyik fő komponense, a munkaerő viszonylag olcsón hozzáférhető nálunk, ám más költségelemekre – iroda, energia, telekommunikáció – ez már korántsem igaz. Így például az egy négyzetméterre jutó átlagos éves bérleti díj meghaladja a cseh, a lengyel és a szlovák értékeket is. Ingatlanpiaci szakértők szerint a bérleti díjak csupán az idén, év végétől kezdve mérséklődhetnek valamelyest – ekkorra várható a kínálat jelentős bővülése. Az ipar számára szolgáltatott elektromos áram költsége nagyjából ugyanakkora, mint Szlovákiában, ám jóval meghaladja a cseh, illetve a lengyel árakat. Hasonló a helyzet az ipari gázárakkal is. Az EU liberalizációs törekvései azonban várhatóan középtávon az árak kiegyenlítődésének irányába hatnak.
Az állam által talán leginkább befolyásolható versenyképességi tényezőnél, az adók szintjénél a tanulmány szerint ellentmondásos a helyzet. A társasági nyereségadó Magyarországon 16 százalék, ez nemzetközi összehasonlításban alacsony. A bérterhek azonban kiemelkedően magasak, elérik a bruttó bér 50 százalékát. A hazai adókoncentráció a GDP 39-40 százalékára tehető, ez nagyjából megegyezik ugyan az EU 25 tagországának átlagával, viszont a visegrádi országok között a legmagasabb.
Az Institute for Management Development (IMD) nemzetközi intézet felmérése szerint hazánkban az üzletvitel bonyolultsága, szabályozottsága körülbelül megfelel az EU tizenötök átlagának. A helyzet nálunk e felmérés alapján sokkal jobb, mint a régió országainak bármelyikében, viszont lényegesen rosszabb, mint az EU leginkább intenzíven fejlődő tagjainál, így Finnországban és Írországban. Hazánk tőkevonzó képességét javítja, hogy erős a befektetésösztönzési rendszer, ám a a közép- és kelet-európai régióban megelőz minket Szlovákia és a Csehország is. A feketegazdaság súlya nálunk lényegesen nagyobb, mint mondjuk Észtországban vagy Csehországban, viszont kedvezőbb a helyzet, ha az összehasonlítás alapja Lengyelország, Bulgária vagy Románia.
A jövő versenyképességi trendjeit alapozhatja meg egy országban a kutatás-fejlesztési tevékenység. A közép- és kelet-európai régió az elmúlt évtizedben erős lemaradást könyvelhet el e téren. Finnország például tartósan a GDP 3 százaléka fölött tartja K+F kiadásait, míg Magyarországon ez az arány 1 százalék körüli, Romániában vagy Szlovákiában pedig csupán fél százaléknál jár. Az idevágó állami kiadásokban hazánkban nagyon magas az alapkutatások aránya, a vállalati K+F súlya pedig rendkívül alacsony. Ez utóbbi területen messze megelőznek bennünket a szlovénok, a csehek és a horvátok is.
