– Mire épül a Fidesz Magyar Polgári Szövetség új gazdaságpolitikája?
– Abból indul ki, hogy most már ki kell mondani: válság van. Elsősorban erkölcsi, amire egy politikai épült rá, e fölött pedig egy gazdasági-strukturális krízis alakult ki. Egy olyan gazdaság, amely az elmúlt négy év alatt nagyjából annyi többletforráshoz jutott hozzá, mint amennyire a következő hét évben számít Brüsszeltől, és olyan makroadatokat produkált, mint a magyar, az bizonyosan gazdasági-strukturális válságban van. Ráadásul közeledik a pénzügyi válság is, amelynek markáns jelei mutatkoznak a deficitet és az államadósság mértékét illetően. Ebből a helyzetből már nem lehet kijönni azzal a programmal, amit tavasszal a vállalkozók javaslataiból kiszűrtünk. Először is egy erkölcsi és politikai megoldás kell, hogy megnyíljon a válságkezelés gazdasági alternatívája.
– Ez lenne a szakértői kormány?
– Igen. A mostani kormánynak, élén a miniszterelnökkel, nincs olyan hitele, bizalmi tőkéje, amellyel bármilyen gazdasági-pénzügyi válságkezelést sikerrel el lehet végezni.
– A parlamenti választások eredménye alapján ez az ellenzék vezérének sincs meg.
„A kialakult válságot ne megszorításokkal kezeljük, hanem az egész társadalommal közösen, megállapodásokkal.”
Fotó: Szigeti Tamás
– Erről két időpillanatban volt mérés: tavasszal és október elsején. A kettő ellentétes üzenetet adott. Ám nem is ez a lényeg, hanem, hogy a Fidesz elnöke többször kinyilvánította azt a döntését: a pártja választások nélkül nem kíván kormányozni.
– Ez úgy is értelmezhető, hogy a szakértői kormány elviszi a balhét, majd előrehozott választásokkal egy éven belül a Fidesz ölébe hull a hatalom…
– Mi azt ajánljuk, hogy előzetesen egyezzünk meg a módszerben, amire a válságkezelési program épül. Ennek első eleme egy kormányváltás. Alapvetően szakértői kormányt javaslunk, vagy kevésbé jó megoldásként a jelenlegi koalícióból jövő, más összetételű és vezetésű kormányt. A kabinet kapjon korlátozott mandátumot – hat, tizenkét vagy huszonnégy hónapra, ez megállapodás kérdése – két dologra: a fenyegető pénzügyi válság kezelésére, valamint a strukturális reformok előkészítésére és elindítására. A módszer harmadik eleme kerekasztalok felállítása lenne, amit hónapok óta javaslunk, és amire a napokban nyílt politikai ajánlatot is tett Orbán Viktor a magyar üzleti élet vezetőinek. Öt nagy területről lenne szó: államigazgatás és közigazgatás, egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer, továbbá az adórendszer. Négy területen versenyképes közszolgáltatást, valamint egy versenyképes adórendszert kell megcélozni. A koalíciónak már, az ellenzéknek még nincs politikai mandátuma a strukturális reformok elindítására, ezért a kerekasztaloknak magukba kellene integrálni a társadalom, a gazdaság, a globális és a hazai üzleti élet, a civil szféra és a politika szereplőit, s kidolgozni a tényleges reformlépés-sorozatokat.
– A jelenlegi kormánnyal miért ne lehetne megszervezni ezeket a kerekasztalokat?
– Mert először az erkölcsi válságot kell megoldani egy politikai változtatással. Utána lehet nekilátni a pénzügyi válság megelőzésének és a gazdaság strukturális reformjainak.
– Az ország egyik felének az ítélete szerint az ellenzék is okozója a válságnak. Hogyan lehetne megteremteni egyfajta bizalmi alapot, ha csak az egyik oldal rendezi újra a sorait?
