„Édesanyám negyvennyolc éves folyamatos munkaviszony után, 41 ezer forintos nyugdíjat kap, nem tehet róla, hogy annak idején a kereskedelemben dolgozók jutalékos rendszerben dolgoztak. Elfogadta a helyzetét, a mai napig dolgozik, mert ugye ennyi nyugdíj vajon mire lenne elég?” – írta nemrégiben a FigyelőNet Bemondójában lapunk egyik olvasója, hozzátéve még édesapja példáját is, aki „66 évesen, nyugdíjazása után egy évvel, meghalt”.
A sajnálatos példák jól érzékeltetik a jelenlegi nyugdíjrendszer több feszültségét. Általános probléma ugyanis az, hogy az állami nyugdíj jelentős anyagi visszaesést jelent a korábbi fizetéshez képest, de még nagyobbat akkor, ha az illető részben vagy egészben a szürkegazdaságból szerezte a jövedelmét, így – akár akaratlanul is – a rendszer „potyautasává” vált.
Az már csak tovább rontja a helyzetet, hogy sokan eleve rossz egészségügyi állapotban érik meg a nyugdíjkorhatárt, ám esetenként így is munkára kényszerülnek. Akik pedig – nem is kevesen – korkedvezményes nyugdíjra jogosultak, azok alapjaiban rengetik meg a rendszer hosszú távú finanszírozhatóságát.
Takarékoskodni kell
Nem véletlen, hogy az egészségügyi rendszer már megkezdett átalakítása mellett egyre több jel mutat – az 1998-as reform után – egy újabb nyugdíjreform szükségszerűségére, mint ahogy azt különböző szakmai szervezetek is jó ideje sürgetik. Ennek első lépéséről már a kormányzati szándék is megfogalmazódott: az őszi ülésszakban a parlament elé kerülhet az öregségi nyugdíj előrehozott korhatárának megemeléséről szóló javaslat. Hosszú távon pedig az is valószínűnek látszik, hogy az öregségi nyugdíj jelenlegi – 62 éves – korhatára magasabbra emelkedjék, illetve szigoríthatják a nyugdíj mellett végzett munkavállalás lehetőségét is.
Ilyen körülmények között egyre nagyobb jelentőséget kap az öngondoskodás, amelyet szakemberek szerint nem lehet elég korán elkezdeni. Az már szinte mellékes, hogy a szeptember elsejétől életbe lépett adóemelések is ez irányba hatnak, lévén hogy a kamat- és árfolyamnyereség-adó alól az egyik menekülő utat a hosszú távú nyugdíjcélú megtakarítások jelentik. Aki tehát a nyugdíja miatt még nem aggódna, az követheti a rendes magyar virtust: pusztán adóelkerülés céljából is fordulhat valamelyik előtakarékossági forma felé.
Mennyit tegyünk félre?
A választék kétségtelenül egyre bővül: az önkéntes és kötelező magánnyugdíjpénztárak mellett bárki köthet nyugdíjcélú üzleti biztosítást, illetve ez év januárjától külön erre a célra szolgáló befektetési (nyugdíj-előtakarékossági, köznapi szóhasználatban nyesz) számlát is nyithat. Sokkal nehezebb kérdés azt eldönteni, hogy kinek melyik pillér(ek) felé érdemes fordulnia (az elérhető befektetési lehetőségek várható hozama, illetve kockázata, továbbá az esetleges adókedvezmények optimalizálása miatt), illetve, hogy mennyit érdemes félretennie. Az állami tb-kasszából várható nyugdíj összegével a lakosság zöme nagyságrendileg sincs tisztában, a tb-járulékon felül félretett forintok hozadékát pedig pláne nehéz megbecsülni. Hüvelykujjszabályként azt szokták megfogalmazni, hogy havi ezer forintért cserébe nagyjából ugyancsak havi ezerforintos nyugdíj jár, ha az illető legalább 15 évig takarékoskodik, ám ez a többség számára vélhetően még nem kielégítő információ.
