Vezetőváltás után az irodaház pincéjében landolt az előző főnök által nagy gonddal létrehozott vállalati gyűjtemény több darabja is. „Szomorú volt látni, hogy milyen állapotba kerültek ezek a komoly piaci értékkel bíró, ám kegyvesztetté vált kortárs műalkotások” – kommentálja a történteket Spengler Katalin műkincspiaci szakértő. Szerinte a kirívó történet oka az a széles körben elterjedt vélemény, miszerint a műalkotások vásárlása mecenatúra, s a vállalati tulajdonba kerülő remekművek a cégek számára csupán eszmei értékkel bírnak. A gazdasági szereplők a műtárgyak vásárlásakor elsősorban azt tarják szem előtt, hogy a gyűjtemény illik-e az irodaház stílusához és a vállalat tevékenységéhez, visszatükrözi-e a cég arculatát, erősíti-e presztízsét. Nem mindig jut kellő figyelem a vásárlások befektetési jellegére, és a hosszú távú értékmegőrzésre. Így fordulhat elő, hogy a gyűjtemények sorsa a divat szeszélyeitől, vagy a vállalat arculatának változásától függ, annak ellenére, hogy a műtárgyak értéke közben folyamatosan emelkedik. „Azok a képek például, amelyek a kilencvenes évek közepén kerültek vállalati gyűjteményekbe, ma már a beszerzési áruk három-négyszeresét is érhetik” – fejti ki a szakértő.
Strabag-kiállítás a Ludwig-múzeumban. Jövõbemutató kezdeményezés.
ÉRTÉKŐRZŐK. A rövid távú szemlélettel ellentétben néhány nagy cég és pénzintézet tudatosan értékmegőrzési, illetve közvetve befektetési céllal hozott létre kollekciót. Az MKB Bank gyűjteménye például másfél évszázad magyar festészetét öleli fel. Néhány jelentős műalkotást azért vásároltak meg, hogy azok közkinccsé válhassanak. Így többek között az MKB tulajdonában van Barabás Miklós és Székely Bertalan egy-egy fontos alkotása, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának részeként évi egymillió ember láthat. „Mivel az értékek létrehozatalának támogatása legalább olyan fontos, mint a megőrzésük, a közelmúltban kortárs képeket is elkezdtünk gyűjteni” – teszi hozzá Reigl Beatrix, az MKB kommunikációs és pr osztályának vezetője.
Míg a kilencvenes években csak néhány, jórészt külföldi mintát követő úttörő cég vállalkozott a magyar képzőművészet támogatására, az ezredfordulótól 20-30 nagyvállalat költ több-kevesebb pénzt erre a célra. A társaságok következetlenek abban, hogy szponzorálásként vagy mecenatúraként határozzák meg az általuk adott támogatások jellegét, a két módozat határai nem különülnek el élesen (a definíciókat lásd külön). Hazánkban a képzőművészet, leszámítva a klasszikus művek nagy sikerű kiállításait, viszonylag szűk réteget vonz, s ebből következően inkább presztízs-, mint reklámértéke van a céges gyűjtemények létrehozatalának és kiállításának, vagy a különböző művészeti díjaknak és eseményeknek. A Ludwig Múzeum hosszított nyitva tartását és a Falk Art Fórum antik és modern művészeti fesztivált támogató ConCorde Alapkezelő Zrt. például azért döntött a kortárs képzőművészet támogatása mellett, mert a cég arculatába illik, hogy egyedülálló kezdeményezéseket segítenek. „Amikor a múzeum vezetősége és a fórum szervezői megkerestek minket, ugyanazt az elszántságot és lelkesedést láttuk bennük, mint amivel mi indítottuk a céget. A döntésünket nem az motiválta, hogy a támogatást reklámokkal kommunikáljuk” – említi Eöttevényi Zsófia, a társaság marketing-tanácsadója.
Variációk támogatásra
MECENATÚRA. Egy konkrét magánsze-mély, intézmény, műalkotás esetleg esemény rendszerint anyagi, ritkábban természetbeni támogatása egy konkrét cél konkrét megvalósítása érdekében, kommunikációs természetű és tartalmú ellenszol-gáltatás fejében.
SZPONZORÁLÁS. Egy esemény, rendezvény vagy intézmény, szervezet anyagi, ritkán természetbeni támogatása konkré-tan meghatározott, előre kikötött – a szponzor piaci pozícióit erősítő, illetve értékesítését támogató – ellenszolgáltatások fejében.
KONCEPCIÓTLANSÁG. Több nagyvállalat, mint például a Raiffeisen Bank, az Ericsson, az Antenna Hungária, a Hamilton Tőzsdeügynökség és az Edge Communications az irodaházuk vagy székházuk egy részét arra használja, hogy kiállításokat szervezzen kortárs magyar művészek számára, vagy a saját gyűjteményét tegye közszemlére. Ugyanakkor az is előfordul, hogy egy-egy vállalkozás egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy kollekcióját a közönségnek bemutassa.
„A támogatásokra szánt pénzkeretet a legtöbb cég nem a marketingbüdzsénél megszokott tudományossággal, óvatossággal és elvi elvárás-rendszerrel kezeli; ez a terület gyakran a legfelsőbb vezetők személyes elfogultságának van kitéve” – fejti ki Török András, a Summa Artium Kht. igazgatója. A közhasznú társaság a kultúra magántámogatását igyekszik ésszerű alapokra helyezni azáltal, hogy szakmai segítséget nyújt a hozzá forduló vállalatoknak és magánszemélyeknek a segítendő projektek kiválasztásában. Az átgondolatlan támogatáspolitika ugyanis céljával ellentétes hatást érhet el. Piactorzító tényező például, ha a döntésekben a szakmai szempontok helyett a személyes kapcsolatok játszanak szerepet. Ám Török szerint a legnagyobb probléma az, hogy a cégek gyakran közvetlenül a művésztől vásárolnak, nem pedig galériától. Ez utóbbi esetben ugyanis a vevő tulajdonképpen az oda tartozó összes művészt támogatja. Ezt a véleményt támasztja alá Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosa is. Mint rámutat, a galériák feladata megszervezni az alkotók menedzselését; ők foglakoznak azzal, hogy rendszeresen kiállítsák a művészt, eladják a képeit, és eljuttassák fontos nemzetközi vásárokra, ahol néhány nap leforgása alatt több százezer érdeklődő fordulhat meg (s amelyek szervezői csak galériákkal állnak szóba). Szerinte a hazai galériák fejletlensége akadályozza, hogy képzőművészeink nyugaton ismertté váljanak, és európai hírű gyűjtemények vásároljanak tőlük.
Spengler Katalin a magyar képzőművészet szempontjából kiemelt jelentőségűeknek tartja azokat a céges kezdeményezéseket, amelyek a művészeti ág jövőjét tartják szem előtt. Ilyenek szerinte a Strabag és a Baumax képzőművészeti díjai, amelyek alkotásra sarkallják a fiatal művészgenerációt, vagy a Pannon és az Audi galériatámogató tevékenysége. De említhető a Gresham szálloda tulajdonosa is, aki nemcsak arra figyelt, hogy a szállodát részben kortárs műalkotásokkal díszítse, de arra is, hogy az ide jövő turisták részére műterem- és galéria-látogatásokat szervezzen. Ez is szép és egyben jól átgondolt gesztus a magyar képzőművészet támogatására.
