Munka mellett végezte az orvostudományi egyetemet egy ma már Franciaországban praktizáló magyar szemészorvos, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Nyelveket önállóan tanult. Tudatosan az egyik legprecíziósabb területre, a szemsebészetre specializálódott, mert tudta, hogy az itthon és külföldön egyaránt hiányszakma. Hat évet dolgozott itthon, mire elfogadta a francia „testvérkórház” állásajánlatát, addigra ugyanis feleségével elegük lett abból, hogy itthon nem tudnak megélni.
A fenti történet főszereplője – aki nevét nem adta sztorijához – csupán egy a számtalan, jobb megélhetés és kedvezőbb munkakörülmények reményében külföldön szerencsét próbáló magyar orvosok közül. Megdöbbentő adatokkal szolgál a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának (SE EMK) a fiatal orvosok elvándorlási szándékairól szóló kutatása: a migrációs potenciál az orvosi egyetemek magyar diákjainak körében jelenleg csaknem 70 százalékos. A kimenetelen gondolkodó hallgatók több nyelven – főleg angolul – beszélő, független fiatalok, akiknek mintegy hatoda a jobb fizetés reményében akár képzettségénél alacsonyabb státuszt is elfogadna. A szakmai lehetőség pedig, mint szempont, nem szerepel a legfontosabbak között.
Fotó: Red Dot/Corbis
ELVÁGYÓDÓK. Persze nem eszik olyan forrón a kását: a tényleges migrációs aktivitás csupán 10 százalék körüli, azaz a kivándorlást tervezők tizede tesz konkrét lépéseket a külhoni karrier irányába. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól (EEKH) 2004 elejétől ez év szeptemberéig összesen 1690 orvos kérte ki hatósági bizonyítványát. Aki ilyet kér, vélhetően már aktív lépéseket tesz külföldi munkavállalásáért. Az elismertetett diplomák túlnyomó része általános orvosdoktori oklevél – tehát tulajdonosaik még nem szakvizsgáztak, és igen sok a 30 évét be nem töltött fiatal. Viszont szép számmal vándorolnak ki szakorvosok is, többségében 30-50 éves középkorúak.
Arra kevés a példa, hogy a vérmes diák már eleve annak reményében felvételizik orvosi karra, hogy azután az Európa-szerte elismert magyar diplomával „dobbantson” külföldre – efféle tudatos stratégiát csak elenyésző arányuk képvisel, amellett, hogy persze látják a hazai nehézségeket. Váncsodi József, a pécsi orvoskari diáklap főszerkesztőjeként állítja: a hozzájuk érkező hallgatók a megérkezés pillanatában már tisztában vannak azzal, milyen feltételekkel találkoznak majd a későbbiekben.
A medikusokban a külföldi munkavállalás lehetősége csak évek múltán érlelődik konkrét elhatározássá. Belátható, hogy tíz év kemény tanulás után nehéz elfogadni a 90 ezer forint körüli nettó kezdő fizetést. Sokan itthon szerzik meg a szakvizsgát és hozzá a nem kevés gyakorlatot, mivel a magyar oktatás világszerte elismert, és nem mellékesen könnyebb a végzettséget anyanyelvi környezetben megszerezni – s csak utána veszik a külföld felé az irányt.
A kivándorolni szándékozók általában saját utat járnak, amikor lerakják az alapokat a kiutazáshoz: az interneten keresgélnek, kapcsolatokat szövögetnek. Az ismeretség pedig sokszor eredményezi azt, hogy az orvosok „kiviszik” egymást, ajánlással, meghívással segítve az otthon maradt ex-kollégákat, évfolyamtársakat.
A PÉNZ AZ ÚR. A megalázó hazai fizetésen túl a munkakörülmények is lényegesek. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint itthon az orvosok a túlórákkal együtt 65 évet dolgoznak le a 40 év aktív munkavállalási időszak alatt. Egészségi állapotuk ezek után még az átlagemberénél is rosszabb, sőt, átlagéletkoruk alacsonyabb: idő előtt kiégnek. Nem elég, hogy sokkoló a nyugat- illetve kelet-európai fizetések és munkakörülmények közti különbség, az általános külföldi orvoshiány is csábítja a hazaiakat. Az uniós átlagban ezer főre jutó 3,5 orvos helyett Nagy-Britanniában a mutató 2 alatt van, de ugyanígy, rengeteg a betöltetlen állás Norvégiában, Svédországban, Franciaországban és Németországban is. Ennek a keresletnek megfelelően alakul a kínálat: az SE felmérése alapján a célterületek közül a legnépszerűbb az angol nyelvterület, majd a német, s azt követik a skandináv országok. Különösen rontja a hazai helyzetet, hogy éppen azok az orvosok keresettek külföldön, akik itthon is hiányszakmában tevékenykednének. Közöttük is mindenkori toplistások a háziorvosok, az aneszteziológusok és a sebészek. Remek példát szolgáltatnak az altatóorvosok: a hazai rezidensképzési keretek alapján 2005-ben 70 főben limitálták az ide felvehető rezidensjelöltek számát, holott az EEKH adatai szerint 2004-2005-ben összesen 130 aneszteziológus kért a külföldi munkához kellő igazolást. A SE felmérése viszont jelzi, hogy a felvett rezidensek többsége már eleve külföldi munkavállalásban gondolkozik.
A külföldön szerencsét próbáló orvosokat még az sem tántorítja el, hogy diplomájuk elismertetése az országhatáron túl nem kis feladat. Annak ellenére, hogy uniós csatlakozásunk óta a hazai orvosi diplomák EU-konformnak számítanak, mégsem egyszerű a külföldi állás megszerzése. Egyes országokban – így például Nagy-Britanniában – kötelező a helyi orvoskamarai regisztráció, illetve vannak olyan szakvizsga-típusok is, amelyeknek nincs külhoni megfelelője. Ráadásul a legtöbb országban munkavállalási korlátozások nehezítik az orvosok életét. Az adott ország nyelvének ismerete majdnem mindenhol alapkövetelmény. Ahol nem – mint például a skandináv országokban -, ott a frissen felvettek a szerződtetéskor kötelezettséget vállalnak arra, hogy megtanulják az ország nyelvét. Szintén tanfolyamok révén adnak lehetőséget arra igen sok helyen, hogy a bevándoroltak megismerjék a helyi orvosi szakzsargont, eljárásrendet és dokumentumkezelést.
Fizetési elvárások
Itthon nettó 100 ezer forint alatt keresnek a rezidensek, azaz a már diplomás, jelenleg szakvizsga előtt álló kezdő orvosok. Ez szakorvos-jelöltségük alatt nem változik lényegesen. Az első szakvizsga után ez az összeg maximum 10 ezer forinttal emelkedik. Többéves gyakorlattal és/vagy több szakvizsgával nettó 120 ezer forint körül keres ma átlagban egy orvos (pótlékok, ügyelet nélkül). A Magyar Rezidens Szövetség felmérése szerint a rezidensek többsége a mainak legalább a két-háromszorosát, 200-300 ezer forintos nettó fizetést tartana reálisnak. Ez egyébként megfelel a nyugat-európai rezidensi fizetések átlagának (hozzávetőleg 1200 euró). Az első szakvizsga megszerzése után a válaszadók 70 százaléka már 300-500 ezer forintos nettó bért várna el, a többiek több mint félmillióval lennének csak elégedettek.● cég honlapja angolul is elérhető (az egyik legnépszerűbb a Careercross) ● Szakmai tapasztalattal nagyobb az esély.