Havi több tízezres teher
Ennél pontosabb előrejelzésre az úgynevezett egyéni pénzügyi tervezés ad lehetőséget, amelynek Magyarországon még nincsenek hagyományai, pedig a lehetőség már több cégnél is adott. Annak érdekében, hogy a nyugdíj-előtakarékosság szükségességére több konkrét élethelyzetben rámutassunk, lapunk a Winterthur – jelenleg ingyenesen igényelhető – szolgáltatását hívta segítségül. A biztosító számos élethelyzetben segített számszerűsíteni a FigyelőNet olvasóinak azt, hogy kinek milyen öngondoskodási forma lenne a legolcsóbb és a leginkább célravezető.
A konkrét példákat és a hozzákapcsolódó számításokat alább közöljük részletesen, elöljáróban csak annyit: öngondoskodnia négy alanyunkból négynek szükséges ahhoz, hogy igényeinek megfelelő nyugdíjat kapjon majd aktív pályaíve végén. A legtöbbet – akár havonta 120 ezer forintot is – természetesen annak, akinek már csak néhány éve van a hivatalos nyugdíjkorhatárig, a legkevesebbet pedig annak, aki még csak éppenhogy elkezdett dolgozni. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy még egy 24 éves pályakezdőnek is havi 30 ezer forintot érdemes félretennie annak érdekében, hogy áthidalja az egyébként keletkező jövedelmi szakadékot a fizetése és a nyugdíja között. Tanácsainkat tehát szándékosan azokra szabtuk, akik nem kisnyugdíjból szeretnének éppenhogy éldegélni, hanem arra vágynak, hogy időskorukban se éljenek rosszabb anyagi körülmények között, mint aktív keresetük mellett.
Javaslatok négy élethelyzetben
1) Közel a nyugdíjhoz
Első példánk alanya az 55 éves József, aki a nyugdíjhoz közeledve most kezd aggódni, hogy mennyi lesz a járandósága. A jelenlegi szabályok szerint 2013-ban vonul nyugdíjba, addig tehát még hét évig tud takarékoskodni. Magas – havi 850 ezer forintos – bruttó fizetéséből erre van is lehetősége, de – mint látni fogjuk – nagy szüksége is. Állami nyugdíja ugyanis (45 év szolgálati időt, és azt feltételezve, hogy jövedelme 1988 óta a járulékplafon feletti sávba esik) havi 151 ezer forint lesz, miközben úgy gondolja, hogy havi 250 ezer forintnál kevesebb pénzből nem jön ki nyugdíjas éveiben sem. Valamelyest javít a helyzetén, hogy önkéntes pénztári tagsága révén további 23 ezer forintra is számíthat havonta (munkáltatója ugyanis 2000-ben beléptette őt egy pénztárba, így havonta mindig 20 ezer forint gyűlik a számláján átlagos, 3 százalékos reálhozam és átlagos 5 százalékos költségelvonással számolva), ám az igényei és a várható nyugdíja között így is havi 76 ezer forintnyi lyuk tátong. Életbiztosítása nincsen, gondolkozik rajta, hogy van-e még értelme kötni, vagy esetleg nyisson egy nyesz-számlát.
József problémájára a Winterthur több megoldást is javasol. A legjobbnak az látszik, ha – havi 42 ezer forintért – vásárol egy elérési biztosítást, emellett pedig – az itt megspórolt adókedvezményt is visszaforgatva – kiegészítésképpen még – havonta 27 770 forintot – befizet az önkéntes pénztári számlájára is. A biztosításból hét év múlva havi 20 600 forintos életjáradékra, a nyugdíjpénztárból pedig további 57 800 forintos nyugdíj-kiegészítésre számíthat (2,5 százalékos garantált kamatot és 6 százalékos nominális kamatot feltételezve), így tehát teljes mértékben lefedi a most számított nyugdíjhiányt, és még maximálisan ki is használja az adókedvezmények nyújtotta lehetőségeket.
