Meglovagolták a hattyút

Patyolat, akarom mondani, Harmat Textiltisztító Kft.? – kérdezem a telep portását. A legöregebb épület hátul – igazít el. Az épület jellemzése pontos. Könnyen megtalálom Bakó Gábort is, az egykori Patyolat-leányvállalat vezetőjét, aki a brand-átmenekítő hadművelet igaz történetének felidézésekor 1951-ig nyúlik vissza a cselekményben. Egészen odáig, amikor az állam elhatározta, hogy a nőket is bevonja az ipari termelésbe. A cél érdekében a vidéki egységek mellett létrejött a Fővárosi Patyolat Vállalat is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy levegye a mosás terhét az asszonyok válláról. Miután az állam jelentős szubvencióval támogatta a tiszta célt – minden, a lakosság által kifizetett 1 forinthoz 4 másikat tett hozzá -, gyorsan népszerűvé vált a szolgáltatás. Ennek megfelelően sűrűre kellett fonni a felvevőhelyek hálóját. A fővárosban, a Patyolat fénykorában 224 felvevőhely működött, a begyűjtött szennyest pedig öt nagy üzem dolgozta fel. Később a hatvanas évek legvégétől elindultak a mosást és tisztítást helyben végző szalonok. Ez annyival volt több a puszta felvevőhelyeknél, hogy itt mindenki láthatta a gépeket, másrészt a dolgozóknak saját arcukkal kellett vállalniuk a felelősséget az átvett textíliáért.

Fotó: Lakos Gábor

ÁTSZERVEZÉSEK. Az állami támogatás a nyolcvanas évek végére megszűnt. A nehezedő gazdasági feltételek mellett a háztartási mosógépek terjedése is mérsékelte a keresletet. A körülmények változására a Fővárosi Patyolat Vállalat átszervezésekkel reagált. Amikor 1985-ben lehetőség nyílt leánycégek létrehozására, Bakó Gáborné egykori kollégája került a Patyolat igazgatói székébe, aki tíz szalont önálló cégbe szervezett. Így jött lére a Harmat Szalon Leányvállalat. „Ennek élére az új vezető az addig a Papíripari Kutatóintézetben dolgozó vegyész feleségemet, Karácsonyi Teréziát kérte fel” – emlékszik vissza a Bakó Gábor, vegyészmérnök, aki a szocializmus idején előbb az Áfornál dolgozott folyamatszervezőként, majd az Autovillnél kereskedőként.

A rendszerváltásig nem volt gond a működéssel, a kereskedelmi cégekre kitalált privatizációs séma azonban rosszul sült el a szolgáltatónál. Miután az állam a felvevőhelyként működő üzlethelyiségeket profilkötöttség nélkül adta el, az üzletek új gazdái nem folytatták a korábbi tevékenységet. Inkább butikot, kocsmát vagy videotékát nyitottak, de éppenséggel egy Patyolat-fiókból nőtte ki magát az adatmentéssel világhírnévre szert tevő Kürt Kft. is.

A Harmat, Karácsonyi Terézia további igazgatása mellett 1990-ben kft.-vé alakult. A cég 95 százalékát az akkor még létező Fővárosi Patyolat, fennmaradó hányadát pedig 14 dolgozó tulajdonolta; utóbbiak közé tartozott Bakó Gábor is. A Harmat Textiltisztító Kft.-re átkeresztelt cég nem herdálta el a profilt. Miután a Patyolat által létrehozott társaságok engedélyt kaptak a logó és a márkanév használatára, a cég valamennyi szalonjában éltek ezzel a lehetőséggel, ami jó stratégiának bizonyult. Az pedig szerencse volt, hogy az átalakuláskor bekerült a társasági szerződésbe egy, a kisebbségi tulajdonosokat védő passzus. Ez utóbbi haszna akkor mutatkozott meg, amikor 1992-ben az Állami Vagyonügynökség felügyelete alá került a Fővárosi Patyolat, majd a feladatra kijelölt állami biztos megpróbálta a Harmattól visszaszerezni az időközben a cégre szállt bérleti jogokat. Az állami biztos a megegyezés helyett a harcot választotta. A csatározások miatt vette át az ügyvezetést és a harcos szerepet feleségétől, aki nem szorult háttérbe: továbbra is a napi ügyekkel foglalkozott. A harc öt évig tartó pereskedéshez vezetett, amikor is az állami tulajdonos úgy döntött, megszabadul a kisebb értékű cégektől, így a Patyolattól is. Ezek közé tartozott a Harmatban tulajdonolt rész, amelyre a magántulajdonosok közül egyedül Bakó Gábor tett ajánlatot az időközben felszámolás alá került Fővárosi Patyolat kijelölt biztosának.

