Napi betevők

Papír nem kell hozzá, csak érzék – állítják a bizniszben érdekelt cégek a napon belüli tőzsdei kereskedésről. S valóban, a világ legnagyobb tőkepiacán már milliókban mérik azoknak a számát, akiket a könnyű pénzkereset e lehetősége megérintett, és ki is próbálták a daytrade-elést az amerikai tőzsdéken. Arról nincs pontos adat, hányan váltak igazán sikeressé a szakmában, de önmagában az a szám, hogy világszerte több tízezer ember él a főállású kereskedésből, arra utal: egy próbát bárkinek megérhet.

Az amerikai börzék hatalmas forgalmának már jó ideje a napon belül üzletelők adják a nagyobbik részét. A kilencvenes évek végén igazán könnyű volt pénzt keresni. A Nasdaq 2000-2001-es összeomlásával párhuzamosan visszaesett a daytraderek száma is, ma viszont újra egyre többen vannak. Olyannyira, hogy mára az időközben kialakult kereskedési formák mindegyike elérhetővé vált Magyarországon is.

Fotó: Dömötör Csaba

A legfrissebb piacra lépő a NetDayTrade Kft., amely a múlt héten indította be szolgáltatását, a legnagyobb amerikai elektronikus tőzsde, a Nasdaq könnyű és olcsó elérését ígérve a befektetőknek. A cég egy tőzsdetermet nyitott Budapesten, ahová a befektető bármikor betérhet, leülhet a 30 kereskedési terminál egyikéhez (képünkön), és kedvére tőzsdézgethet. Lényegében egy kikötés van csak: pozíció nem maradhat nyitva másnapra. Az amerikai kereskedés magyar idő szerint délután fél 4-től este 10-ig tart, a cég ezért azokra is számít, akik „mellékállásban” kívánnak összetőzsdézni némi fizetés-kiegészítést.

Tavaly év elején egy hasonló vállalkozás indulásáról számolt be lapunk: akkor a magyar származású Peter Beck által vezetett kanadai Swifttrade nyitotta meg első magyarországi irodáját (Figyelő, 2005/6. szám). A két cég koncepciója alapvető pontokon hasonlít, sok tekintetben viszont nagyon eltérő, ezért érdemes részleteikben is megismerni működésüket. Ehhez azonban egy kicsit vissza kell ugrani az időben, egészen a kilencvenes évek közepéig.

A Wall Street-i befektetési bankok profitjának hagyományosan jelentős részét teszi ki az a nyereség, amit a cég kereskedői termelnek meg különféle tőzsdei spekulációk­kal. Ezek a traderek a cég pénzét forgatják a cég hasznára; persze ha szép summát hoznak össze, akkor a fizetésük mellett busás bónuszokban is részesülnek. Nagyjából tíz éve azonban megjelentek azok a kisebb-nagyobb vállalkozások, amelyek kimondottan abból kezdtek élni, hogy saját tőkéjüket önként jelentkező kereskedőkkel forgattatták meg. A proprietary – röviden prop – trading kifejezés ma már a nagybankok saját számlás kereskedése mellett vagy helyett inkább azokat a cégeket jelöli, amelyekhez bárki betérhet azzal, hogy megforgassa a cég pénzét, netán a sajátját, de akkor azt jó nagy tőkeáttéttel.

Pontosan ez a különbség a két magyarországi szolgáltató között: míg a Swifttrade-nél a kereskedők a társaság pénzét forgatják, s a nyereségből meghatározott százalékban részesednek, addig a NetDaytrade-nél a saját pénzükkel játszanak, amit akár el is bukhatnak, a nyerőn viszont nem kell osztozniuk senkivel. Ez utóbbira persze azt gondolhatnánk, hogy egy egyszerű bróker-befektető viszonyról van szó, ez azonban nem igaz: az amerikai jog szerint mindkét cég a prop trading lehetőségét kínálja.

ELTÉRŐ MODELLEK. Márpedig befektetői szempontból az a legkevésbé sem közömbös, hogy retail trading, vagy prop trading az, amit csinálunk. Előbbinél például az amerikai befektetővédelmi alap helytáll, ha a brókercég fizetésképtelenné válik, utóbbinál viszont nincs ilyen segítség. (Nem véletlen, hogy amikor a Refco nevű cég csődbe ment, a kereskedők azzal érveltek, hogy ők bizony nem prop traderek, hanem normál brókercégügyfelek voltak.) De hogy miképpen is lehet megkülönböztetni a kettőt? A retail trading a hagyományos kisbefektető-brókercég viszonyt jelzi: a befektető a saját nevén számlát nyit a brókercégnél, a saját pénzével játszik, az üzletkötésért pedig tranzakciós díjat fizet. A probléma az, hogy egy mezei amerikai számlára a brókercég csak kétszeres tőkeáttétet biztosíthat, vagyis a betett pénz dupláját lehet csak forgatni. Az aktívabbaknál valamelyest jobb a helyzet: akik heti négynél többször kötnek napon belüli üzletet, azoknak négyszeres tőkeáttétre nyílik lehetőségük, kikötés viszont, hogy legalább 25 ezer dollárt kell a számlájukon tartaniuk. Amennyiben egy cégnél ennél kevesebb pénz elhelyezésével van lehetőség a négyszeres vagy nagyobb tőkeáttéttel kereskedni, akkor az már nem fér bele a hagyományos befektető-bróker kapcsolatba: az már prop trading.

A NetDaytrade Kft. a Genesis nevű amerikai cégen keresztül biztosítja a Nasdaq elérését. A magyar befektetőknek az amerikai társaságnál kell számlát nyitniuk és pénz elhelyezniük: ehhez elég 2,5 ezer dollár is, de a megfelelő ügyfélnagysághoz inkább 5 ezret javasolnak. A maximális tőkeáttét tízszeres, vagyis egymillió forintnyi zöldhasú betolásával tízmilliós nagyságrendben lehet adni-venni az amerikai papírokat. A brókerjutalék igen alacsony: 0,02 százalék, a hazai és az amerikai szolgáltató ezen osztozik. A kezdő magyar spekuláns számára igen előnyös körülmény, hogy a NetDaytrade biztosítja a valós körülmények közötti próbakereskedés lehetőségét, a tőzsdeteremben pedig minden szükséges hírt, információt, grafikont ingyenesen bocsát a daytrader rendelkezésére. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az amerikai daytrade-lehetőségek közül ez a legjobb ajánlat, az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy a tőzsde világával csak most ismerkedőknek – akármelyik forma is szimpatikus a számukra – kezdésként érdemes néhány hetes próbakereskedést választaniuk.