Előfordulhat persze, hogy József nem tudja érvényesíteni a biztosítás után járó adókedvezményt (a jövedelme ugyanis meghaladja a 6 millió, illetve jövőre a 3,4 millió forintot, és lehet, hogy a családjában sincs olyan, aki igénybe tudná venni a kedvezményt). Ebben az esetben a nyugdíj-előtakarékossági számlán való megtakarítás lehet ideális a számára, amely után – az önkéntes pénztári számlához hasonlóan 30 százaléknyi, maximum 130 000 forint adókedvezményt tud igénybe venni jóváírás formájában. Ez esetben havi 120 ezer forintot kellene félretennie az elkövetkező hét évben annak érdekében, hogy a már biztosra vehető nyugdíját 76 ezer forinttal kiegészítse.
2) Sokáig minimálbéren
Második példánk főszereplője a 34 éves Adrienn, aki bár Józsefnél lényegesen fiatalabb, nyugdíjkilátásai szempontjából mégis hátrányosabb helyzetben van. Szellemi szabadfoglalkozású lévén világéletében minimálbéres alkalmazásban állt saját betéti társaságában (1994 óta dolgozik), jövedelmének nagy részét kiszámlázta. Miután szerződését színlelt szerződéssé nyilvánították, a cég, amelyikkel a legszorosabb munkakapcsolatban állt, alkalmazásba vette, és 68 800 forintos minimálbér mellett ekhós jövedelmet is fizet neki (bruttó bére így havonta 300 ezer forint). Az egyik magánnyugdíjpénztárnak 1998 óta tagja, de önkéntes pénztárba még nem lépett be, és biztosítása sincsen.
Jóllehet, a jelenlegi nyugdíjazási szabályok szerint még 28 évig aktív dolgozó marad, ez idő alatt relatíve igen sokat kell félretennie ahhoz, hogy időskorában majd tisztes nyugdíja legyen. Ideális esetben úgy képzeli, hogy leendő nyugdíja is legalább 240 ezer forint (mint amennyi mostanában a nettó fizetése), ám azt már kiszámoltatta, hogy az állami nyugdíjpillérből mindössze 82 ezer forintra számíthat. A magánpénztári megtakarításai is csupán további 32 500 forintot hoznak majd havonta a konyhájára, így annyit kellene megspórolnia, hogy abból havi 125 500 forintos járadék jöhessen össze.
Ennek érdekében több alternatívát javasolnak számára a Winterthur szakértői. Vásároljon például egy elérési biztosítást havi 25 ezer forintért (ezzel a jövedelméhez mérten maximálisan – 60 ezer forintig – kihasználhatja az adókedvezményt, és garantált kamatú konstrukció lévén, kockázatkerülőként is nyugodtan aludhat a nyugdíjig hátralévő időszakban, abban a tudatban, hogy legalább havi 55 ezer forintos életjáradékkal számolhat. (A hozamokkal növelten várhatóan ennél magasabb lesz a havi járadékszint.)
Ha Adrienn nem ódzkodik a magasabb rizikótól sem, úgy részvénybefektetést is választhat, például a szintén adókedvezményekkel támogatott unit-linked biztosítás formájában. Ha ide fizeti az előbbi 25 ezer forintos havi megtakarítását (és az adókedvezményként megspórolt évi 60 ezer forintot is visszaforgatja), akkor már havi 73 ezer forintos nyugdíjjáradékra számíthat ezen a csatornán keresztül (feltételezve azt, hogy ilyen hosszú távon biztos a részvények magasabb teljesítménye, és így reálisan számolhatunk 4,5 százalékos reálhozammal). További nyugdíjhiányát önkéntes pénztári tagsággal pótolhatja: ide legfeljebb 27 777 forintot érdemes befizetnie (hogy a teljes adókedvezményt megkaphassa). Ebből a pénzből mintegy 60 ezer forintos havi járadékkal kalkulálhat, összességében pedig már bőven lefedezte az igényeit.
