– Úgy tudjuk, a Magyar Televízió székházának ostromakor Ön békésen aludt, munkaadója, a BBC hívta éjjel fél egy körül, hogy balhé van a Szabadság téren, tudósítani kellene. Nem érzi kellemetlennek, hogy nem tudott az incidensről?
Fotó: Lakos Gábor
– Azt, hogy fél egykor ágyban voltam, nem szégyellem. Nézze, öt fiam van, akik ki tudnak fárasztani a nap végére. Máskülönben pedig nem számítottam ilyen reakcióra a magyaroktól, akik ugyan szenvedélyes nép, de egy székház megtámadása azért mégsem volt benne a pakliban. Még úgy sem, hogy azt gondolom a magyarokról, kedvesek az idegenekkel, de kegyetlenek egymással.
– Félt, amikor kiért a Szabadság térre?
– Boszniában, Macedóniában, a Közel-Keleten voltam már beijedve, de itt nem. Egyrészt, mert ez esetben nem ropogtak a fegyverek, másrészt mert Kelet-Európában és a Balkánon hasonló incidensekben már megedződtem. Mivel láttam néhány közelharcot, a Szabadság téren furcsálltam bizonyos dolgokat. Szokatlan volt a rendőri viselkedés, ami a visszavonuláson alapult. Máshol szintén része a rendőri fellépésnek a visszavonulás, de a későbbi kitörés és a dühöngők bekerítése is visszatérő eleme a stratégiának. Nem értettem továbbá, hogy a rendőrök miért nem próbáltak meg kommunikálni a lázadókkal, és az is meglepő volt, hogy az általam megszólaltatott alanyok névvel, címmel, majdhogynem TAJ-számmal nyilatkoztak.
– Számomra is vannak homályos pontok ebben a történetben. Mindjárt az, hogy miért nem az Ön hangját tolta a Hír TV képei alá a BBC?
– Az volt hallható, igaz nem a kezdet kezdetétől, de egy idő után már az én kommentárjaim mentek a BBC képsorai alatt, ám ehhez ki kellett érnem a helyszínre.
– Ön szerint mennyire sérült az elmúlt hetek eseményei nyomán Magyarország külföldi megítélése?
46 éves, nős,
5 gyermek apja
Végzettsége › francia-német diploma (Reading University)
Kedvencek
Könyv › Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Film › Jim Jarmusch: Halott ember
Zene › világzene
Hobbi › futás, foci
– Mit mond a tudósításaiban, mi van itt most?
– Azt, hogy egy elkésett forradalom zajlik Magyarországon. És azt is, hogy annak idején nem volt teljes a rendszerváltás. Az emberek nem néztek szembe a Kádár-rendszerrel, nem került nyilvánosságra azonnal a besúgók listája, magyarul a szőnyeg alá söpörték a problémákat.
– Milyen forgatókönyv él a fejében a továbbiakról?
– Várom a tüntetések folytatását. Az ‘56-os jubileum ráadásul segíti a tüntetőket, a forradalmi hangulat biztosan eltart a hónap végéig. Igazat adok Sólyom Lászlónak, amikor azt mondja: a probléma csak a Parlamentben ülő 386 ember szintjén van megoldva, viszont ez egy 10 milliós ország! Nem tartom kizártnak, hogy a következő hónapokban pártja lemondatja Gyurcsány Ferencet. Ez esetben talán Szili Katalint tudom elképzelni az ország élen.
– A térség tudósítójaként azért nyugtasson meg, hogy nem itt a legrosszabb a helyzet?
– Nem, nyugat-európai színvonalú ország az Önöké. Romániában, Bulgáriában sokkal nagyobb a baj. Nem is tudom, hogy e két ország hogyan fog beilleszkedni az Európai Unióba. Sokszor gondolkodom ezen, amikor olyan helyekre keveredek, ahol télen is mezítlábas gyerekekkel találkozom.