– Azt gondolom, ez a vélemény a gazdaságpolitikát illetően semmiképpen nem állja meg a helyét. Az államháztartási deficit kivételével minden makrogazdasági mutató ugyanis 2002 és 2006 között romlott le. A költségvetésben 2001 júliusában valóban bekövetkezett két fordulat: a globális recesszióra adott tudatos anticiklikus gazdaságpolitikai, illetve a közeledő választásokra adott politikai válaszként. Ez a választások után, 2002 őszén kiigazítást követelt volna meg a 2006-os euróbevezetés érdekében. És erre a Fidesznek kész tervei voltak. Ehelyett négy év dilettáns gazdaságpolitikája vezetett el a mai csőd közeli helyzethez, számításaink szerint 2000-2500 milliárd forintot érő gazdaságpolitikai hibasorozat következményeként. Igaz, az ellenzék is megszavazta a jövedelemosztó intézkedéseket, ám 2002 nyarán még senki nem gondolta azt, hogy a Medgyessy-kormány kioszt több száz milliárd forintnyi jövedelmet anélkül, hogy ellensúlyozná a versenyképességet rontó hatást egy növekedési, beruházási, vállalkozási és a külföldi tőkevonzás képességét erősítő programmal. Tavaszi választási programunk valóban politikai döntésekre épült, ám a felkínált alternatíva közgazdaságilag értelmes: a kialakult válságot ne megszorításokkal kezeljük, hanem az egész társadalommal közösen, megállapodásokkal. Valóban túl sok volt az ígéret, mindenkinek meg akart felelni, annak ellenére, hogy a program készítésekor tisztában voltunk a valós helyzet körvonalaival.
– Tehát a 10 százalék körüli hiánnyal is?
– Sőt, mi 12-14 százalékos deficitet sejtünk erre az évre, a kiszervezett, PPP-nek tűnő, de valójában költségvetésen kívüli projektek finanszírozását is beszámolva.
– Pedig a konvergencia-program számait már külföldön sem kérdőjelezik meg…
– Azt gondolom, a külföld nem érzékelt erkölcsi és politikai válságot azokban a pillanatokban, amikor támogatta a konvergencia-programot. A pozitív fogadtatás abból indul ki, hogy végre van egy ember, aki keresztülveri Magyarországon a reformokat. Azonban a beterjesztett program még mindig nem tükrözi a valódi számokat, például a hátralévő négy hónap még nincs is benne. Akik a program kiindulási pontjának számító idei makroadatokat a nyáron összeállították, lineáris fejlődéssel számoltak. De már negatívan hat az erkölcsi-politikai válság, s Európát leszámítva hűl a világgazdaság is. A hazai lakásépítés, a vállalkozói beruházások törésszerű csökkenést mutatnak. Szeptemberben érzésem szerint megindult a munkanélküliség növekedése, ami nem jelent még meg egyetlen statisztikában sem. A vállalkozói felszámolások, önfelszámolások, csődök folyamata felgyorsult. Azt gondolom, a konvergencia-program 2006-os kiindulópontja január végén nem ugyanaz lesz, mint júniusban, az összeállításkor volt. Ezért a 2007-től levezetett sarokszámok hibás alapokra épülnek, ráadásul az a módszer, ahogy ezek kialakultak, nem konzisztens. Nem lehet a növekedés csökkenésével, a munkanélküliség növekedésével elérni a programban felvázolt pozíciójavulást. Ezért az a támogatás, amit ma élvez a miniszterelnök a globális szereplők részéről, futóhomokra épül. Ha szakértői kormány jön létre, újra kell tárgyalni a konvergencia-programot, majd újra kell kérni Brüsszel és a globális gazdasági és pénzügyi szereplők támogatását. Szükség van a programban az eurócsatlakozás dátumának a megjelölésére is. A magam részéről továbbra is szeretnék ragaszkodni 2010-hez, amit reálisnak tartok, ha sikeres a válságkezelés – az említett előfeltételekkel.
– Ismer-e más olyan optimista közgazdászt vagy döntéshozót, aki reálisnak véli a 2010-es időpontot?
– Érdekcsoportokat ismerek, akik ha látják a garanciát, letennék a voksukat és a pénzüket is. Ilyen a teljes hazai bankrendszer és a magyar üzleti élet döntő többsége. A közgazdászok, elemzők, pénzügyi szakemberek nem látják a garanciákat és az utakat, amelyek a csatlakozáshoz elvezetnének. S ha ezt a mostani logikát visszük tovább, valóban kiesünk a felvételi hullámból és csak 2020 lehet a reális időpont.
– Mi az, aminek a gyors változás érdekében Ön szerint már meg kellene jelennie a jövő évi költségvetésben is?
