Alig telt el három hónap azóta, hogy egy tartalmas konferencián valamennyi felszólaló nyugdíjreformot szorgalmazott, most újabb fejezetéhez érkezett a szakmai vita. Jegybankár, évtizedes szakmai múlttal rendelkező közgazdászok és legalább három volt pénzügyminiszter sürgette – 1998 után – ismét a mielőbbi beavatkozást, nevezetesen az állami nyugdíjrendszer parametrikus és paradigmatikus reformjának szükségességét.
Lépni kell
A diagnózis felállításában, úgy tűnik, teljes az egyetértés. Draskovics Tibortól kezdve, Antal Lászlón és Augusztinovics Márián keresztül Bokros Lajosig, Varga Mihályig vagy Hamecz Istvánig mindenki előtt egyértelmű: a jelenlegi állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlan és hosszú távon finanszírozhatatlan, igazságtalan, továbbá nem hat ösztönzőleg a munkaerőpiacon, és folyamatosan ki van téve a politikusok játszadozásának.
A megoldási javaslatokban már nem ilyen egységes a szakma, legfeljebb abban, hogy minél előbb lépni kell. Draskovics Tibor szerint egyébként ezt már a kormány is felismerte, ezt igazolja például a konvergenciaprogram, amely célul tűzte ki a fenntartható finanszírozás elérését, az esélyegyenlőtlenségek mérséklését, a demográfiai kihívásokkal való szembenézést, és – a nyugdíjrendszeren keresztül – a munkavállalásra történő ösztönzés erősítését. Ami a konkrét intézkedéseket illeti, a kormány még az őszi ülésszakban döntést hozhat az előrehozott öregségi nyugdíj korhatárának emeléséről, illetve a rendszerben rejlő bizonyos privilégiumok megnyirbálásáról.
Korhatárt kell emelni
A szakemberek véleménye szerint ugyanakkor ennél sokkal többre lenne szükség. Egyfelől szorgalmaznak egy úgynevezett parametrikus reformot, amely a nyugdíjrendszer számszerűsíthető elemeit módosítaná. Ennek során alapvetően négy paraméter jöhet szóba: a járulékok szintje, az induló helyettesítési ráta (amely az induló nyugdíj és az utolsó aktív korú kereset arányát mutatja meg), a nyugdíjak értékállóságát őrizni hivatott indexálási szabály, illetve a korhatár. Ez utóbbiról gyakorlatilag egységes a vélemény: a korhatárt egyértelműen emelni kell, mert a nyugdíjbamenetel abszolút és relatív értéke ma egyaránt roppant alacsony Magyarországon.
Vita a nulladik pillérről
A paraméterek változtatásának szükségessége mellett ugyanakkor legalább olyan nagy hangsúlyt kapott az úgynevezett paradigmatikus reform fontossága, vagyis az állami nyugdíjpillér szerepének teljes újragondolása. Arról, hogy egyáltalán mi a feladata az állami nyugellátásnak, két markáns vélemény ütközött. Augusztinovics Mária – még Bismarckot idézve – úgy véli, hogy a nyugdíjrendszernek két funkciója van: a keresőkori jövedelem tisztes pótlása időskorban, valamint az időskori szegénység enyhítése. Ezeket a feladatokat a gyakorlatban, a közgazdász szerint, a legjobban úgy lehetne ellátni, ha alanyi jogon járna egy úgynevezett alapnyugdíj (mondjuk 65 éves kortól mindenkinek), amit akár mezei adókból finanszírozna a költségvetés, ezen felül pedig folyósítanák az úgynevezett munkanyugdíjat mindazoknak, akik keresőkorukban bérükből járulékot fizettek be a társadalombiztosítási rendszerbe.
Ezzel élesen ellentétes Bokros Lajos volt pénzügyminiszter véleménye, aki szerint alanyi jogon semmiféle (még minimális szintű) nyugdíjat sem szabad kifizetni senkinek. Pláne nem adókból, véli a CEU professzora, ezzel ugyanis egy újabb kapu nyílna az olyan politikai jellegű osztogatások számára, amelyeket a mostani állami pillérből is egyértelműen ki kellene vezetni. A legszegényebbek alapszintű időskori ellátásáról Bokros Lajos a nyugdíjrendszertől teljesen elkülönülő szociális védőhálón keresztül gondoskodna (ám ez esetben is rászorultsági és nem alanyi jogon), mint ahogy a nyugdíjrendszert ma igen megterhelő rokkant nyugdíjasok ellátásától is megtisztítaná az állami nyugdíjpillért (utóbbi az egészségügyi kasszához kerülhetne át, a mainál lényegesen szigorúbb igénylési feltételek mellett). A felosztó-kirovó elvű állami nyugdíjrendszer „megtisztitásához” a politikai ígérvények kiemelése is hozzátartozna, amelyek közül a legsúlyosabb tényező a 13. havi nyugdíj. Ezt Bokros Lajos eltörölné, és egy huszárvágással egészségügyi járulékká konvertálná, mert mint mondja, ezen a reformelemen keresztül a nyugdíjasok is érzékelnék, hogy az egészségügyben sincs semmi ingyen.
Szemléletbeli, gondolkodásbeli váltást Hetényi István korábbi pénzügyminiszter is indokoltnak tart, de nem elsősorban a nyugdíjasok körében. A konferencia elnökeként zárszavában azt hangsúlyozta, hogy bármennyire is szomorú, a fiatalabb korosztálynak előbb-utóbb meg kell barátkoznia a gondolattal, mely szerint „többet kell fizetniük, de kevesebbet fognak kapni”.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
