A megszorítások következtében növekszik a költségek szintje, s a csökkenő kereslet miatt a fix költségek részaránya. Ezért elméletileg romlik a beruházások jövedelmezősége is, ami könnyen a fejlesztések halasztásához vezet. Az eddigi válaszok – a támogatás, az adómérséklés és remélhetőleg az adóelkerülés – útjai lezárultak. A megoldás így csak az egészséges vállalkozói reakció lehet: növelni a hatékonyságot és a termelékenységet, új piacokat szerezni, s pótolni a kieső forgalmat. Lehet panaszkodni is, lehet berendezkedni a túlélésre, de ezen az úton nincs esély a sikerre.
Reszegi László
ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT? A prognózisok, előrejelzések a növekedés komoly lelassulásáról szólnak. Jó lenne, ha maguk a várakozások nem okoznának – mintegy önbeteljesítő jóslatként – visszaesést. Az elmúlt években az ipari termelékenység növekedési üteme 10 százalék fölötti volt. Ha elmentünk volna a végső határig, akkor az ütem igazodna a fejlett gazdaságok mutatójához. Ezzel szemben ebben az évben az ipari termelés tempója újra kétszámjegyű, 10-12 százalékos lesz. Élénk a beruházási aktivitás is. Az sem hátrány, hogy ez nem az építőiparban jelenik meg: a feldolgozóipari invesztíciók hatása hosszabb távú. Ebben a multinacionális cégek az élen járnak. A hazai tulajdonú cégek a növekedést elsősorban új exportpiacok megszerzésével tudják elérni. Ez megszorítás nélkül is sürgető, mert a hazai kis- és középvállalatok (kkv-k) alacsony exporthányada már ma is az elégtelen növekedésük forrása. Mindeközben sok-sok, a média által kevéssé exponált vállalkozás van, amely sikeres, bővül: a vállalati szektorban jelentős növekedési és exportpotenciál van.
A politika úgy tehet a gazdaságért, ha vásárlóként, megrendelőként szigorú költségvetési korlát alapján jár el. A legújabb autópálya-építkezések költségszintjének csökkenéséből úgy tűnik, legalább egyszer már sikerült. Ha a költségvetés ugyanazt a funkciót olcsóbban, a leghatékonyabb céggel szerződve látja el, akkor növeli a vállalatok teljesítményorientáltságát.
A POLITIKA ESZKÖZEI. A politika felelőssége az is, hogy sajátos eszközeivel – azzal, hogy működik az intézményrendszer, van párbeszéd, van kompromisszumkészség – keretek között tartsa a politikai kockázatot. Utóbbi megjelenik a reálszféra döntéseiben, s ha magas, akkor fontos projekteket nem valósítanak meg. Így pedig nem lesz többletnövekedés, s több időt vesz igénybe a kilábalás. Emellett a politikai kockázat növekedése megjelenik az állami adóssághoz kapcsolódó kamatkiadásokban is.
Jó esély van arra, hogy a következő hét évben 8 ezer milliárd forint uniós forrás áramoljon be a magyar gazdaságba. Ennek egy része állami, közfunkciók ellátásához kötődik, de döntően Magyarországon költik el, így a költségvetési szigorítások által okozott keresletcsökkenést ellensúlyozhatják. Ezen összeg másik része – 800-900 milliárd forint – vállalkozásfejlesztést szolgál: alapvetően a kkv-k nemzetközi versenyképességének javítása a cél. Ez is nagyobb jövedelemtermelést és költségvetési befizetést eredményez. Csak remélni lehet: az EU kontrollja elég lesz ahhoz, hogy gazdaságon kívüli szempontok ne jussanak érvényre a konkrét döntéseknél. A végrehajtásban a versenynek, a hatékonysági kritériumoknak kell dominálniuk. Ennek ma még a körvonalai sem nagyon látszanak, pedig egy fejlesztési projekt EU-konform előkészítése sok időt igényel, s a források 2007-ben megnyílnak.
A kilábalás programja kiegészítésre szorul, meg kellene határozni a vállalkozások szerepét, lehetőségeit, fejlődési pályáját. Csak az elosztási rendszer átalakítása, csak a politikai alkuk nem hozzák magukkal a fenntartható fejlődést a gazdaságban. De még egy konszenzusos politikai döntés sem eredményezi a kívánatos pályát, ha az nem ösztönzi a reálszféra versenyképességét, hatékonyságát. Ha hagyják, a gazdaság működik, hatékonyabb lesz, és képes lesz bizonyítani, hogy a fair üzletből is meg lehet élni. Akkor jobb lesz, miként jobb az a bor is, amelyet szőlőből készítettek.
A szerző vállalati pénzügyi tanácsadó.
