VAN BENNE RENDSZER. Annak ellenére, hogy a nyereség-részesedésről szóló döntés mindig közgyűlési hatáskörbe tartozik, a komolyabb volumenű osztalékot fizető társaságok e téren nem ad hoc tulajdonosi döntéseket hoznak, hanem egy előre deklarált osztalékpolitikát igyekeznek követni. Ennek legfontosabb előnye, hogy kiszámíthatóvá és előre jelezhetővé teszi a jelentős cash-flow-t termelő cégek osztalékait. Az osztalékról szóló javaslatot általában az igazgatóság – elméletileg a tulajdonosokkal egyetértésben – terjeszti be a közgyűlés elé, azt azonban a részvényesi fórumnak joga van felülbírálni. Az osztalék elfogadásához szükség van az auditált mérlegre.
PROFITHÁNYAD. Eredményalapú osztalékpolitika alapján a társaság által az adott évben megtermelt nettó eredmény egy előre meghatározott részét fizeti ki a részvényeseknek. Ennek a módszernek az előnye, hogy könnyen becsülhető és számolható, hátránya viszont, hogy a nominális eredményre, s nem a cash-flow-ra helyezi a hangsúlyt.
RUGALMASSÁG. Az adósságalapú megközelítés nem az eredmény bizonyos hányadának kifizetéséből indul ki, hanem az adósságállomány egy adott szinten való tartásából. Erre jó példa a Magyar Telekom, mely nettó eladósodottsági mutatóját 30 és 40 százalék között igyekszik tartani. Ez a módszer rugalmasabb, és lehetővé teszi az adott társaságnak, hogy akvizíciók esetén a felfokozott tőkeigénynek megfelelően alakítsa osztalékát. A fix összegű osztalékkal általában a kevesebbet fizető cégek szoktak élni, amelyek a részvényesek számára egy adott – szinte jelképes – összeget biztosítanak évente.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