A vásárlásnak együtt kellett járnia a perek lezárásával, a jogok tisztázásával. A bíróságok előtti iszapbirkózás után kemény, hónapokig tartó tárgyalások következtek, de a végső megállapodásban a „frigy” felbontatott, és a megegyezés végén a magántulajdonba került Harmatnál öt szalon bérleti joga maradt. Ezek közül háromnak ma is a helyi önkormányzat a tulajdonosa, egyet időközben a cég megvett, az ötödik tulajdonjogát pedig a néhai Fővárosi Patyolat eladta, ám a Harmat továbbra is bérli az üzletet. Noha a vérveszteség igen nagynak tűnik, hiszen 10 szalonjának csupán felét tarthatta meg a kft., Bakó Gábor, aki az összeget minősítve részletekbe nem bocsátkozik, annyit mond: az akkori viszonyok szerint értékarányos, reális kompromisszumokat tartalmazott az üzlet.

„Ügyes és rámenős, nem kell őt félteni” – állapítja meg egykori kollégájáról Deme Tibor, a hajdani Fővárosi Patyolat Vállalat exvezére. Amikor persze vele szemben volt rámenős, annak nem annyira örült. Azt viszont nem bánja, hogy annak idején Bakó Gábor javaslatára megtartotta az eredeti Patyolat nevet, noha meg akarta változtatni. Ma szerinte egyebek mellett a név ereje biztosít túlélést a Harmatnak, a márkanév ugyanis megerősödött, a szó teljesen eggyé vált a tisztaság fogalmával. Deme mindezt egy ma futó reklámmal támasztja alá, ahol egy mosóport úgy méltatnak, a ruhák attól nem csupán tiszták, hanem patyolat tiszták lesznek.

A szövevényes jogi ügyek tisztázása után Bakó Gábor nem sokat tétlenkedett. A megmaradt öt, bevezetett helyen lévő, többnyire húszéves múltra visszatekintő szalon mellett további tíz felvevőhelyet nyitott. A szalonok közül négyet felújított, korszerűsítette a gépparkot, levédette a hattyú emblémát, új szolgáltatásokat (szőnyegtisztítás, tolltisztítás, szőrmetisztítás) vezetett be, lefoglalta a „patyolat” domain nevet. A beruházásokat a nyereség visszaforgatása mellett jelentős részben hitelből finanszírozta. Ezután a vegytisztítás helyett a mosás irányába mozdult, amikor a piac többi, főként külföldi szereplője inkább a vegytisztításra koncentrált. Mosást ma kevesebben vállalnak, mert azon kisebb az árrés, több munkát és nagyobb odafigyelést kíván. Míg mások olcsón, minél nagyobb tömeg tisztítására rendezkedtek be, a Harmat a kisebb volumenben, a textíliák egyedi kezelésében és az igényes munkában hisz. Sőt, a kimosott vagy tisztított ruhát, ágyneműt házhoz is szállítja.

IGÉNNYEL. Erre a profilra a cég egy olyan piaci helyzetben szakosodott, amikor a korábbiakhoz képest nagymértékben megváltoztak az öltözködési szokások, egyre kevesebb ember számára fontos az ápolt megjelenés, a többség pedig megelégszik az olcsó kínai textíliával. Az ügyvezető ennek ellenére bízik abban, hogy fokozatosan nő az igényes egyéni és céges megrendelők köre. Ma úgy kalkulál, övék a budapesti piac közel ötöde, s reméli, ezt tartani tudják. Emellett olyan piaci résekbe igyekszik behatolni, mint a magánrendelők, gyógyszertárak részére végzett egészségügyi fertőtlenítő mosás, amihez a szükséges speciális tisztiorvosi engedély birtokában vannak.

Bakó Gábor nem tervez további terjeszkedést; nincsenek jó emlékei ezzel kapcsolatban. (Például amikor nemrég felvevőhelyet nyitottak egy OBI áruházban, a barkácscég nem engedte, hogy az épület külső felületén hirdessék magukat. Így az egy évig tartó szerződés komoly veszteséget okozott nekik, miután a felvevőhely még a hidegvízre valót sem tudta kitermelni.) Deme Tibor, aki ma is a mosodai szakmában tevékenykedik, azt mondja, a Harmat stratégiája szolíd sikereket garantál. Az emberek a plazákban vásárolnak, ott vesznek öltönyt és ott is tisztíttatják azt – a körutat, az utcai üzleteket emiatt csak ritkán keresik fel, márpedig a Harmat egységei ilyenek. A cég esélye így tényleg az marad, hogy az exkluzivitásra törekszik, viszonylag olcsón.