Amennyiben esetleg saját maga szeretné megválasztani azt, hogy milyen részvények kerüljenek a portfóliójába, úgy a nyesz-számla lehet számára ideális. Ha az elkövetkező 28 évben havonta mindig 60 ezer forintot ide elkülönít, akkor más megtakarításra nincs is szüksége ahhoz, hogy az előre kalkulált 125 500 forintos járadékhiányát előteremtse.
3) Negyvenesen kényelmesen
Azért akad olyan is, aki kedvezőbb helyzetben van. A 40 éves Gábor például informatikusként dolgozik 22 éves kora óta, jelenleg középvezető egy cégnél, havi 600 ezer forintos bruttó bérrel. 1998 óta tagja egy magánnyugdíjpénztárnak és 1995 óta egy önkéntes pénztárnak is, ahová 8000 forintos tagdíjat fizet, és a cége még kétszer ennyit hozzátesz. Életbiztosítása nincs, és nyesz-számlát sem nyitott még, de szeretné, ha leendő nyugdíja minimum havi 200 ezer forint lenne.
A jelenlegi nyugdíjmegállapítási szabályok mellett, és a két pénztári tagságból származó kiegészítő nyugdíjával együtt Gábor igen kedvező helyzetben van. A tb-től 62 éves kora után (40 év szolgálati időt és járulékplafon feletti jövedelmet feltételezve) 118 ezer forintos nyugdíjra számíthat, a magánnyugdíjpénztárból pedig 43 ezer forint várható életjáradékra.
Ha ehhez még hozzávesszük az önkéntes nyugdíjpénztárból várható összeget (húsz évnél hosszabb megtakarítási időszak miatt részvénytúlsúlyos portfóliót feltételezve), akkor további 71 ezer forintos járadékkiegészítést kapunk, vagyis Gábor nyugdíjigényei már most bőven biztosítva vannak.
Neki legfeljebb azon érdemes most elgondolkodnia, hogy valóban elegendő lesz-e 200 ezer forint a nyugdíjaskori kiadásainak a fedezésére, figyelembe véve a jelenlegi költési szokásait, illetve, hogy más célokra (gyermekei taníttatására, egyéb nagy tervezett vagy váratlan kiadások fedezésére) nem érdemes-e életbiztosítást kötnie, illetve valamilyen formában bizonyos egészségügyi szolgáltatásokra takarékoskodnia.
4) Fiatalon tudatosan
Végezetül nézzük meg Zsófi esetét, aki még csak 24 éves, így nagyon sok ideje van a nyugdíjig. Őt érdekli a legkevésbé a kérdés, pedig ilyen korán gondoskodva lehet a legkisebb erőfeszítéssel megoldani a helyzetet.
Nyugdíjba vonuláskor 39 év szolgálati idővel fog rendelkezni, és jelenlegi jövedelmi helyzetét kivetítve (bruttó 300 ezer forintért dolgozik egy reklámügynökségnél) várhatóan 101 ezer forint tb-nyugdíjra számíthat. Magánpénztári életjáradékként 38 ezer forint illeti meg, de mivel ő is legalább 200 ezer forintos nyugdíjat remél, durván 60 ezer forintnyi lyukat kellene betömnie.
Egy elérési biztosítás révén – havi 22 ezer forintos terhet vállalva – garantáltan kap ekkora összeget, de ha hajlandó magasabb kockázatot vállalni, akkor ennél kevesebbet is elég spórolnia.
Például egy unit-linked típusú biztosításból havi 17 ezer forintból már közel 80 ezer forintos járadékra számíthat (6,1 százalékos reálhozamot feltételezve). Jó megoldás lehet Zsófinak az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás is (egy részvénytúlsúlyos portfólióban), vagy akár nyesz-számla nyitása, hiszen nagyon hosszú ideig tud megtakarítani, minden évben 30 százalékos adókedvezménnyel (kvázi hozammal).