– Az erkölcsi-politikai váltásra építve legalább négy fordulatnak: egy új konvergencia-programnak, egy új Nemzeti Fejlesztési Tervnek, amely egyharmadot szán infrastruktúrára, egyharmadot a humán erőforrás fejlesztésére és egyharmadot vállalkozásfejlesztésre, döntő többségében végleges tőkejuttatással. Meg kellene jelennie a négy közszolgálati strukturális reformnak mint sarokszámnak: mennyivel költünk többet vagy kevesebbet egészségügyre, oktatásra, államigazgatásra, nyugdíjra. Negyedikként pedig az adórendszerre vonatkozó első megállapodásnak is benne kellene lennie.
– Visszatérne a munkaadói tb-járulék 10 százalékpontos csökkentésének ötletéhez?
– Ha ezt júliusban, a jó szándék jeleként, megléphettük volna, akkor októberre már kialakulhattak volna a jövő januártól bevezethető teljes körű adóreform összetevői. Erre most is vannak javaslatok, csak meg kellene egyezni. Ha lett volna nyáron adó-kerekasztal, már a jövő évi költségvetést ennek alapján lehetett volna tervezni. Most már kifutottunk az időből, de azt képviselem, hogy ha a költségvetés tárgyalásának idején új kormány tudna alakulni, akkor akár jövő év január elsejére, akár július elsejére előkészíthető lenne az egy- vagy kétlépcsős adóreform.
– Mekkora hiánycsökkentésre lát lehetőséget jövőre?
– Amikor 2007-ben meghatározzuk az egyenlegjavulás célszámát, nem a GDP-arányos államháztartási deficitből érdemes kiindulni, hanem a tényleges finanszírozási szükségletből. Ha abból indulunk ki, hogy 8 százalék körüli államháztartási hiányt kell finanszírozni és 2010-ben eurót akarunk, úgy két év alatt 5 százalékpontnyi finanszírozási szükségletet kell csökkenteni. Azt gondolom, ha jövőre ebből 3 százalékpontot vállal a költségvetés, akkor GDP-arányosan is egyszámjegyű lesz a deficit. A tényleges finanszírozási szükségletben pedig legalább 700 milliárdos egyenlegjavulást tudunk kimutatni.
– Miből jöhet ez össze, ha nem a bevételi oldal növeléséből?
– Három forrásból. A költségvetési kiadások egyszeri csökkentése – a Sárközy-féle koncepció alapján, vagyis nagyjából háromszáz államigazgatási, közigazgatási intézmény megszüntetésével, összevonásával – az első évben néhány tízmilliárd forintot hozhat csak, mert ki kell fizetni a végkielégítéseket, de a rákövetkező években ez már sokkal többet jelenthet majd. Az adórendszer átalakításából jelentős többletbevétel származhat, mindenekelőtt a gazdaság kifehérítéséből. Legalább 6 ezer milliárd forintnyi nem adózó GDP-t feltételezhetünk, aminek a jelenlegi centralizációs ráta szerinti adótartalma mintegy 2,5 ezer milliárd forint. Ha ennek csak a 20 százalékát sikerülne bekapcsolni a költségvetésbe, az már 500 milliárd. A nem adóemelésre épülő reform következtében a növekedés is a most tervezettnél nagyobb lehet, a 3 és 4 százalék közötti sávban. Végül számolok a strukturális reformok érdekében felállított reformalap befizetéseivel is.
– Honnan jönne ez a pénz?
– Orbán Viktor azt javasolta, hogy az öt nagy szükséges strukturális reform finanszírozására a szakértői kormány állítson fel egy reformalapot, amely évi 500-1000 milliárd forinttal gazdálkodva elindítja a szükséges reformokat. A forrásokról nem mi döntenénk, azokról a kerekasztaloknak kellene megállapodniuk. El tudjuk képzelni egyes adók közvetlen bevezetését a reformalapba, vagy a célzott, akár az adóalapból leírható befizetéseket is az üzleti szektor számára. Lehet szó az európai források egy résznek idevezetéséről, különösen a humán erőforrásokéról. El lehet képzelni további nemzetközi forrásokat, egyszeri célzott hitelfelvételt is, kifejezetten a strukturális reformok finanszírozására. Azt gondolom továbbá, hogy a befizetéseknek meg kell előzniük a felhasználást. Hitelezzék meg a reformokat. Mindez azonban megállapodás kérdése.
