Gyógyszerkísérlet

Schobert Norbert fitneszguru feleségének az életét két hete az utolsó pillanatban mentették meg egy magánkórházban, mert előtte két állami egészségügyi intézményben sem diagnosztizálták helyesen a betegségét. „Ő egy ismert ember, vélhetően megkülönböztetett ellátásban volt része a szakrendelőkben, mégis kis híján meghalt”- taglalták az eset kapcsán az internetes hozzászólók. Azt feszegették, mi történik azokkal a becsületes járulékfizetőkkel, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy magánkórházba menjenek, ha rosszabbodik az állapotuk.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek nyomán egyre többen érzik át, hogy elkerülhetetlenül szükséges változtatni a kialakult helyzeten. Erre számított a szaktárca is, amikor a gyógyszer-gazdaságossági törvényjavaslat múlt pénteki parlamenti beterjesztésével felpörgette az egészségügyi reformot. A héten pedig – lapunk információi szerint – a vizitdíjról, a betegutakról és a tb-járulék fejében járó szolgáltatási csomagok tartalmáról szóló előterjesztés kerül a kormány elé. Újabb mozaikok a nagyobb egészben, az intézményi struktúra átalakításában, amelyen az Egészségügyi Minisztérium az Államreform-bizottság illetékes szakcsoportjával együtt dolgozik. A keretet az a kiszivárgott 120 oldalas munkaanyag adja, amely az OECD 2004-es adataiból kiindulva közli: 1700 milliárd forintot költünk lakossági és közpénzekből egészségügyre. Ez a GDP 8,3 százaléka, s ebből 6 százalék a közkiadások aránya. A szakértői javaslat ezen a szinten fagyasztaná be 2010-ig az egészségügyi költéseket. Addigra az önálló kórházak számát a mostani 155-ről 120-ra csökkentené a kormány, s ezek fele is gazdasági társaság formájában működne.

JÁRULÉKOS GONDOK. Az elemzés arra is rávilágít, hogy nem a gyógyító-megelőző kiadások vagy a túl kevés bevétel okozza a deficitet, hanem a rokkantsági nyugdíj és a járulékfizetések. Az idén például tb-járulékokból 1143 milliárd forint bevétele származik az alapnak, amellyel szemben 1300 milliárd forint kiadás áll. Így a mínusz „csupán” 157 milliárdos lenne, a rokkantsággal kapcsolatos ellátások azonban további 200 milliárddal dobják meg a deficitet. A munkaanyag szerint ma 1 millió 63 ezer ember – azaz a lakosság több mint egytizede – kap ilyen jellegű nyugdíjat és járulékot. A dokumentum kilátásba helyezi a jogosultságok felülvizsgálatát, valamint a biztosítási jogviszonyon alapuló ellátás megteremtését.

Ehhez a végcélhoz képest a múlt héten elindított intézkedések első körben csak egy szűkebb terület, a gyógyszerkassza szinten tartását tűzik ki célul. A parlament elé terjesztett gyógyszer-gazdaságossági törvény mindenkire rak több-kevesebb közterhet. Fizetniük kell a betegeknek is, mert megszűnik a gyógyszerek ingyenessége. Ha a drágább szert választják, akkor arra többet is kell áldozniuk a patikában. Ám elsődlegesen a gyártókkal és forgalmazókkal fizettetné meg a szaktárca a kassza túlszaladását. Ha a túlköltés nem haladja meg az előirányzat 10 százalékát, akkor közös kockázatviselés alapján az állam és a gyógyszercégek együttesen állnak helyt, a fölött pedig teljes egészében a gyógyszeriparnak kellene finanszíroznia a többletkiadásokat. (Például erre az évre 298 milliárd forint volt az előirányzat, miközben december végére a valós támogatás megközelíti majd a 400 milliárdot.)

A törvényjavaslat szerint a cégek a fix támogatású készítményeik éves forgalma után 14, szabadáras termékeik után 16 százalékos visszatérítést kötelesek fizetni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP). A gyógyszermarketinget és promóciót próbálja kordában tartani az a lépés, miszerint a gyártóknak 5 millió forintért, személyenként kellene nyilvántartásba vétetniük az orvoslátogatókat, s a működési engedély meghosszabbítása évenként 1 millió forintba kerülne. A háziorvosok pedig az OEP-től kapott szoftver alapján rendelhetnének gyógyszert pácienseiknek. Az informatikai program megadná nekik, hogy a diagnosztizált betegség gyógyítására szolgáló hatóanyagból hányféle nevű és árú gyógyszer van forgalomban, s azok közül melyik a legolcsóbb. A biztosító – a tervek szerint – szankcionálná azt a doktort, aki hosszabb időszakon keresztül, indokolatlan módon, rendszeresen a drágább készítményt írja fel.

