Remek üzletnek számított a kilencvenes évek elején a nyugati autók behozatala az országba, akkoriban Szabó Antal is ebben a bizniszben próbálta megtalálni a számítását. Második beszerző körútján teljesen véletlenül összetalálkozott egy bajor üzletemberrel. „Tóni, ne bohóckodjál itt az autókkal, gyártsál inkább festéket” – tanácsolta a festékiparban utazó vállalkozó, aki egy keverőberendezést, receptúrákat és induló anyagmennyiséget is adott volna a meglepődött Szabó Antalnak, méghozzá ingyen. A bajor férfi ugyanis a keletnémetek átengedését annyira szimpatikus gesztusnak tartotta, hogy megfogadta: egy magyar emberen segíteni fog. Szabó Antal kért egy éjszaka gondolkodási időt, majd úgy döntött, nem fogadja el az ajándékot. Abba viszont belement, hogy „felesben” alapítsanak közös céget Magyarországon, így kezdhette meg működését a Poli-Farbe Kft. elődje.
HUNYADITÓL PETŐFIIG. Szabó Antal számára fiatal korában mindig az éppen aktuális barátnőjének foglalkozása jelölte ki a szakmai orientációt. Akart ő jogász, tanár, sőt orvos is lenni, a festékipar azonban ekkor még kiesett a szórásból. A Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolára is úgy került, hogy a barátnője a csongrádi megyeszékhelyen tanult tovább. A tanulmányok abszolválása után Tolna megyébe költözött, ahol felesége fogorvosi praxist kapott. Első munkahelye a Hunyadi Mgtsz volt. Feleségével azonban szerettek volna szülővárosuk, Kecskemét környékére költözni, s két év múlva kapóra jött egy fogorvosi álláslehetőség, a hírös városhoz közeli Bócsán. Szabó Antal is itt talált magának állást a Petőfi Mgtsz-nél.
Ám 1989 táján a szövetkezetnek egyre kevesebb állami támogatás jutott. „Felismertem, hogy ha nem teszek semmit, akkor az elsők között leszek elbocsátva” – emlékszik vissza Szabó, akinek sikerült váltania: egy dobozüzemet hozott létre. Amit a közeli nyomdában nem tudtak géppel megragasztani, azt ők megcsinálták kézzel. Ehhez jött később jövedelem-kiegészítésként az autóbehozatal, aminek révén – az említett módon – belecsöppent a festékiparba.
A közeli Fischerbócsán, egy volt nagyüzemi csirkeólban indult a Fischer-Farbe Kft., ahol az első évben még mindössze 20 tonna festéket gyártottak; összehasonlításul: a Poli-Farbe manapság már 26 ezer tonnát termel. Szabó Antal a kezdeti időkben a cég mindenese volt. Legyártotta a festéket, majd elvitte eladni, ezután pedig elment alapanya-gért és kezdődött minden elölről.
Szabó Antal
45 éves, Kecskeméten született. A Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolán folytatott tanulmányok után mezőgazdasági szövetkezeteknél dolgozott. 1989-ben dobozragasztó vállalkozásba fogott, majd nyugati autók behozatalával próbálkozott.
Utóbbi munkája révén került kapcsolatba egy bajor üzletemberrel, akivel közösen létrehozta a Fischer-Farbe Kft.-t, amely a tulajdonosok eltérő elképzelése miatt két év után megszűnt.
1992-ben feleségével megalapította a Poli-Farbe Kft.-t. A céget a közelmúltban Magyar Termék Nagydíjjal tüntették ki.
Nős, öt gyermeke van. Hobbija „minden, ami sport”.
A cég 1992-től kezdve azt az értékesítési stratégiát követte, hogy a nagykereskedőkkel fenntartott jó kapcsolat segítségével szerezzenek piacot, s ez jó darabig eredményesnek is bizonyult. Az utóbbi években azonban a multik már jobb pozíciókat tudtak kiharcolni a nagykereskedőknél, mint a feltörekvő magyar középüzem. „Egyre jobban éreztük a hátrányát annak, hogy ez az értékesítési forma nem kellően rugalmas, ráadásul teljesen el vagyunk zárva a kiskereskedőktől” – indokolja Szabó, hogy 2003-tól kezdve miért vezették be a szakkereskedők közvetlen kiszolgálását.
