Az őszi házimozi-kiállításon, hivatalos nevén a VI. Házimozi és HIFI Show-n az idén kétféle kíváncsiskodó volt jelen. A huszonévesek főképp bámészkodni és ámuldozni jöttek. A zömmel harmincas, középosztálybeli vállalkozók vagy a jobban fizetett városi értelmiségiek legtöbbje konkrét vásárlási szándékkal érkezett. Ezek is, azok is őszinte ámulattal csodálták a nagyfelbontású (high definition, azaz HD) plazma- és LCD-televíziókat, illetve a DVD trónjáért versengő két „trónörökös” lejátszó, a Blu-ray és a HD-DVD filmlejátszó szerkezetek produkcióját.
Meg kell hagyni, a nagyfelbontású kép tényleg lenyűgöző. A marketinggépezetek működtetői azonban nem arról ismertek, hogy egy technológia hátrányait is részletesen bemutassák színes prospektusaikban.
MENNYI JEL. Igaz, hogy a nagyfelbontású készülékek képe minden korábban látottnál szebb, de a kiállított tévén futó film is nagyfelbontású kamerával felvett, rendkívül igényesen csomagolt produkció. Kevesen gondolják végig a vásárlás előtt, hogy ilyen látványhoz bizony olyan elsőrangú, nagyfelbontású jelre is szükség van, ami ma még nagy ritkaság a Lajtától nyugatra is, nemhogy idehaza.
Az emberek legtöbbet ma is a sok évtizedes technológiával közvetített, viszonylag kis felbontású televízió-műsorokat nézik otthon, és még a VHS-videókat is kevesen száműzték otthonukból. Az ilyen jelforrások képfelbontása jóval apróbb képernyőkhöz lett kitalálva, egy óriási, 100-130 centis plazma- vagy LCD-képernyőn kiábrándító, sőt élvezhetetlen.
Talán meglepő, de a DVD esetében sem sokkal jobb a helyzet, mert sorfelbontása alacsony. Képe ugyan sokkal szebb nagy képernyőn is, mint a tévéadásé vagy a videomagnóé, de tudni kell, hogy a nagyfelbontású tévék tudására még a DVD-lejátszóknak sincsen igazán szüksége. Magyarán ez azt jelenti, hogy élvezetes tévénézésre és videózásra sokkal inkább megfelel egy hagyományos nagyképernyős, képcsöves modell.
DIGITÁLIS TRÜKK. Minél nagyobb az újfajta lapos képernyő felbontása, minél korszerűbb és drágább, annál nagyobb eséllyel lesz élvezhetetlen a hagyományos tévéadás vagy akár egy olcsóbb DVD-lejátszó képe. A DVD-nézéshez persze nem rossz egy nagyfelbontású óriástévé, de erre a célra nem szükséges a drágább nagyfelbontásút megvásárolni. Elvben egy kisebb felbontású plazma- vagy LCD-tévé jobban megfelel a célnak.
Annak érdemes a nagyfelbontású tévék elképesztő kínálatából válogatnia, aki a jövőre is gondol. Műholdon és egyes kábelhálózatokon már fel-felbukkannak a digitális, nagyfelbontású tévéadások. Emellett a karácsonyi fogyasztói fiesztára már megjelentek a DVD-t leváltó új HD-DVD-k, illetve a Blu-ray lejátszók. Az igazsághoz tartozik, hogy ma mintegy 100 film érhető csak el például Blu-rayen, többségüket valójában csak digitális „trükkel” tették nagyfelbontásúvá.
VÁLTÁS KÖZBEN. Jelenleg egy nagy technológiaváltás sűrűjében vagyunk. Ilyenkor köztudottan nem érdemes a legújabb, legdrágább technikákkal felszerelni a nappalit. Persze várni sem muszáj, mert remek kompromisszumos megoldások akadnak a piacon. Aki egyméteresnél nagyobb képet szeretne, az ma már 350-400 ezer forintért kaphat nagyfelbontású plazma- vagy LCD-televíziót. Ezek felbontása 1020*768 vagy az 1366*768 képpont. Kínálnak már úgynevezett full HD-készülékeket is, ezeket jóval több képpontból álló panelekkel szerelik, de nagyon drágák.
Bölcs döntés elkerülni a zömmel élelmiszer-áruházakban felbukkanó, nevesincs márkák akciós modelljeit. E készülékek ugyanis legtöbbször kisebb felbontásúak, a legsilányabb alkatrészekből készülnek, képminőségük és szolgáltatásaik pedig kritikán aluliak. Mindemellett hatványozottan jellemző rájuk, hogy idő előtt tönkremennek. Számos esetben az egyéves garancia lejártát követő egy-két hónapon belül…
Pixelkérdések
A képernyő felbontása attól függ, hány képpontot képes megjeleníteni. A standard felbontású nagyképernyős lapostévé 852 oszlopnyi és 480 sornyi képpontot (pixelt) tartalmaz (852×480). A nagyobb felbontású készülékek képernyőire több képpontot zsúfoltak be, így egy ugyanolyan méretű tévé 1024×768 vagy 1366×768 pixelt is tartalmazhat. Ez az úgynevezett natív képfelbontás.
A HDTV-szabvány 1280×720 (720p) vagy 1920×1080 (1080p) képpontos felbontásokat ismer. Látható, hogy a ma elterjedt nagyfelbontású lapostévék 1024×768 és 1366×768 pixeles felbontása sem pontosan HDTV. De mivel több a képpont, általában sokkal szebben jelenítik meg a nagyfelbontású jeleket, mint a standard felbontású plazmatévék.
A mai tévéműsorok 640×480-as felbontásúak, a DVD-k felbontása sem sokkal nagyobb: 720×576. A standard felbontású televíziók szinte tökéletesen megjelenítik ezeket a jeleket. A Blu-ray Disk vagy a HD-DVD, illetve a digitális HD-tévéadások azonban már 720p, illetve 1080p szabványú felbontásra is képesek. Ez pedig majdnem akkora előrelépés a képminőségben, mint amekkora ugrás a VHS-magnó és a DVD közt volt. Aki az egy-két év múlva elterjedő HD-műsorokat és -lemezeket igazán élvezni akarja, annak nem ajánlott standard felbontású nagyképernyős lapostévét vásárolnia. A ma kapható nagyfelbontású tévék viszont jól megbirkóznak a feladattal.
Az elmúlt hetekben mutatták be idehaza a full HD-képes tévéket, ezek natív képfelbontása 1920×1080 képpont. Tévéműsorokhoz vagy DVD nézésére egyszerűen túl jók.