A lapunk által megkérdezett szakértők aggályosnak tartják a jogszabályi intézkedést, mert mint érvelnek, az OEP távolról, egy országos központból korántsem tudja oly mértékben ellenőrizni az orvosokat, hogy az egyszerre szolgálja a makrogazdasági érdekeket és a betegek gyógyítását. Sinkó Eszter, az Egészségügyi Menedzserképző Intézet programvezetője azt kifogásolta, hogy nem rendszerszerű a beavatkozás. „Ismeretes, hogy ha egy struktúrának csak egy-egy pontját változtatják meg, akkor a többi ponton nemkívánatos hatás keletkezhet” – mutatott rá. Márpedig ha egyedül a háziorvosokat ellenőrzik, akkor mondjuk a járóbeteg-szakellátásban és a fekvőbeteg-ellátásban folyhat el a pénz. Úgy véli, nem háziorvosi, hanem területi szinten indokolt újjászervezni az ellátást, amely koherensen kezeli az egyes szinteket, egységes ellátási protokollokat ad, s képes ellenőrizni az ellátás minőségét és a pénzfelhasználást is.

A gyógyszercégek is zúgolódnak. Sérelmezik, hogy a szaktárca nem egyeztetett velük, pedig lettek volna megfontolandó elképzeléseik. (Erről beszélt például a Sanofi-Aventis Magyarország Zrt. vezérigazgatója a Figyelő 2006/41. számában.) A Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségénél úgy látják, indokolatlanul sújtják a kormány tervezett intézkedései azt a hazai gyógyszeripart, amely 2005-ben összességében 57 milliárd forint adót és járulékot fizetett, 34 milliárdot költött kutatás-fejlesztésre, s 15 ezer embert foglalkoztat. Az Innovatív Gyártók Egyesületének kalkulációi szerint a jelenlegi befizetések nyolcszorosát, azaz több mint 160 milliárd forintot kellene a jövőben a gyártóknak kifizetniük. (E cégek az idén összesen 22,5 milliárddal járulnak hozzá a gyógyszerkasszához.)

SZENVEDŐ ALANYOK. „A tervezett 14, illetve 16 százalékos elvonás évi 3-4 milliárd forinttal csökkenti a Richter Gedeon Nyrt. adózott eredményét, holott a megszorítások miatt ez évben már így is 1,8 milliárd forint veszteséget kell elszenvednie a cégnek” – jelentette ki a Figyelőnek Beke Zsuzsa, a Richter kommunikációs igazgatója. Arra a kormányzati felvetésre, hogy adják olcsóbban a készítményeiket, Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója – egyúttal a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke – nyilatkozatban reagált: nem tudnak ennél lejjebb menni, mert alacsony árfekvésű termékeik már eddig is hozzávetőlegesen 40 milliárd forintos megtakarítást hoztak az OEP-nek.

Gulácsi László egészségügyi közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető professzora szerint eleve kétséges, hogy optimális mértékben tudja-e megszabni az egészségbiztosító azt a gyógyszer-támogatási keretet, amelynek túllépését még nem bünteti. Ezen túlmenően is óriási hiba a szektor bizonyos szereplőin, azaz a gyártókon és a forgalmazókon számon kérni, hogy esetleg más szereplők – például az orvosok gyógyszerrendelése – miatt növekednek a kiadások. A szektor ugyanis innovatív ereje miatt mindenütt a nemzetgazdaság egyik zászlóshajója. A biotechnológiai eredmények elsősorban a gyógyszerágazatban hasznosulnak, itt produkálják a legtöbb bevételt, amelyből az egyes országok központi költségvetése adók formájában részesül. Nem véletlen, hogy az uniós tagországok mindegyikében igyekeznek a létező legtöbb támogatást megadni a szektornak, nehogy az veszítsen innovativitásából. „A 10 milliárdokban mérhető értékvesztés makroszinten hátrányosan érinti az egész magyar gazdaságot” – figyelmeztetett Gulácsi.

Sinkó Eszter ugyanakkor kedvező jelnek tartja, hogy az államháztartási egyensúly helyreállítását szolgáló intézkedések többletterheit nem kizárólag a betegekre hárítják, hanem ott próbálják megfogni a kiadásokat, ahol azokat generálják, azaz a gyártóknál és a forgalmazóknál. „Ebben az értelemben helyes, hogy a kormány a gyógyszerlobbinak is nekimegy” – jelentette ki. Eddig erre a magyar egészségügyben kevés eredményes példa akad. Más kérdés, hogy a tervezett módon és mértékben szükséges-e – ahogy a gyógyszercégek fogalmaznak – „büntetni” őket, mert az már Sinkó szerint is túlmegy azon a határon, amelyen belül még megőrizhetnék a versenyképességüket. Molnár Lajos egészségügyi miniszter azonban a jelek szerint a kritikák dacára is kitart a javaslat mellett. Azzal érvel: meg kell értenie mindenkinek, hogy csak annyi pénz költhető el az egészségügyben, amennyi az adókból, járulékokból, valamint a betegek által fizetett térítésekből befolyik.