A váltás eredményesnek bizonyult, hiszen két év alatt a forgalmuk közel a duplájára nőtt. A közvetlen kapcsolattartás legfőbb hozadéka, hogy a visszajelzésekre építve sikerült olyan termékeket létrehozni, amelyekre a piacon valós igény mutatkozik. A szaküzletekben megforduló háziasszonyok például könnyebben kezelhető festékek után sóvárogtak. Ezért a Poli-Farbe kifejlesztett tavaly nyáron egy olyan „női” festéktípust, amely nem csöpög, ezért nem kell összetolni a bútorokat, egy rétegben is fed, valamint illatosított. A színválaszték tekintetében is próbálnak igazodni a legújabb trendekhez. A kilencvenes évek elején egy skandináv festékipari nagyvállalat még annak kommunikálásával szerzett magának piacot, hogy tízezer féle színt tudnak kikeverni a kiskereskedelmi partnerei. Az így előállított festékek azonban nagyon drágák, sokba kerül a gépek lízingje, működtetése. Néhány éve Angliából indult el egy új trend, amely az előre kevert – ezáltal olcsóbb – divatszínekre helyezi a hangsúlyt. „Ha egy hölgynek rossz kedve van, mert a hideg télben ridegnek hat a szoba kék színe, akkor csak leugrik a közeli festékboltba, majd kifesti a szobát mondjuk sárgára” – tér vissza a „női festék” témakörre a Poli-Farbe első embere.
ÜZLETRE SZABVA. „A nálunk kapható termékeket a cég nem forgalmazza a hipermarketekben, ami jó, mert a mi üzletünket rontaná, ha ugyanaz a festék a városszéli nagyáruházban jóval olcsóbban lenne kapható” – mond egy számukra pozitív elemet a Poli-Farbe értékesítési stratégiájáról Jakab Géza, a kiskereskedők beszerzési társulásaként működő Color-Unió vezetője. A cég egyébként a nagyáruházakban is jelen van, de teljesen más termékcsaláddal, más néven, más minőséggel, a hipermarketeknél ugyanis az ár a legfontosabb.
Az uniós csatlakozás a multik tekintetében nem hozott változást a magyar festékpiacon, hiszen ezek a cégek már jó tíz éve jelen vannak nálunk. Újdonság a keleti régió többi országából származó – többnyire kifejezetten alacsony árú – termékek megjelenése volt. Erre válaszul a Poli-Farbénál terjeszkedésbe fogtak a környező országokban, s a termelésük 5 százaléka manapság már szlovákiai és romániai exportra megy. E szomszédainknál egyébként jó imázsa van a magyar termékeknek.
A Poli-Farbe tulajdonosa szerint a legfőbb problémájuk az, hogy tőkehiány miatt rendszeresen újra kell építeni az üzemeiket. Ez alatt azt érti, hogy a multikkal ellentétben ők nem engedhetik meg maguknak, hogy 8-10 évre előre gondolkozzanak a beruházásoknál. Mindig csak annyi pénzük volt, hogy az egy-két évre szükséges infrastruktúrára költsenek, így többször is az a helyzet állt elő, hogy egy új gyártókapacitás üzembe helyezésekor már tudták: két év múlva már nem lesz elegendő. „Ennél drágább fejlesztés nincsen” – mondja Szabó Antal, majd hozzáteszi, hogy a 2003-ban épített új üzemcsarnokuknál szerencsére már hosszabb távra tudtak tervezni, és az épület kialakítása lehetővé teszi akár a termelés megduplázását is.
Sarokpontok
Megragadni a szerencsét: Nem Szabó Antal volt az első, akinek a bajor üzletember ajánlatot tett, de az első „szerencsés” visszautasította az ajánlatot.
Termékek igény szerint: Amíg a szakkereskedőknek a legújabb fejlesztésű „márkás” termékeit kínálja a cég, addig a hipermarketekben eltérő márkanévvel készülő olcsóbb termékekkel vannak jelen.
Nem szabad feladni: 2001-ben leégett a Poli-Farbe üzemének egy része, szinte biztosnak tűnt, hogy ebbe a cég bele fog rokkanni. Az első döbbenet után átütemezték a szállítói tartozásokat, megállapodtak a vevőikkel, hogy fizessenek, amint lehet, így néhány hónap alatt sikerült talpra állniuk.
