Bogsch Erik

– Miután az egészségügyi tárca beterjesztette törvényjavaslatát, amely a gyógyszerkassza túllépését jórészt a gyártókkal és a forgalmazókkal fizettetné meg, Ön Moszkvába utazott, oroszországi üzemük alapításának tízéves évfordulójára. Felteszem, nem tud felhőtlenül ünnepelni.

Fotó: Lakos Gábor

– Valóban nem. A Richter magyarországi tevékenysége veszteségessé válna e törvény miatt. A fix támogatású készítmények utáni 14, és a szabadáras termékek utáni 16 százalékos támogatásarányos befizetés minimum 3 milliárd forintos terhet okozna, az orvoslátogatók regisztrációjára mintegy 900 millió forintot kellene kifizetni, azt pedig nem is tudhatjuk előre, mennyi lenne a kassza túllépése utáni befizetés. Úgy gondoljuk, az egyensúlyt kormányzati intézkedésekkel kell megteremteni, nem pedig áthárítani olyan cégekre, amelyek komoly összegeket fizetnek be az államkasszába. A Richter tavaly 15,7 milliárd forint adót és járulékot fizetett. Ráadásul az itthon működő cégeket a szeptemberben bevezetett szolidaritási adó amúgy is jócskán sújtja.

– Pontosan hogyan oszlik meg a kassza túllépése utáni befizetés az egyes cégek között?

– Akkor is fizetnünk kell, ha a mi készítményeinkre eső támogatás csökkent, és a kassza tőlünk független okokból szállt el.

– Vagyis tulajdonképpen megfinanszíroznák a versenytársaik eladásainak növekedését. De kibúvóul szolgálhat a terhek alól, hogy az a cég, amelyik csökkenti és három évre befagyasztja az árait, mentesül a százalékos befizetés alól.

– Ezt nem is tudjuk értelmezni. Aki egy százezer forintos készítmény árát csökkenti egy forinttal, arra már nem is érvényes a százalékos befizetés? A kasszát a drága készítmények viszik el. Már többször javasoltuk a kormányzatnak, hogy vizsgálja felül a támogatási rendszert, de ez most sem történt meg. Semmit sem tesznek a túlköltés ellen, csak ráterhelik a gyártókra.

– Mi lesz így a kutatás-fejlesztéssel? A Richter a magyar cégek közül a legtöbbet költötte erre a hazai TOP 200-as cégek körében.

– Tavaly 141 milliárd forint árbevétel mellett 12 milliárdot költöttünk K+F-re; ez nemcsak a gyógyszercégek között és nemcsak Magyarországon, de a régióban is a legtöbb. A terhek miatt valóban a kutatást és a beruházást kell majd visszafognunk, miközben a második Nemzeti Fejlesztési Tervben a gyógyszeripar húzóágazatként szerepel. Marketingre már eddig sem tudtunk eleget költeni, hiszen a magyar gyártók készítményei alacsony árúak és kis nyereségtartalmúak. Csökkent is emiatt a piaci részesedésünk.

– Moszkvában többször hangsúlyozta, hogy a cég számára nagyon fontos az orosz piac. Lehet, hogy most még az eddiginél is fontosabb lesz?

– A kitörési pont az export, és az orosz piac fejlődik a legdinamikusabban. Oroszországban egyébként folyamatosan tapasztaljuk, hogy előnyben részesítik a helyi gyártókat, ez is oka annak, hogy megérte itt üzemet létesítenünk. Otthon ugyanakkor a hazaiak hátrányban vannak, hiszen az intézkedések elsősorban e kört sújtják: a multinacionális cégek árbevételüknek esetenként csak néhány ezrelékét szerzik a magyar piacról, míg mi a 20 százalékát, a kisebb magyar gyártók pedig akár a 100 százalékát is. Az orosz piac mellett egyébként a FÁK-országokban is igen gyors még a növekedés.

– És az Európai Unióban?

– Ott is eléri a 10 százalékot az árbevételünk bővülése.

– Azt találtam mondani a kollégáinak, hogy idestova a Richternél is fel kell majd állítani európai üzemi tanácsot az uniós direktívának megfelelően, mivel a cég több tagállamban is termel. Erre összenéztek, hogy ajaj, ki fogja ezt megmondani az Eriknek? Mivel nem értettem a rémületet, egyikük visszakérdezett, vajon tudom-e, hány uniós direktívát kell végrehajtaniuk. Valóban ilyen szörnyű a helyzet?

– Az a baj, hogy a most csatlakozott országok pápábbak akarnak lenni a pápánál. Van direktíva, amelyik csak ajánlás, de mi azt is szigorúan betartjuk, s ez adott esetben versenyhátrányt okoz, hiszen a régi tagállamok nem ilyen ügybuzgóak.