Erich Lessing: Séta a Sztálin szobor talapzata elõtt.
Mind mankót nyújt, hogy jobban megértsük az 50 éve történteket, avagy még inkább elbizonytalanodjunk abban, amit eddig tudtunk arról, mi is kezdődött 1956. október 23-án.
A forradalom leverése után Amerikába menekült Charles Gati 21 éves volt, amikor elhagyta Magyarországot. Ötven évvel később, és számos, korábban titkosított dokumentum megismerése után döntött úgy: elmondja, ő hogyan is látja, mi forgott kockán 1956-ban. Vesztett illúziók című írásában Moszkva, Washington és Budapest szemszögéből láttatja az eseményeket. Nem fél kimondani: szerinte a forradalmárok irreális céljai lehetetlenné tették a sikert. Segít belelátni abba, hogy a szovjet hatalom nem volt egyértelműen a beavatkozás mellett, és kevésbé radikális követelésekre talán enyhített volna a diktatúrán. Hogy Nagy Imre és társai képtelenek voltak kordában tartani és ésszerű határok közé terelni a lázadókat. Leszögezi azt is, hogy az Egyesült Államok – hiába hangoztatta melléállását – soha nem tervezte, hogy tényleges segítséget nyújtson a távolról tisztelt magyaroknak.
Hasonló a nézőpontja, mégis más a következtetése a szintén a forradalom után disszidáló Paul Lendvainak. Az 1957 óta Bécsben élő újságíró szerint az ‘56-os forradalom „győzelmes vereség” volt, és „kanyargós és ellentmondásos politikai pályafutásától” függetlenül csak csodálattal tud adózni Nagy Imrének, „e kommunista hazafinak”.
Bob Dent angol író és szerkesztő viszont csak 1986 óta él Budapesten. Fővárosunkról többnyire idegenvezetői szemmel írt (több útikönyve mellett gyakran idegenvezetőként is dolgozik), és ezt a látásmódját akkor sem dobta sutba, amikor úgy döntött, az 56-os eseményeket azok legfontosabb helyszínein keresztül mutatja be az évfordulóra megjelent könyvében.
Ha unjuk a felnőttek világát, feltétlenül vegyük kézbe Csics Gyula ‘56-os naplóját. A forradalom idején 12 éves kisfiú haditudósításnak is beillő, képekkel, részletes leírásokkal ellátott emlékei az 1956. október 23-a és 1957. március 15-e közötti időszakra engednek bepillantást egy kiskamasz forradalmi gondolataival.
A visszaemlékezéseknél élesebb lenyomatot hagytak maguk után az 1956-os röplapok frappáns szövegei: a „Megy a rendszer, jön a rendszer, majd megbolondul az ember…”, vagy a „Hívás nélkül házhoz lövünk”, illetve a Szózat átirata: „Hazudnak rendületlenül / Fülednek óh magyar, / Bölcsődtől sírodig / A kötvény eltakar. / A bölcs kopasz fejénél / Nincs számodra más fej, /Ávóstól óvjon sors keze, / Itt nyalnod vagy halnod kell!”
A forradalom objektív tekintettel: Műcsarnok › Nyitva: október 15-ig
