Putyin orosz elnök és Merkel német kancellár múlt heti tárgyalásának Drezda városa volt a színhelye. A német sajtó egy része fel is idézte: Putyin annak idején mint a szovjet KGB rezidense éppen Drezdából szövögette a hírszerzés szálait. A helyszín negatív hatását sokszorosára nagyította Anna Politkovszkaja orosz újságírónő – a Putyin-kormányzat emberjogi politikája (és ezen belül különösen a csecsen háború) bátor és következetes bírálójának – meggyilkolása. Ez a gyilkosság árnyékot vetett az egész látogatásra. Az orosz elnök környezetét azonban ez láthatóan nem aggasztotta.
Gömöri Endre, újságíró
ERŐFITOGTATÁS. Az indulás előtt például Jurij Kvizinszkij volt bonni nagykövet, aki ma a duma külügyi bizottságának elnöke, egyenesen az erőfölény pozíciójából szólt a németekről. Mint mondta, Németország „ma olyan, mint egy menyasszony, aki mindig jobb vőlegényre áhítozik”. A megjegyzés Putyin látogatásának fő céljára utalt. Arra, hogy az európai földgázellátásban játszott kvázi monopolszerep és 300 milliárd dolláros devizatartalék birtokában Oroszország nemcsak ellátóként, hanem igazi nagyberuházóként is megjelenjen az Európai Unió legfejlettebb piacain. Putyin most azért ment el Merkelhez, hogy megmutassa: Oroszország az a bizonyos „jobb vőlegény”.
Ha jól ismerem a világot, az újságírónő meggyilkolása valóban nem veszélyezteti Putyin beruházási offenzíváját. Azt, hogy a játszma tétje mekkora, jól mutatják részben a Merkelnek tett ajánlatok, részben az orosz beruházási politika eredményei.
A Putyin-Merkel-találkozó küszöbén a Gazprom bejelentette: a világon a legnagyobbnak számító Stokman földgázmező export-prioritása megváltozott. Az Egyesült Államok helyét most Európa vette át a prioritási rangsor élén. Azt, hogy ez a gesztus a németeknek szólt, nem csak az időzítés jelezte. Putyin felajánlotta Merkelnek: legyen Németország az Európai Unióba tartó orosz kőolaj- és földgázexport elosztó központja. Egyébként 2010-ben fejezik be annak a Balti-tenger alatt húzódó gázvezetéknek az építését, amely az orosz exportot közvetlenül Németországba juttatja. Ez lehet a német energia-elosztó szerep fizikai bázisa.
A beruházási fronton a kulcskérdés az úgynevezett „EADS-csata” további sorsa. A rövidítés mögött Európa legnagyobb repülőgépgyártó konzorciuma húzódik meg. A cég valójában a hadiipar kiemelt szállítója is. Pillanatnyilag az amerikai hadiszektor egyik oszlopával, a Northrop Grumman társasággal szövetségben küzd az amerikai légierőnek szóló 200 „légi tankhajó” szállítási szerződéséért.
Már az is aggodalmakat keltett az EU köreiben, amikor az orosz állami tulajdonú Vnyestorgbank 5 százalékos részesedést szerzett az EADS-ban. (Egyébként a jelenlegi tulajdonosi megoszlás szerint 30 százalékkal a német-amerikai DaimlerChrysler, 15 százalékkal a francia állam és 7,5 százalékkal a francia Lagardère médiavállalkozás a legnagyobb részvényesek, az oroszok 5 százaléka mellett.) Drezdában az oroszok kifejezték szándékukat az 5 százalékos részesedés növelésére, valamint arra, hogy helyet akarnak kapni az EADS igazgatótanácsában.
Német és francia oldalról azonban meg akarják akadályozni az orosz részesedés növekedését. Ezt jelezte vállalati szinten az igazgatótanács két társelnökének nyilatkozata. Eszerint a konszern struktúrája „nem engedi meg, hogy új befektetők helyet kapjanak az igazgatótanácsban”. Politikai szinten a legmarkánsabb nyilatkozatot Edmund Stoiber bajor miniszterelnök tette, amikor – félreérthetetlenül az EADS-ügyre célozva – kijelentette: „Az orosz befektetéseket a stratégiai jelentőségű ágazatoknál korlátozni kell.” Az EADS körüli harc „teszt értékű”. Kimenetele alighanem meghatározza majd az orosz tőkebehatolás jövőjét.
MEGOSZTOTT KOALÍCIÓ. Jellemző, hogy az orosz beruházási offenzíva máris megosztotta a német nagykoalíciót. A szociáldemokrata külügyminiszter, Walter Steinmeier korábban Gerhard Schröder kancellár főtanácsadója volt. Schrödert szoros politikai és személyi kapcsolatok fűzték Putyinhoz, s ma a Gazprom főtanácsadója. A német külügy múlt hónapban kiszivárogtatott stratégiai tervezete szerint „az EU és Oroszország között új partneri egyezményt kell kötni. Ennek az a célja, hogy oly mértékben egymáshoz kösse Oroszországot és az EU-t, hogy egy nagyobb Európa létesítése visszafordíthatatlanná váljék”. Merkel és a konzervatív pártok ellenzik a tervet. Indokolás: nem említi az orosz emberjogi politikát, és nem veszi figyelembe Lengyelország, Ukrajna és a balti államok érdekeit.
Bibliai szóhasználattal élve, Schröder „szelleme lebeg a vizek felett”. Ha a bonni külügyminisztérium tervét elfogadnák, Putyin lenne a jobbik vőlegény – de Schröder a házasságközvetítő. Mindezt különösen izgalmassá teszi az, hogy január elsejétől kezdve Németország veszi át fél évre az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Emellett a G8 csoport elnöki tisztét is. Kemény félév következik.
