Csakhogy a jelenlegi helyzet fenntartása, a versenykorlátozás tartósítása valójában a nagyobb patikákban már most is jelenlévő befektetők érdekeit védené.
A patika jövedelme a gyógyszerek kereskedelmi árréséből származik. Ez általában 15-16 százalékos; a drágább termékeknél az árrés maximált, dobozonként 850 forint. Gyógyhatású termékek, patikában forgalmazott egyéb cikkek estében az árrés alku kérdése. Így minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb a patika eredménye. Ráadásul a nagyobb forgalmú üzletek eredményességét növeli az, hogy a nagykereskedőktől további 1,0-2,5 százalék engedményt kapnak.
A garantált feltételrendszer miatt egy havi 40-50 milliós forgalmú patika alapításába pénzügyi befektetőnek is megéri invesztálni. A 7-10 milliós kis gyógyszertárak számukra nem vonzóak. Szakmai vélemények szerint ez az a határ, amely mellett működtetni lehet egy patikát, ám mivel ezek falvakban, kisvárosokban, külső kerületekben vannak, az ellátás szempontjából fontosak.
Reszegi László, vállalati pénzügyi tanácsadó.Fotó: Sárosi Zoltán
A KIZÁRÁS MODELLJE. Megközelítőleg kétezer patikus rendelkezik úgynevezett személyi joggal, amely a patikaüzemeltetés feltétele. Ezt a jogot azonban a kilencvenes években, a privatizáció idején kaphatták meg: a helyben dolgozó patikusoknak gyakorlatilag elővásárlási joguk volt, mintegy „megvették munkahelyüket”. A másik lehetőség az volt, hogy akkor kaphattak engedélyt, ha nem volt másik patika 500 méteren belül, s 5 ezer vásárló jutott az adott településre vagy körzetre. Rengeteg (6-7 ezer?) patikus számára ez a működési modell a kizárás modellje: ha akarna, akkor sem tudna önálló vállalkozóvá válni, mert a patikanyitás korlátozása miatt nem kaphat személyi jogot, így egy visszavonuló patikustól kellene átvennie az üzletet, ami igen nehéz. A gyógyszertárak piaci ára a 6-8 havi forgalmuknak megfelelő összeg, s egy lánc részeként mindig többet ér a patika, mint az egyedül álló, így a patikus a vásárlásnál könnyen lemaradhat. Különböző becslések szerint a legnagyobb forgalmú, és az országos forgalom többségét adó gyógyszertárak – 500-800 egység a kétezerből – fő tulajdonosa már nem a patikus. Tulajdoni hányada gyakran sokkal alacsonyabb, mint ahogy az a publikus információkban megjelenik: a döntési jog, kemény háttérszerződésekben, külső befektetőkhöz kötődik. Kialakultak a patikaláncok, ahol a befektetők realizálják a profitot. Egyes hírek szerint van olyan szakmai szereplőhöz köthető lánc, ahová több mint 100 patika tartozik.
ÉRDEKKONFLIKTUS. A liberalizáció nem érdeke a patikák – különösen a nagyok – tulajdonosainak. Gondoljuk meg, ki az, aki egy kisforgalmú falusi gyógyszertárra rá fog nyitni egy másodikat? És hol érdemes patikát nyitni? Ott, ahol nagy a piac, vagyis abban a körzetben, ahol a forgalmas patika is működik. A verseny kialakulása, a több szereplő – kisebb átlagos forgalommal – ugyanakkor érdeke a patikusoknak is, mert ekkor lehet esély arra, hogy több üzlet működik majd családi vállalkozásban – feltéve, hogy sikerül a láncosodást megállítani.
A verseny mindazonáltal gondokat okozhat a kisforgalmú gyógyszertárak működtetésében. Ha ezek fenntartása érdekünk, pályáztassunk támogatásért (jelenleg is vannak patikák, amelyek különböző forrásból segítséget kapnak). Esetleg teremtsünk ehhez forrást, a nagyok előnyeinek terhére: például a forgalmasabb patika adjon engedményt a társadalombiztosítás által biztosított nagyobb forgalom esetén. Ám a szabályozást semmiképpen sem indokolt a legrosszabb feltételek között működő, és társadalmilag még szükségesnek ítélt szereplőkre kialakítani. Ez automatikusan tetemes extrajövedelmet biztosít a nagy patikáknak, miközben többletköltséget okoz a fogyasztóknak, a társadalombiztosításnak. S ezt nem akarhatja az a szakmai kamara sem, amely valóban a patikusok érdekeit képviseli.
A szabályozást nem indokolt a legrosszabb feltételek között működő patikákra kialakítani. Ez automatikusan extrajövedelmet biztosít a nagyoknak, miközben többlet-költséget okoz
a fogyasztóknak.
