Ungváry Krisztián

– Történészként mi a véleménye a tervezett jubileumi ünnepségsorozatról?

– A megemlékezésekre sokat költ az állam. Kicsit úgy érzem magam, mintha a millennium évében lennénk, és ezzel nincs is baj. A problémát inkább abban látom, hogy az ország jelentős része nem érdemli meg, hogy ‘56-ot ünnepelje.

– Azt hiszem, nem értem, miről beszél.

Fotó: Lakos Gábor

– Pedig nem bonyolult. Felmérések szerint a lakosság háromnegyede gondolja úgy, hogy Kádár János a legjobb politikus. Ők ne ünnepeljék ‘56-ot. De tovább megyek, az a társadalom, amelyben ennyire komoly nosztalgia él az előző rendszer iránt, és amely 2006 őszén, a Kossuth téren poszt-kádárista jelszavakkal juttatja kifejezésre, hogy nem kér a változásokból, ünnepelje inkább november 4-ét, a forradalom leverésének napját.

– Ön sem ünnepel? Inkább november 4-ét rajzolta át piros filctollal a naptárban?

– Nézze, esetemben már a családi körülményeim is gondoskodtak róla, hogy ne Kádárt tartsam legnagyobb politikusunknak, lévén az ő érájában több rokonom ült a börtönben. Ünnepelnék, de alig lesz időm, mert egy német állami delegációt kalauzolok, és a küldöttség tagjainak segítem feldolgozni mindazt, amit látnak. Higgye el, komoly kihívás elmagyarázni például azt, hogy milyen gondolatsort futtat le a két volt PB-tag, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás, amikor az Aranybulla visszaállítását követeli.

– Hogy látja, mi érdekli ‘56-ból ma a külföldet?

– Az önfényezés. A nyugat-európai országok az Egyesült Államokkal karöltve ‘56 kapcsán kifejezésre juttathatják, hogy befogadták a magyar menekülteket, amivel saját maguk ünneplésére teremtenek lehetőséget.

– Magyarország mire használhatta volna fel azt, hogy október 23-án ránk figyel a világ?

– Ha dübörögne a gazdaság, mint ahogy nem dübörög, az egykor kisemmizett ország és a fényes gazdasági eredmények jó kontrasztot adhattak volna. Mivel ilyesmivel nem dicsekedhetünk, egy ingyenes pr-lehetőségtől fosztottuk meg magunkat.

– Arra is van magyarázata, miért nem tud egy ilyen ünnepen sem nemzeti egységgé kovácsolódni az ország?

– Ez a Fidesz alappolitikájával függ össze. Az okokat a „mi és ők”, a „politikai hovatartozás egyenlő nemzeti hovatartozás” fogalmak bevezetésétől eredeztetem. A belső polgárháborúnak akkor lehet vége, ha az a személy, aki ezt üzemelteti, jelesül Orbán Viktor, a megosztó politikájával együtt eltűnik a politikai életből.

– Ön szerint mennyire él torz kép az emberekben a forradalomról?

– Az emberek történelmi ismeretei hiányosak, ráadásul a történettudomány sem tárt még föl mindent. Németországtól azonban volna mit tanulnunk. Ott a háború után az állam vállalta, hogy nem tüntet ki idős SS tiszteket, a német rendőrség soraiban nem alkalmaznak egykori Gestapo-tagokat. A tanulási folyamat nálunk még nem kezdődött el. Itt továbbra is divat a diktatúra haszonélvezőinek kitüntetése, a III-as Főcsoportfőnökség volt vezetőit pedig a Belügyminisztérium a saját halottjainak tekinti.

– Mikorra várható, hogy rend lesz a fejekben ‘56 kapcsán?

– A történelemben nem létező kategória az, hogy minden a helyére kerül. Vannak ugyanis a történelmi tények, amelyek egy idő után nem elég érdekesek, és vannak az interpretációk, amelyek mindig felülíródnak. Akárcsak a Biblia, amelyhez legalább ötévente készül új fordítás.

– Ön feltörekvő borász, komoly borgyűjteménnyel. Elképzelhető, hogy október 23-án egy ‘56-ban palackozott bor segítségével emlékezik?

– Noha van két üveg is a pincémben ebből az évjáratból, nem ragaszkodom ahhoz, hogy ilyen öreg borokat igyak. Jelenleg éppen azon mesterkedem, hogyan adhatnék túl a borokon, amelyek palackonként 40-50 ezer forintot érhetnek.